A fontos dolgokra összpontosított figyelem még akkor is pozitív eredményt hoz, amikor kezdetben negatívnak tűnik.

Oscar Wilde egyszer megjegyezte: egyetlen dolog rosszabb annál, mint hogy beszélnek rólad – az, ha egyáltalán nem beszélnek rólad.

Engem megkérdeztek, hogy érintett vagyok-e a japán bálnavadász-biztonsági hajóra történt átmászásban, melyet az ausztráliai kormány tagjai közül néhányan, illetve az ausztrál media és az ausztrál közvélemény egy része is kritizált.

Néhány ember ellenzi, hogy mi támogatjuk a Forest Rescue szervezetet. Néhányan úgy gondolják, hogy felelősek vagyunk a három ausztrál férfi visszaszállításának költségeiért. Néhányan egyszerűen nem szeretik a Sea Shepherdet és/vagy a bálnákat. Néhányan pedig rettegnek, hogy Japán felmondja a szén és urán exportját Ausztráliából (bár emiatt nem érdemes aggódni, mert Japánnak igazán nagy szüksége van az uránra).

A válasz pedig: nem, nem vagyok érintett. Ez egy brilliáns taktika volt, és mi 100%-osan támogatjuk a Forest Rescue Australia-t.

Hogy miért? Mert ők érintettek és nem ülnek a babérjaikon siránkozva a japán bálnamészárlás felett. Döntöttek, hogy tesznek ellene valamit!

Nem aggódunk, hogy támogatást veszítenénk, amiért a Sea Shepherd által támogatott Forest Rescue közötti kapcsolat az akció révén még szorosabbá vált, egy kiváló stratégiai lépést nem szabad alávetni semmiféle népszerűségi szavazásnak.

Azoknak, akik az átmászást hibaként értékelik, az csak egy olyan vélemény, amit semmiféle bizonyíték nem támaszt alá.

Az akció teljes mértékben sikeres volt.

Miért?

Pontosan azért, ahogy Oscar Wilde oly ragyogóan megfogalmazta, mert az emberek beszélnek róla, és akár támogatva, akár kritizálva teszik – még mindig beszélnek róla. Még az ausztrál miniszterelnök is erről beszél, éppúgy mint a japán miniszterelnök, és ráadásként az eseményt megvitatták a Fehér Házban, Washington D.C-ben is.

Amikor miniszterelnökök, elnökök, szenátorok és parlamenti tagok beszélgetnek egy témáról vagy egy akcióról, az automatikusan szignifikánssá teszi azt a témát vagy akciót, ami tovább erősíti annak fontosságát és növeli a sikerességét.

Ezt tette a média világszerte, nem csak Ausztráliában és Japánban, ahol folyamatosan a legfontosabb hírek között szerepel.

Ez leplezte le a japán bálnavadászok törvénytelen invázióját az ausztrál felségvizeken, és az ausztrál kormány választási ígéreteinek ellenére tanúsított tétlenségét az Ausztráliához tartozó, Antarktiszi Bálnavédelmi Területen zajló, japán törvénytelen bálnamészárlás elleni határozott fellépést illetően.

Az ausztrál miniszterelnök és az igazságügyi miniszter által sokat hangsúlyozott „adófizetők adója” egyszerű próbálkozás az önkéntesek lejáratására. A saját választásuk volt, hogy a drága variációt választva, akkor hozzák át a három ausztrál férfit a kormány hajójára, mikor a Shonan Maru 2 már a Déli-Óceánon volt. Megtehették volna, hogy a Steve Irwinre történő átszállítást választják, ami nem került volna az adófizetők egyetlen dollárjába sem.

A transzferálás költségét fedezhette volna az a 6 millió AUD-s alap, amit Peter Garrett a “nemhalálos” cetkutatásra különített el, és amely nem mutatott fel semmilyen említésre méltó eredményt. De ha az ausztrál adófizetőkre nehezedő, évenkénti 1,6 millió AUD/kormánytag költséget nézzük, akkor ennek a három embernek (akik sikeresen felhívták a világ figyelmét az ausztrál felségvizekre behatoló, törvénytelen bálnavadász hajókra) az átszállítási költsége meglehetősen elenyésző. Ráadásul bátorkodnék hangsúlyozni, hogy ez a három Forest Rescue aktivista többet tett az átlag ausztrál politikusoknál, hogy védje Ausztrália erdőit, vizeit és veszélyeztetett fajait.

És azoknak, akik megkérdőjelezik taktikánkat, mint például Pete Bethune, aki az Új-Zélandi televíziókat azzal árasztotta el, hogy a Forest Rescue önkénteseit a Sea Shepherd félretájékoztatta, és őket is deportálni fogják Japánba – nos azoknak először is csak azt tudom mondani, hogy ez egy Forest Rescue terv volt, nem pedig Sea Shepherd felkérés. A siker pedig Geoffrey Tuxworth, Simon Peterffy és Glen Pendlebury bátorságán múlott. Mindhárman pontosan tudták, hogy mit tesznek. És mind a három ember tudta pontosan, hogy mit tettek. Másodszor, a 2008-as események (Benjamin Potts és Giles Lane akciója) alapján nekik valóban garantálni tudtam, hogy nem lesznek deportálva Japánba. Ez egy alapvető diplomáciai alapelv, hogy Ausztrália nem engedheti meg magának, hogy megengedje az állampolgárai akaratuk ellenére történő elszállítását ausztrál felségvizekről japán börtönbe. Ez egy nagyon veszélyes kimenetelű diplomáciai precedens lenne, ami Ausztrália szuverentiására hosszú távon hatással lett volna. 2010-ben azt tanácsoltam Pete Bethune-nak, hogy mivel őt egészen biztosan deportálnák, ne másszon át a Shonan Maru 2 fedélzetére. Ő minden észérv ellenére átmászott és deportálták Japánba. A különbség az volt, hogy Pete Bethune nem ausztrál állampolgár.

Ez a Sea Shepherd nyolcadik antarktiszi bálnavédő kampánya, és az ötödik év, hogy az Animal Planet dokumentálja és publikálja az eseményeket a “Bálnák Háborúja” (Whale Wars) televíziós sorozat révén.

A Sea Shepherd akciói során soha nem sérült meg senki, és Pete Bethune kivételével egyetlen legénységi tagot sem vádoltak meg semmilyen bűncselekménnyel. Az országok, melyekben hajóink regisztrálva vannak, illetve az országok, amelyekből az önkénteseink érkeznek, soha nem szólítottak fel bennünket, hogy fejezzük be tevékenységünket. Nem sértettünk meg semmilyen törtvényt.

Amit teszünk, az beavatkozás a nemzetközi környezetvédelmi törvény betartatásáért, az azt megszegő japán bálnavadász-flotta ellen.

A japán bálnavadászok veszélyeztetett fajokra, így közönséges barázdásbálnára és hosszúszárnyú bálnára, valamint védett csukabálnára határoznak meg vadászati kvótát, és nemzetközi törvényben deklarált bálnavédelmi területen, a bálnamészárlásra érvényes globális moratórium megszegésével gyilkolják őket.

A Sea Shepherd törvényesen lép fel az United Nations World Charter for Nature elveivel összhangban.

Ha a kormányok, mint Japán bünözőknek szeretnének nevezni bennünket, akkor javaslom, tartóztassanak le minket törvényesen ahelyett, hogy gyáván dobálóznak az “öko-terrorista” jelzőkkel, anélkül, hogy az bármi értelmeset is jelentene.

Mi nem vagyunk törvénysértők. A bálnavadászok a törvénysértők, és ezek a bálnavadászok terrorizálják az Antarktiszi ökoszisztémát és a bálnákat.

Mi nem protestálunk az illegális bálnavadászat ellen. Mi beavatkozunk ellene – ahogy azt a bálnavadászatot betiltó és az Antarktiszi Bálnavédelmi Területet deklaráló kormányoknak kellene tenni, de sajnos azok jobban aggódnak egy emiatt esetlegesen meghiúsuló gazdasági megállapodásuk miatt, minthogy megvédjék bolygónkat és betartassák a törvényeket, amelyek védik a bálnákat!