Nem helyezik vád alá az Erdővédő aktivistákat, Geoffrey Tuxworth-t, Simon Peterffy-t és Glen Pendlebury-t, semmilyen bűncselekménnyel nem vádolják meg, és nem deportálják őket Japánba sem. Cáfolhatatlan bizonyítékaink hatására az ausztrál kormány küldeni fog egy hajót, hogy átvegye a Shonan Maru 2 fedélzetéről a három ausztrál állampolgárt. Ez egy igazán bátor akció volt, mellyel sikeresen koncentráltuk a nemzetközi figyelmet az Ausztráliához tartozó, Antarktiszi Bálnavédelmi Területen zajló, törvénytelen bálnamészárlásra. Kiváló munka volt Geoffrey, Simon és Glen – mondta Bob Brown szenátor úr, és hősnek nevezte ezeket az állhatatos férfiakat.

– Paul Watson Kapitány

Az incidenssel kapcsolatos gyakran feltett kérdések

Kérdes: Miért döntött úgy a Sea Shepherd, hogy embert küld a Shonan Maru 2 fedélzetére?

Paul Watson Kapitány: Mi nem hoztunk semmilyen erre vonatkozó döntést. Ez a Forest Rescue Australia önálló kezdeményezése volt. Megkérdezték, segíthetnék-e missziónkat ezzel az akcióval, és mi elfogadtuk a felajánlásukat. Ez az ausztrál kormány cselekvőképtelensége miatti alulról érkező kezdeményezés volt, arra hívni fel a figyelmet, hogy a törvénytelen bálnamészárlás elleni kemény fellépés csak egy választási ígéret volt, mely csak addig volt fontos, amíg hozzájárult ennek a kormánynak a megválasztásához. Amikor a kormány képtelen betartani a választás előtt tett ígéreteit, akkor azok az emberek, akik rájuk szavaztak, keresni fogják az eszközöket, hogy a megszegett ígéreteket betartassák és kifejezzék panaszukat.

Kérdés: Az akció előtt Ön azt mondta, hogy csekély az esély arra, hogy ezeket a férfiakat Japánba szallítsák. Hogyan lehetett ebben olyan biztos?

Paul Watson Kapitány: Egyetlen kormány sem engedheti meg magának, hogy beleegyezzen a saját állampolgárainak deportálásába a saját nemzetének területéről vagy felségvizeiről egy idegen nemzet börtönébe – háborús időszakon kivül. Ausztrália kormányának képviselnie kell saját állampolgárait. És annak ellenére, hogy nekem most problémám van ezzel a jelenlegi kormánnyal, Ausztrália még mindig egy erős, demokratikus és büszke nemzet. És nem utolsó sorban, 2008-ban, amikor két aktivistánk érkezett felszólító levéllel a Yushin Maru 2 fedélzetére, nem merült fel a Japánba szallítás lehetősége.

Kérdés: De Pete Bethune esetében ez a számítás nem vált be. Őt Japánba szállították és beperelték. Mennyiben volt az az eset más?

Paul Watson Kapitány: Akkor az volt a véleményem, hogy Pete Bethunenak nem kellene végrehajtania az akciót, és átmászni a Shonan Maru 2 fedélzetére. Az ok egyszerű volt, ő új-zélandi állampolgár, és tudtam, hogy az új-zélandi kormány nem fog szembeszállni Japánnal. Ezért szignifikáns jelentőségű, hogy bárki, aki illegálisan lép egy japán hajó fedélzetére, annak ausztrál állampolgárnak kell lennie. A másik különbség, hogy hol történt az akció. Pete Bethune a Déli-Óceánon, míg az Erdővédők a Nyugat-Ausztráliai partvidéktől 16 tengeri mérföldre hajtották végre az akciójukat. Pete Bethunet az első pillanattól az elindulásáig próbáltam lebeszélni és figyelmeztetni, hogy minden bizonnyal le fogják tartóztatni. Azt mondta, fel van készülve arra az eshetőségre is. Utólag kiderült, hogy nyilvánvalóan nem volt, de az elhatározása a sajátja volt, és tanácsaim ellenére hajtotta azt végre.

Kérdés: Mit gondol erről a három Erdővédő aktivistáról, akik átmásztak egy bálnavadász hajóra?

Paul Watson Kapitány: Bob Brown szenátor igazi ausztrál hősöknek nevezte Geoffrey Tuxworth-t,  Simon Peterffy-t és Glen Pendlebury-t, és én tiszta szívemből egyetértek vele. Ők bátor és elkötelezett aktivisták, akik felismerték a kapcsolatot az erdők és tengerek, a fák és a bálnák között. Felismerték a képmutatást, a kormány kudarcát afelett, hogy megvédjék az erdőket és a bálnákat.

Kérdés: Sikeresnek értékeli az akciót? Milyen előnyük származik ebből a bálnáknak?

Paul Watson Kapitány: Meggyőződésem, hogy ez egy nagyon sikeres akció volt. Sikeresen ráirányította a nemzetközi figyelmet a japan törvénytelen bálnamészárlásra. Mindenhol vezető hír volt. Demonstrálta az ausztrál állampolgárok alulról jövő hatékony beavatkozását. Értékes kísérlet volt lerázni a Steve Irwint követő Shonan Maru 2-t. És nem utolsó sorban ismét megalázta a japán biztonsági készültséget. Ez az a hajó, amelyet a japán bálnavadász-flotta biztonságára jelöltek ki, és amely egy releváns részét képezi a kb. 28 millió USD költségnek, amit a flotta védelmére fordítottak, hogy megvédjék tőlünk. És mégis, három fegyvertelen ausztrál állampolgár képes volt, hogy áthatoljon az éles szegek és kábelek között, és a partiőrség fegyveres katonáinak jelenléte ellenére sikeresen megerkezzen a fedélzetre. Ez a Shonan Maru 2 legénységének és biztonsági embereinek büszkeségét jelentős mértékben aláásta.

Kérdés: A miniszterelnök és az igazságügyi miniszter egyaránt kijelentette, hogy több százezer AUD költséget jelent, hogy küldenek egy hajót, amely átveszi a Shonan Maru 2-ről a három Erdővédőt. Felvetődött-e az, hogy a Sea Shepherdnek is hozzá kellene járulni a költségekhez? Ezt egy tisztességes kérésnek tekintené?

Paul Watson Kapitány: Ez egy abszurd kérés. Ez nem egy Sea Shepherd kezdeményezés volt, és elkerülhető lett volna, ha a kormány végezné a munkáját és betartaná azirányú választási ígéreteit, hogy határozottan fog fellépni a bálnavadászat megszüntetéséért a Déli-Óceánon. Továbbá ezek a költségek könnyedén elkerülhetőek lettek volna. A Shonan Maru 2-nek elegendő lett volna átadni a három férfit a Steve Irwin fedélzetére, ahelyett, hogy drága hajót küldenek értük, de nem fontolták meg annak lehetőségét, és a Sea Shepherd-del nem vitattak meg semmiféle együttműködést. Ez egy kormányzati terv, amelyet ha meg akarnak tenni, akkor annak költségeit viselniük kell. Miért a Sea Shepherd-nek kellene fizetni az ausztrál kormány hozzá nem értéséért?