Paul Watson Kapitány beszámolója
Nem fordul elő gyakran, hogy egy kis környezetvédő szervezetet egy egész nemzet állambiztonsága elleni fenyegetettséggel vádoljanak. Önkénteseinkkel, az Operation Desert Seal elnevezésű titkos missziójuk befejezése után a Dél-Afrikai Köztársaságban, Durbanban találkoztam július 22-én.
Küldetésük volt dokumentálni a dél-afrikai medvefóka-kölykök könyörtelen mészárlását Afrika délnyugati partjainak szeles sivatagi strandjai mentén. Megjegyzem, igen nehéz manapság titkos akciót végrehajtani, amikor a Bálnák háborúja oly nagy népszerűségnek örvend világszerte, a Dél-Afrikai Köztársaságban is. Interjút adtam Cape Cross-ban (Namíbia) a fókamészárlás tervezett kezdőnapján, de nem esett szó a fókavadászokról. Ennek ellenére néhányan felismertek és felvetették, hogy Sea Shepherd tagokat láttak a namíbiai strandokon. Ez volt az első alkalom, hogy a hírhedt Cape Crossba látogattam, ahol a nemzetközi fókabőr-kereskedő, Hatem Yavus, az Ausztráliában élő, török állampolgár megbízására évente több mint 90.000 fókát mészárolnak le. Ebből az alkalomból és a „biztonság kedvéért” fókavadászokat felszólították, hogy tartsák távol magukat a parttól, így a mészárlás megkezdése késett 5 nappal. Ez idő alatt a bérelt házunkba betörtek, annak ellenére, hogy egy önkéntes lány bent tartózkodott. Neki sikerült elmenekülni, majd mikor társaival visszatért, összetört kamerákat találtak, elvitték az útleveleket, pénzt és a laptopokat. Fókavadászok egy bandája Henties Bay-en szintén inzultálta a legénység tagjait, köztük a kampányvezető Steve Roestet is. Steve egy boltból kilépve, társa köré gyűlt, üvöltöző arrogáns fókavadászokkal találta szembe magát, de sikerült megőrizniük hidegvérüket és eljutottak az autójukig, és sértetlenül elhajtottak. Titkos küldetésünk érdekében kénytelenek voltunk úgy viselkedni, mintha visszavonultunk volna, én még az országot is elhagytam. A namíbiai titkos rendőrség keresztül üldözött a sivatagon, Windhoek repteréig, ahol meggyőződtek arról, hogy felszálltam egy gépre, míg a legénység titokban készülődött a misszió végrehajtására.
Soha nem láttam még akkora fókakolóniát, mint Cape Crossban! A fókakölykök imádnivalóak voltak, és lenyűgöző volt megtapasztalni az anyaállat és gyermeke közötti szoros kapcsolatot. De ugyanakkor szívszorító volt nézni, ezeket az egymással békésen játszadozó állatokat, tudván, hogy napokon belül kegyetlenül le lesznek mészárolva. Ironikus, hogy Cape Cross nem csak „fókabőr-telep”, hanem Namíbia egyik legfontosabb idegenforgalmi látványossága, mely révén hatalmas jövedelemre tesznek szert a part menti közösségek, sokkal nagyobbra, mint a fókamészárlással.
A fókavadászok kora reggel brutálisan kivégzik a fókákat, összetörik a fókakölykök koponyáját, majd amint befejezik a borzalmas mészárlást, buldózerek érkeznek, hogy friss homokkal fedjék be a véráztatta partot. Az igazság itt nem csak a szó átvitt értelmében van a homokban elásva! A turisták csak a tisztogatási procedúra után léphetnek a területre, hogy „ezeket a gyönyörű fókákat a saját természetes élőhelyükön” fotózhassák.
Hogyan történhet ez? Mert egy lény, mint Hatem Yavuz meg tudja vesztegetni a kormányzati hivatalnokokat és rendőröket. Ez az egész mészárlás kizárólag a namíbiai politikusokat, hivatalnokokat, rendőrséget és a hadsereget is egyetlen, közös oldalra állító, korrupció miatt történhet.
Július elején elhagytam Namíbiát, és az angol Steve Roest és a holland Laurens de Groot vezetésével a titkos csapatunk megkezdte küldetését. A sivatagon át kellett eljutniuk a partra, hogy rejtett kamerákkal rögzítsék a kegyelten mészárlást. A teamben ausztráliai, dél-afrikai és namíbiai állampolgárságú önkéntesek voltak. A legénység beásta magát a homokba, hálózsákokat használtak, hogy valamennyire védve legyenek a hideg ellen. Az egyik önkéntes még egy, csípésre kész skorpióval is farkasszemet nézett, a veszélyes szomszédság arra figyelmeztetett, hogy a namíbiai sivatagban a természet is óvatosságra int, így aztán az újabb leshelyüket körültekintőbben alakították ki. Nem számoltak azonban akkor még a namíbiai hadsereggel, mely a parti őrség hajóival megerősítve hő- és éjjellátó kamerával biztosította a területet a fókavadászok számára. A Sea Shepherd legénysége is rendelkezett éjjellátó kamerával, így felfedezték a közelgő katonákat és megkezdhették a hosszú, kimerítő futást át a sivatagon a gépkocsijukhoz. Amint felértek az autóútra, láthatták a közelgő rendőrautókat. Veszélyekkel teli úton, kivilágítatlanul, mindössze az éjjellátó kameráik segítségével vezettek egészen a Dél-Afrikai Köztársaság határáig. Éppen időben hagyták el Namíbiát, ugyanis a namíbiai elnök, Hifikepunye Pohamba magából kikelve jelentette ki, hogy a Sea Shepherd az állambiztonságot fenyegeti és a fókák mészárlására igenis szükség van, hogy megvédhessék a namíbiai halakat. Így ért véget nyomozásunk Namíbia véres partjain.
Miért érintett a Sea Shepherd most? Mert hosszú évek kitartó küzdelmével elértük, hogy a kanadai fókatermékek piaca összeomlott. (Miközben a kanadai Halászati Hivatal a 2011-es mészárlási szezonra 468.000 fős vadászati kvótát állapít meg, a munkások kb. 58.000 fókabébit végeztek ki. Ezzel a számmal Kanada a második helyre sodródott, míg Namíbiát a világ elsőszámú fókamészárló nemzetévé tette.) És ha mi elkezdünk egy küldetést, semmi sem állíthat meg, amíg azt be nem fejeztük. Célunk volt megsemmisíteni a kanadai fókatermékek piacát, ezt megtettük; most a namíbiai piac megsemmisítésére fogunk koncentrálni.
Nem lesz könnyű. Kanadához hasonlóan, Namíbia is törvénybe iktatta, hogy a fókamészárlás fotózása, filmezése bűncselekmény. De Kanadával ellentétben, ahol pénzbírságot szabnak ki érte, és emellett esetleg megverheti néhány túlbuzgó rendőr; – Namíbiában hosszú évekre börtönbe kerülhet, aki ezt a bűncselekményt elköveti, de akár az életével is fizethet bátorságáért. Namíbia sokkal veszélyesebb környezet, mint a jégtáblák között a kanadai parti őrség által üldözve lenni. A namíbiai brutalitáshoz képest az újfounlandi és Magdalena-szigeti fókavadászok csak békés hippik. Nem lehet nem tudomást venni a korrupcióról, mely a szálakat mozgatja Namíbiában; ahol a kormány, a rendőrség és a katonaság egyaránt megvásárolható, és ezt mindenki jól tudja.
A különös brutalitás és korrupció merőben más stratégiát kíván, mint Kanadában. Célunk dokumentálni, feltárni a bizonyítékokat, és megfelelő gazdasági nyomást gyakorolni. Koncentrálnunk kell az idegenforgalomra, különösen a német piacra. A namíbiai fókamészárlást be kell mutatnunk a világ minden pontján. A nemzetközi közvélemény figyelmét rá kell irányítani arra a kis csoportra, melynek mohó, nem namíbiai állampolgárai kizsákmányolják az ártatlan namíbiai állampolgárokat és a tengeri élővilágot egyaránt.
Namíbia elképzelhetetlen idegenforgalmi potenciállal rendelkezik és az egészséges fókapopuláció garantáltan mágnesként vonzza a turistákat. Bár a kolóniák száma már drasztikus csökkenést mutat. Ha a fókák száma ilyen ütemben csökken, a Namíbia iránt jelenleg mutatkozó idegenforgalmi érdeklődés is megfogyatkozik. Az pedig a dolgos namíbiaiak jövedelmét fogja veszélybe sodorni.
A Sea Shepherd most beleveti magát a küzdelembe, hogy véget vessen a fókák mészárlásának. Drámaian és erőszakosan kezdődött ez a kampány, melyet agresszívan és bátran fogunk folytatni, hogy megsemmisítsük Hatem Yavuz fölényes uralkodását egy egész nemzet felett, akinek hatalmas profitját több millió ártatlan fókabébi vére szennyezte be.