2011. szeptember 20-án a Sea Shepherd visszatért Windhoekba (Namíbia), hogy az ország ombudsmanjával találkozzon. Egy olyan hivatalnokkal, akinek pozíciójából meg van a lehetősége, hogy a kormány elé terjessze a fókamészárlás betiltását; illetve ha szükséges, akár bíróság elé állítsa a kormányt; továbbá, hogy a fókamészárlásban érdekelt és a természeti erőforrások megőrzésében érdekelt illetékesek között közvetítsen; tárgyaljon a fókamészárlás metódusáról.

A Sea Shepherd Operation Desert Seal kampánya alatt az önkénteseket megtámadták, kirabolták és kiűzték Namíbiából, de a kampány teljesítette célját, hatásosan irányította a világ közvéleményének a figyelmét az évi 91.000 fóka halálát követelő kegyetlen mészárlásra. A namíbiai fókamészárlás a világ legnagyobb, tengeri emlősök ellen irányuló tömegmészárlása, melynek a nemzetközi médiában való tartós szereplése komoly fejtörést okozott a kormányban. Olyannyira, hogy nem volt más választásuk, mint az ombudsmant nyomozással megbízni és a fókamészárlás ellentétes oldalán állókat közös tárgyalóasztalhoz ültetni.

A zárt ajtók mögött zajló tárgyaláson a Sea Shepherd mellett részt vettek az International Fund for Animal Welfare (IFAW), World Society for the Protection of Animals (WSPA), Seal Alert, and Seals of Nam szervezetek képviselő is, akik bizonyítékaikkal támasztották alá a fókavadászat törvénytelenségét. Nyilvánvalóan, nem kell ügyvédnek lenni ahhoz, hogy bárki beláthassa ezt a tényt. De Gabriel Uahengo, az egyik fókatermékeket forgalmazó cég képviselője a felsorakoztatott bizonyítékok és tények helyett a Sea Shepherd bűnös tevékenységére igyekezett fókuszálni, mondván, hogy durván beleavatkoztunk Namíbia szuverenitásába. Mr Uahengo természetesen nem rendelkezett egyetlen bizonyítékkal sem, vádjainak alátámasztásához, így nem is vették komolyan prezentációval színesített felszólalását, ami után a képviselő helyet foglalt és átaludta a tárgyalás hátralévő óráit.

Mindazonáltal mr Uahengo lemaradt a tárgyalás legjobb részéről, a Titus Lilende, a halászati minisztérium vezetőjének komédiába hajló előadását. Mr Lilende arra sem vette a fáradtságot, hogy bármilyen bizonyítékot vonultasson fel a törvénytelen fókamészárlás jogosultsága mellett, ellenben az arról készített homályos légi felvételre nagy hangsúlyt fektetett. Szereplésének legostobább, alapvető környezetvédelmi ismereteket is mellőző megnyilvánulása volt, amikor azt állította, hogy a faj nem szerepel a Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora (CITES) listáján, és az nem áll semmilyen törvényi védelem alatt. Továbbá elmondta a szokásos, a „fókák túl sok halat fogyasztanak, ezért halászok és halak védelmében kell megölni őket” sztereotip monológját.

A Sea Shepherd ismét felajánlott 30.000 USD-t a fókamészárlásban részt vevő munkások kreatív és hasznos átképzésére, melyet más környezetvédő szervezetek készek további összegekkel kiegészíteni, amennyiben a namíbiai kormány releváns gazdasági mutatókkal tudja igazolni a folyamat beindulását.

Az ombudsman kijelentette, hogy 2012. szeptemberére elkészíti és a nyilvánosság számára elérhetővé teszi nyomozásának eredményét, ami sajnos azt jelenti, hogy annak a jövő évi namíbiai fókamészárlásra még nem lesz befolyása. Így tehát a Sea Shepherd számára sem marad más opció, mint a következő mészárlási szezonban ismét a helyszínen folytatni erőfeszítéseinket a fókák megmentésért. Mindaddig, amíg az véglegesen be nem fejeződik.