A szökőár ideiglenesen megállította a halál erőszakos hullámát egyes japán térségekben – Paul Watson Kapitány kommentárja

Paul Watson Kapitány

A Japánban 2011. március 11-én történt földrengés és szökőár egy szörnyű tragédia volt. Több ezer halott, több ezer sebesült és több százezer hajléktalan. Egy természeti katasztrófa volt, ami térdre kényszerítette a nemzetet és arra ösztönözte a világ többi részét, hogy nagyvonalú támogatásukkal segítsenek az áldozatokon.

Az Öböl Őrei önkénteseink ott voltak és dokumentálták a rombolás pusztítását, látták, amint egy egész város semmisült meg a szemük láttára néhány perc alatt. Ott voltak, mert az az egyike volt a városoknak, ahol évente 15.000-20.000 delfint mészárolnak le a „kistestű cetek part menti mészárlása” meghatározás nevében.

Otsuchi 2011.03.12-én, a szökőár után

A védtelen delfinekre leselkedő halálnak ez évi hullámát ebben a városban – legalábbis erre az évre, amíg az újjáépítés megtörténik – felfüggesztették.

Nem hiszem azt, hogy a természet diszkriminációjának, vagy a karmának lehetünk tanúi a japán népet sújtó természeti katasztrófák képében. Az ellentmondana a logikának. Japán csakúgy, mint például Christchurch Új-Zélandon egy törésvonalon helyezkedik el, így ott mindig is gyakoriak voltak a földrengések.

Vannak néhányan, akik vallják, a japánok azt kapták, amit megérdemeltek, az irgalmatlan delfin- és bálnamészárlásuk következményeként. A probléma ezzel a meggyőződéssel, hogy nem minden japán állampolgár részese a mészárlásnak, és az egyszerű tény, hogy a természet nem diszkriminál.

Mindazonáltal a japán kormányt felelősség terheli a nukleáris reaktor balesete miatt. A tragédia óta a japán kormány folyamatosan félrevezető információkat, mi több, egyenesen hazugságokat publikál a japán nép és a világ számára egyaránt.

A szökőár következményeként, a Japán észak-keleti partvidékén zajló Dall-disznódelfinek ez évi mészárlása elmarad. Az általában novemberben kezdődő mészárlás a világ legnagyobb – cet-populációt érintő – gyilkossága. Az Iwate prefektura partvidékét ilyenkor vörösre festi az ártatlan Dall-disznódelfinek vére. De nem ebben az évben! A szökőár elpusztította a delfinvadász-flottát, amit még újjá kell építeniük. A delfingyilkos hajókat gyermekjátékként dobálták egymásra a kíméletlen hullámok a parton és az utcákon egyaránt.

Mostanáig minden évben, több mint 16.000 ártatlan Dall-disznódelfin esett a mészárlás áldozatául. Ezeknek az értelmes és gyönyörű cetek száma drámaian megtizedelődött, miután a japán delfingyilkosok minden kontroll nélkül gyilkolták őket az utóbbi évtizedekben.

A japán emberek iránti együttérzésünket biztosítva, őszintén el kell ismernünk, hogy a természeti katasztrófa egyetlen pozitív következménye ennek a delfinvadász-flottának a megsemmisülése.

Másrészről viszont a japán mezőgazdasági, erdőgazdasági és halászati minisztérium arra használta fel a súlyos természeti katasztrófát, hogy a világ kormányai és állampolgárai által – a szökőár és a földrengés sújtotta országrészek helyreállítási munkálatokra folyósított adományokból 2,28 milliárd jent elkülönítsen az Antarktiszi Bálna „Kutatás” (JAPRA) flottájának biztonságának fedezeteként, aminek összefüggéseként – a publikált magyarázatuk szerint – az észak-keleti partvidék delfinvadász-flottájának helyreállítása is gyorsabban végbemehet.

Az elmúlt 2 évtizedben a japán delfingyilkosok több mint 300.000 Dall-disznódelfint mészároltak le. A mészárlás több ezer tonna mérgező delfin-testet biztosított a japán fogyasztók számára. 1972-ben a WHO javaslatot tett a japán egészségügyi minisztérium számára, a mérgező nehézfémeket tartalmazó bálna- és delfintestek, illetve bizonyos halak fogyasztásának kerülésére. Ironikus módon a bálnák és a delfinek testének fogyasztására nem rendeltek el tilalmat, annak ellenére, hogy testük mérgezettségi szintje többszörösen meghaladja a biztonsági értékeket. Egy tanulmány, melyet japán tudósok 2005 augusztusában publikáltak, hiteles bizonyítékot szolgált arról, hogy a mintául szolgáló Dall-disznódelfinek testében lévő mérgező nehézfémek koncentrációja a megengedett értékek 3,5-szöröse. Az egészségügyi kutatás megállapította, hogy a cetek testében lévő higany számos betegség okozója, többek között a Parkinson-kór, az érelmeszesedés és a vérnyomásproblémák. A gyerekek különösen veszélyeztetettek, jellemző az autizmus, Asperger-szindróma és a hiperaktivitás a fogyasztók körében.

Így aztán, azon túl, hogy ebben az évben a szökőár megmentette mintegy 16.000 delfin életét, hozzájárult rengeteg japán ember egészségének védelméhez is, akik másképpen fogyasztottak volna a meggyilkolt delfinek testéből.

A delfinek számára a japán partokat sújtó szökőár áldás! Reméltük, hogy a delfingyilkos-hajókat nem fogják megjavítani, de sajnos a szökőár és a földrengés utáni helyreállítási alapot most arra használják, hogy segítsenek újjáépíteni a japán bálnamészárlási és delfinvadászati iparágat. Ez nem az, amire az emberek és a kormányok, a világ minden részéből az adományaikat szánták. Ők a katasztrófa áldozatain akartak segíteni. Ez a japán kormány részéről egy szégyenletes arculcsapása mindazoknak, akik nagylelkűen elhalmozták Japánt adományaikkal.