Nyílt levél a Feröer-szigetek lakóihoz – Paul Watson Kapitány kommentárja

A feröeri kormány és a média egyaránt hangsúlyozta, hogy ők egy nyitott közösség, mely nemhogy nem zárkózik el, de egyenesen üdvözítőnek találja a párbeszédet és a vitát egyaránt. Ezért úgy határoztam, hogy a fővárosban, Torshavn-ban egy nyilvános prezentáció keretében ismertetem meg a Sea Shepherd álláspontját a cetek védelmének fontosságáról. Először a Nordic House, a kulturális intézetnél próbálkoztunk, ahol udvariasan közölték, hogy nem lennénk szívesen látott előadóak. Aztán következett a Torshavn Hotel konferencia-terme, ahol a foglalásunkat visszaigazolták augusztus 13-ra, majd a következő napon törölték. A filmszínház szintén elzárkózott előlünk. Ez lenne hát a feröeri párbeszéd-készség. Közölték velünk, hogy „másokkal” készséggel folytatnak vitát a „grind”-ről, ugyanis a feröeri tradíció és kultúra megértésével meg lehet érteni, miért is folytatódik a cetek mészárlása. De nem velünk, akik nem hajlandóak a kompromisszumra. Tehát, nekünk előbb meg kell értenünk a cetek mészárlását, ahhoz, hogy beszélhessünk róla…

A mi állásfoglalásunk, hogy semmilyen kultúra és tradíció nem formálhat jogot a kegyetlenségre és a mészárlásra! Mi nem kötünk kompromisszumot a gyilkolás fölött! Személyes párbeszédre és vitára nem kaptunk lehetőséget, de a feröeri lakosság a www.seashepherd.org oldalán megtalálhatja és remélhetően egyre többen megértik álláspontunkat.

Óceánjainkban élnek Földünk legintelligensebb lényei: a cetek, azaz a bálnák és a delfinek. Komplex, 4 ívű agyuk összehasonlítva az emberi aggyal: sokkal nagyobb, mint az emberi, 3 ívű agy. Idegrendszerük az emberéhez hasonló kifinomult és összetett észlelésekre képes. A cetek szociálisan komplex lények, akikről tudományos publikációk is igazolták, hogy pl. képesek azonosítani egymást saját nevükkel. Kísérletet teszünk a feröeri emberek empátiáját felkelteni a cetek iránt.

Évszázadokon keresztül a bálnák értékét az olaj és hús jelentette, melyet elvettek testeikből, anélkül, hogy valaha is megpróbálták volna megérteni, hogy mit éreznek. Földünk legintelligensebb lényeire az „ember” könyörtelen erőszakkal sújtott le. Egész életemben a cetek életének megmentéséért küzdök, meggyőződésem, hogy tanulnunk kellene tőlük harmóniát és segítségükkel számtalan izgalmas felfedezést tehetnénk, ami kivételes lehetőség lenne a nem emberi lényekkel való kommunikáció terén. Kormányok és cégek USD-milliókat költenek földön kívüli intelligencia után kutatva a galaxis más naprendszereiben. De a megismerésre méltó intelligencia (még) itt létezik az óceánjainkban.

Néhányan azt kérdezik, hogy ha ezek a lények olyan intelligensek és olyan jól tudnak kommunikálni egymással, akkor miért nem kerülik el a Feröer-szigeteket? A válasz sajnos egyszerű, ők nem tudnak. Ugyanis, ha egy csoportjukat (iskola) beűzik a gyilkos öblök egyikébe, akkor a teljes iskolát, a legidősebbtől a legfiatalabbig lemészárolják, így egyetlen delfin sem marad, aki közölni tudná más iskolákkal, hogy milyen horror vár rájuk a feröeri öblökben. Továbbá az ember csak a manipulatív intelligenciát képes felfogni. Mi az intelligenciát a technológiával azonosítjuk. De a ceteknek nincs szükségük technológiára, nekik anélkül is meg van az intelligenciájuk harmóniában élni a környezetükkel, ami képességgel az ember már sajnos nem rendelkezik.

A cetek a Földünk teremtményei, akárcsak mi. Pontosítva mi mindannyian sokkal inkább az óceán, mint a Föld teremtményei vagyunk. Az élet az óceánokban kezdődött, és ha az óceánjaink kihalnak, az a mi halálunkat jelenti. Képtelenek vagyunk ezen a Földön élni kihalt óceánokkal. Az óceánok minden életforma túlélésének elengedhetetlen feltételei. A ceteknek 80 fajtáját ismerjük, ez 80 különböző lehetőség megérteni a szoros összefüggést az óceáni élet és az élet minden további formája között.

Át tudod érezni, milyen kegyetlen fájdalmat éreznek a delfinek a „grind” tradicionális procedúrája alatt? Miközben a kés keresztül hasít bőrükön, izmaikon és csontjaikon? Miközben a szívük pumpálta forró vér egy része eljut a tüdejükbe, hogy gyötrelmes fulladással nyújtsák az agóniát, míg a többi vér az öböl vizét festi kegyetlen vörösre? Nem! A ferociuos-szigetek öbleibe beterelt, élve feldarabolt és kibelezett gömbölyűfejű delfinek szenvedését, a fájdalom üvöltő hangját, a vér fojtó szagát nem lehet szavakkal leírni! Át tudod érezni, mit érezhetnek azok a családtagok, akik halálos sorsukra várva tehetetlenül nézik végig családtagjaik lemészárlását, érzik a családtagjaik vérének szagát, hallják egymás halálhörgését? Át tudod érezni, amit az anya érezhet, miközben borjának meggyilkolását kénytelen tehetetlenül végignézni?

A fizikai és lelki fájdalomra persze még mindig van, aki azt mondja, azok csak állatok, akik nem éreznek semmit, akik nem gondolkodnak, akik csak gondolattalan testei a húsnak.

De a cetek gondolkoznak! Ők kommunikálnak egymással. Ők éreznek. Nekik van empátiájuk egymás irányába, megvédik egymást, ha szükséges. Fájdalmat éreznek és szenvednek. Ők élő, egészséges, gyönyörű állatok, akiket kínoznak, megölnek, akiket kibeleznek, akiknek magzatjukat kivágják az anya méhéből, akiknek vérét és testrészeit az öböl vize messze hordja. Aki nem akarja vagy nem képes felfogni, hogy ez szégyenleges mészárlás, az maga is bűnt követ el.

Ez nem a szarvasmarhák, juhok vagy a sertések fogyasztási célú felhasználása. Ez, akárcsak a hegyi gorillák, csimpánzok vagy orángutánok meggyilkolása, erkölcstelen.

A világ nagy részén a delfineket és a bálnákat tisztelik, különleges becsben tartják őket. A világ nagy részén a „grind” undort kelt, csakúgy, mint a delfinek lemészárlása néhány japán kikötővárosban. A feröeriek igényt tartanak a kultúrájuk tiszteletben tartására, de hogyan tudná civilizált ember bárhol a világban elfogadni a barbár tradíciót, amely támadás az emberiség és a civilizáció ellen?

Aki már megtapasztalta egy bálna vagy delfin közelsége nyújtotta élményt, tudja, ők különleges lények. Előzetes tanulmányok nélkül is tudják érzékeink, hogy a cetek intelligensek, és mindenki tenni akar értük. Megmentjük őket, ha partra vetődnek; kiszabadítjuk őket, ha halászhálóba gabalyodnak; és élvezettel úszunk velük, vagy nézzük őket. Emberi életek változnak meg a delfinekkel vagy bálnákkal történő találkozás következtében. És a delfinek emberi életeket mentenek meg. A világbajnok szörfös, Dave Rastovich életét köszönheti egy delfinnek, aki egy nagy fehér cápától mentette meg. Számtalan példát tudnánk még felsorakoztatni a delfinek által megmentett emberekről. Új Zélandon, az USA-ban, Braziliában, vagy Skóciában, amikor a gömbölyűfejű delfinek partra vetődnek, az emberek mérföldekről érkeznek, hogy részt vegyenek a mentésben. De nem a Feröer-szigeteken. Itt ti megölitek őket. Miért? Mert ez a tradíció! Ez része a kultúrátoknak.

A múlt évben Katalónia és Ecuador betiltotta a bikaviadalokat, ami egykor szintén tradíció volt. De Katalóniában és Ecuador felismerte a valóságot, hogy olyan tradíciónak, aminek alapja kegyetlenség és mészárlás, nincs helye a XXI. században.

Izland és Norvégia Európai Unióhoz való csatlakozását elutasították, mert ők bálnavadász nemzetek. A Dánia fennhatósága alatt álló Feröer-szigetek ezzel szemben élvezi az EU nyújtotta kiváltságokat, anélkül, hogy alávetné magát az EU törvényeknek. Az EU törvénye kimondja, hogy a cetek mészárlása nem összeegyeztethető az európai civilizációval. Ez egyértelmű diszkriminációt jelent Norvégiával és Izlanddal szemben. Dániával következetesen kell betartatni a cetek mészárlására ellen deklarált törvényeket. Az EU azt jelenti, hogy annak törvényei minden egyes tagországra és állampolgárra azonos módon érvényesek.

A Természetvédelmi Világszövetség, IUCN nem rendelkezik pontos adatokkal. A rövidszárnyú gömbölyűfejű delfinek számát 200.000 főre becsülik, míg a hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfinek száma ennek csak töredéke. Feltételezhető, hogy a világ hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfinállománya nem több mint a Feröer-szigetek lakosságának (kb. 47.000 fő) a négyszerese. De ez nem a számokról, hanem az erkölcsről szól. Néhányan egyetértenek, hogy a gyilkosság kifejezés csak az emberi lények „közötti” gyilkosságra érvényes. Nem értünk egyet.

Csak a példa kedvéért! Ha egy idegen életforma Földünkre érkezne, és megölne egy embert, az nem lenne gyilkosság? Gyanítom, a legtöbben egyetértenek azzal, hogy gyilkosság volna. És ne zárjuk ki a lehetőségét annak, hogy ha egy idegen életforma rendelkezne a szükséges technológiával, hogy meglátogasson bennünket, embereket, akár magasabb rendűnek találhatná magát, mint mi, és esetleg bennünk, az emberben nem látnának semmi mást, mint rendelkezésére álló proteint…

Vannak, aki úgy vélik, hogy a feröerieknek azért kell abbahagyni a delfinek mészárlását, mert a cetek teste telített mérgező nehézfémekkel és fogyasztásuk egészségre ártalmas. Néhányan visszakérdeznek, milyen esélyeik vannak a ceteknek a túlélésre, a testükben felhalmozódó mérgező nehézfémekkel. Néhányan a feröeriek közül hangoztatják, hogy az ipari nagyhatalmak, mint Nagy Britannia és Franciaország felelősek az óceánok nagymértékű szennyezettségéért. A valóság az, hogy az óceánjaink haldoklanak a túlhalászás, szennyezés, elsavasodás, globális felmelegedés következtében. A felborult egyensúly fenyegeti a saját oxigén utánpótlásunkat, azaz a saját túlélésünket. A növényi planktonok állítják elő Földünk oxigén-készletét, míg az állati planktonok elfogyasztják a növényi planktonokat. Tudósok a növényi planktonok 40%-os csökkenését állapították meg az 1950-es adatokhoz képest. A növekvő elsavasodás súlyos károkat okos a növényi planktonokban. A túlhalászással nem fenyegetett halfajok száma vészesen lecsökkent. Az óceáni táplálkozási lánc csúcsán álló cápák helyzete riasztó. Az óceánjaink bajban vannak, és az emberiség gondban van, mert ha az óceánjaink meghalnak – mi is meghalunk.

A magam részéről, én a ceteket és az óceánjainkat védem, 1975. júniusa óta, amikor egy ámbráscet haláltusáját éltem át, és néztem az „én bálnám” szemébe. Azt teszem, amit teszek értük, mert rendkívül mély együttérzéssel élek az óceánok rendkívüli elméi iránt. Az együttérzés a másik érzéseinek és gondolatainak megértése. Érzem, amit éreznek, szenvedek, amitől ők szenvednek, és úgy reagálok, ahogy ők reagálnának, ha rendelkeznének a szükséges eszközökkel. Amikor egy kés belehatol egy bálna testébe, én érzem azt, és meg tudom határozni azt a horrorisztikus tapasztalatot. Tudom, nem tudom könnyen megértetni az emberekkel, mit érzek és mit tapasztalok, de ez valós, közel 4 évtizede tart és folytatódni fog az én életem végéig.

A világnak éppúgy tudnia kell, hogy mi történik a Feröer-szigeteken, ahogy mi felhívtuk a világ figyelmét a taijii delfinmészárlásra az Oscar-díjas „The Cove” dokumentumfilmmel. És mi most erőteljes fegyvereinket a Feröer-szigetekre irányítottuk, az pedig nem más, mint a kamera.

Nincs helye a barbár tradíciónak a XXI. században, ahol fajok halnak ki, ahol az óceán haldoklik, ahol néhány emberi lény az egész Földünk egységét fenyegeti. A feröeriek, azt mondják, mi nem tiszteljük az ő tradíciójukat, és igazuk van, mi nem tiszteljük azt. Mi az életet tiszteljük és óceánjainkban megtalálható az az intelligencia, amivel mi egyszer a jövőben kommunikálhatunk, ha a képzelőerőnket és az intelligenciánkat képesek leszünk kombinálni az empátiával. Az után, de csakis az után, akár képesek lehetünk kommunikálni földön kívüli lényekkel is. Valamikor, a jövőben, képesek lehetünk rá, hacsak az emberi sötét oldal ki nem írtja az intelligenciánkat.

A Sea Shepherd Conservation Society folytatni fogja a ferociousi „grind” ellen 1983-ban megkezdett küzdelmét. Soha nem gondoltuk, hogy gyors és könnyű lesz. Évtizedeket vett igénybe, mire a kanadai fókatermékek piacát betiltották. 7 évet vett igénybe, mire a japán „tudományos” bálnavadász-flottát kiűztük az Antarktiszi Bálnavédelmi Területről. Felismertük, hogy egy-egy folyamat sikeréhez évtizedekre van szükség, de az is nyilvánvaló, hogy mi folytatni fogjuk a cetek mészárlása elleni küzdelmet mindenhol a világban.

A feröeri lakosság egy része szintén ellenzi a cetek mészárlását, még akár konfrontálódnak is azokkal helyiekkel, akik fenyegetően lépnek fel a „grind” támogatására. Bízunk benne, hogy végül az ellenzők kerülnek fölénybe.

1977-ben szembeszálltunk az ausztrál bálnavadászokkal a saját bálnafeldolgozó üzemeiknél, melyeket 1978-ban végérvényesen be is zártak. Ma Ausztrália a legszenvedélyesebb bálnavédő nemzet a világon. Nem alaptalan tehát a reményünk, hogy egykor a japán, norvég, izlandi és feröeri nemzet is ugyanolyan szenvedélyes bálnavédő nemzet lesz, mint ma Ausztrália. Szemtanúi lehettünk az evolúciónak Ausztráliában, és hisszük, hogy szemtanúi lehetünk a Feröer-szigeteken, ezen a gyönyörű északi szigetcsoporton is. Addig mi kizárólag a feröeri tradíció áldozataival tudunk együtt érezni, és csak őket tudjuk tisztelni. A „grind”-nek be kell fejeződnie, be fogjuk fejezni. A kérdés csak az, hogy mikor. A világ minden pontján be fogjuk mutatni, hogy mi zajlik a Feröer-szigeteken, a „grind” tradíció keretében. És bízunk benne, hogy egyre több feröeri fogja úgy látni, ahogy a világ többi részén látjuk, és a szenvedély győzedelmeskedni fog a szörnyűség felett!