2011. október 23. vasárnap egy újabb könyörtelen nap volt a taijii öbölben. A delfingyilkosok egy 10-12 főből álló Risso delfin családot (köztük egy újszülöttet) űztek be az öbölbe és brutálisan lemészárolták őket. Ezek a gyilkosok semmi tiszteletet nem tanúsítanak az élet iránt, minden könyörtelenségüket igazoltnak érzik az úgynevezett „kultúrájuk” által. Élvezettel sétálgatnak véráztatta ruházatban és véres kézzel a mészárszék körül, miközben a rendőrség – tüntetők ellen használatos – karhatalmi eszközeikkel védi az undorító tetteiket.
Miután szemtanúi voltunk a Risso delfinek halálának, a kis kardszárnyúdelfinek közül egyet egy fából készült rekeszbe tettek, készen egy nyomorúságos betonteknőbe történő szállításra. Ezt a szerencsétlen áldozatot vette Izu Mito a Shizuoka prefektúrai Sea Paradise számára. Az üdülőhely személyzete aggodalom nélkül végignézte, amint a delfingyilkosok lemészárolták a delfineket, mert a munkások csak azután kezdtek el segíteni a szállítás előkészítésében.
Hálásak lehetünk az időjárásnak, mert ugyan a gyilkosok kétszer próbálkoztak még a hét folyamán, de végül zsákmány nélkül tértek vissza, majd végül belátták, hogy a rosszidő miatt nem is érdemes elindulni, így a kikötőben maradtak.
Az időjárás most lehetővé tette {biztosak lehettünk benne, hogy nem tudnak kihajózni a gyilkosok} hogy több időt töltsünk a Dolphin Base üdülőtelepen, és dokumentáljuk a fogságban tartott delfinek kegyetlen sorsát. A reggel úgy indul, hogy a delfintrénerek lenyomják a szerencsétlen delfinek torkán a kezüket{!} és megpróbálják eltávolítani a cetek gyomrába került{?} oda nem való tárgyakat. kövek, fadarabok és kötéldarabok kerülnek ilyenkor elő, melyeket a delfinek unalomból esznek meg, ezek a tárgyak számos, fogságban tengődő delfin halálát okozzák világszerte.
A kínzással felérő, rabsághosszabbító procedúra után, napi hatszori étkezés következik, melynek során nagyon kis mennyiségű halat kapnak. Nem nehéz kitalálni, hogy az éheztetés segít, hogy a további halfalatok reményében az ostoba trükkök elvégzésére kényszeríteni tudják a szerencsétlen delfineket. A délutáni táplálásokat is a trükkök bemutatásával kapcsolják össze, kiegészítve a kényszerrel, hogy a delfinek engedjék meg, hogy a vendégek a hátaikon úszhassanak. Az edzéseken és a bemutatókon kívül a delfinek apró köröket rónak zsúfolt tartályukban, amit akár 5 társukkal is meg kell osztaniuk. Az unalom hamar depresszióba fordul az ingerszegény és egészségtelen környezetben.
Könnyen azonosíthatjuk, hogy melyik tartály milyen delfineket tartalmaz. A beteg delfinnel – úgy tűnik, – 3 vad és kevésbé trenírozott delfinek is össze vannak zárva. Ezek nem kapnak közvetlenül a trénertől élelmet, a feléjük dobott halak iránt igen kis érdeklődést mutatnak, jól láthatók rajtuk a depresszió markáns jelei. Az egyik napon ennek a 4 delfinnek az edzője hiába dobálta a halakat, alig fogyasztottak belőle; mi több, a következő napon pedig még ennyi érdeklődést sem tanúsítottak az étel iránt. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a delfineknek is el kell majd jutniuk az éhség olyan szintjére, ami már kényszeríti őket, hogy elfogadják a halat az edzőjük kezéből.
Ezeket az intelligens és érzékeny lényeket fogságban tartani mérhetetlenül kegyetlen és embertelen bűncselekmény. Mindenki, aki belépőjegyet vásárol, hogy delfineket láthasson értelmetlen trükkök végrehajtására kényszerítve – vétkes ebben a kegyetlenségben!
Maria Cristina Cely Equadorból érkezett a héten hozzám, és máris érzem jelenlétének hasznosságát.
A Sea Shepherd továbbra is keresi támogatóinkat és azokat a szenvedélyes és elkötelezett önkénteseket, akik saját felelősségükre, kockázatukra és költségükön csatlakozni szeretnének hozzánk Taijiban, hogy segítsék munkánkat és nap mint nap felbukkanjanak a helyi delfin-„vadászok” körül, és nyomást gyakoroljanak a hivatalnokokra, akik ezt a barbár kegyetlenséget engedélyezték. Tavaly kb. a felére csökkentettük az áldozatok számát, de a tendenciát csak az önkéntesek és támogatók szoros összefogásával tudjuk tartani: coveguardian@seashepherd.org