A hős erdővédők hazartértek az óceánról a fáikhoz – Jeff Hansen kommentárja

Geoffrey, Glen és Simon

Geoffrey Owen Tuxworth (47 éves – Perth), Simon Peterffy (44 éves – Bunbury) és Glen Pendlebury (27 éves – Fremantle) január 16-án megérkezett Albanyba (Nyugat-Ausztrália) az Ocean Protector fedélzetén, miután január 8-án sikeresen átmásztak a Shonan Maru 2-re, a japán kormány és a bálnavadász-flotta biztonsági hajójára. Akciójuk teljesített célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a bálnavadászatban érdekelt hajó ausztrál felségvizekre történő törvénytelen, mégis büntentlen behatolására, illetve hogy segítsenek a Steve Irwinnek megszabadulni a kémhajótól, hogy végre rátalálhasson a japán bálnavadász-flotta feldolgozóhajójára, a Nisshin Marura.

Megérkezésükkor Geoffrey és Glen szabadon távozhatott, de Simon Peterffy-t azonnal börtönbe vitték. Bűne, hogy részt vett a nyugat-ausztráliai, még létező utolsó, a természet által alkotott (nem telepített) erdő megmentéséért folytatott akcióban, és nem fizette meg az ezért rá kirótt pénzbüntetést.

Simon Peterffy a környezetvédelem tűzvonalában harcol már évek óta, Ausztrália gyönyörű erdőit, az őshonos állatvilág kulcsfontosságú élőhelyeit védve, többek között a kritikusan veszélyeztetett fehérfarkú gyászkakadu (Calyptorhynchus latirostris) jövőjéért, melynek élőhelyét aggasztó sebességgel megtizedelték. Simon nagyon szenvedélyes Földünk szépségei iránt, aki meg akar győződni arról, hogy gyermekei és gyermekeink világszerte bálnák, egészséges óceánok és érintetlen erdők közelségében élhetnek. Átlagon felül tevékenykedik a Földünk és az emberiség  jövőjéért. Ennek az embernek soha nem volna szabad börtönbe kerülnie, ő egy nemzeti hős, aki megteszi azt, amit kormányainknak kellene tenni, védeni a bálnákat, az élő óceánt és erdőinket. Ezek azok a nélkülözhetetlen dolgok, amelyek az igazi jövőt biztosítják gyermekeink számára, nem pedig az, ha holmi gazdag kereskedelmi partnert, mint Japánt elégedetté teszünk…

A Sea Shepherd és a Forest Rescue tervet dolgozott ki Simon kiszabadítására, Simon átléphette a börtön kapuját és megölelhette partnerét, aki megállapította, hogy hőse az éhségsztrájktól a szokásosnál kicsit soványabban, de jól van.

Simon közölte, hogy amikor ők átmásztak a Shonan Maru 2 fedélzetére, majdnem eltalálta őket a japán legénység által feléjük dobott hatalmas (kb. 1m x 1m) jégdarab. Az ember minden esetre azt gondolná, hogy egy 28 millió USD költségvetéssel gazdálkodó fegyveres egység kifinomultabban válogatja össze a arzenálját, mint hogy jégkorszaki fegyvereket alkalmaznak. Nem álltak ellen a japánoknak, akik azonnal a kommunikációs szobába vitték őket, ahol mintegy 24 órás vallatás következett, mielőtt megengedték volna, hogy lefeküdjenek a padlón, kaptak némi takarót és engedték őket aludni. Azután átvitték őket egy 2 x 2 méteres kabinba, ahol egy ágy és egy emeletes ágy volt, és velük tartózkodott még két őr is a fogvatartásuk teljes ideje alatt. 6 napon keresztül csak a mosdóig mehettek, még a fedélzetre sem engedték ki őket. Kaptak ruházatot, és alapvetően jól bántak velük.

Az Erdővédők dedikálnak

Simon úgy érezte, hogy a japánok tulajdonképpen le voltak nyűgözve a Forest Rescue tagjainak edzettségétől, és ők is nyugodtak, tiszteletteljesek voltak fogvatartóik irányába.

Ha bárki megkérdezi, hogy véghez vinnék-e újra, azonnal rávágták, “azonnal és hezitálás nélkül”.

Az ausztrál kormány még mindig nem reagált a Sea Shepherd egyetlen telefonhívására sem, és továbbra is a Sea Shepherdet vádolja a három férfi visszaszállításának költségei miatt, ami így az adófizetőket terhelte. Jeff Hansen, a Sea Shepherd Ausztrália igazgatója még 2012. január 11-én felhívta Tony Burke környezetvédelmi miniszter és az igazságügyi miniszter irodáját, és olyan javaslatot tett, ami egyetlen dollárjába sem került volna az ausztrál adófizető állampolgároknak. A megoldás az lett volna, ha a Sea Shepherd veszi át a Forest Rescue tagjait a japánoktól. Illetve, ha az ausztrál kormány akkor cselekedett volna, amikor az emberek még a 24 tengeri mérföldes csatlakozó övezetben Bunbury/Nyugat-Ausztrália közelében vannak, nem pedig nemzetközi vizeken – a költség nyilvánvalóan akkor is a töredéke lett volna, hiszen az Ocean Protectornak akkor nem kellett volna hatalmas távolságot megtennie.

Senki nem kérdőjelezi meg a segítséget, ha egy Föld-körüli vitorlásverseny világcsúcsot megdönteni kivánó hajója jut bajba, akkor nem számolgatják a költségeket. Az ember azt gondolná, hogy megvédeni a csodálatos bálnákat – akik migrációs útvonalukat követve haladnak partjaink mentén, és akik létfontosságú szerepet játszanak az óceánjaink ökoszisztémájának megörzésében –, az sokkal magasabb rendű cél.

Hogy erre az említett ellentmondásos összefüggésre kicsit rávilágítsunk, az ausztrál kormány milliókat költött egy brit vitorlás, Tony Bullimore megmentésére a Déli-Óceánon 2007-ben. Link: Tony Bullimore setting sail

Ennek a hozzá nem értő vitorlásnak a megmentése, aki világrekord-kísérletet tett – akkor 7 millió AUD-ba került, és az ausztrál kormány egyszer sem panaszkodott a mentési költségek miatt.

  • Az Ausztrál Tengerészeti Biztonsági Hivatal szóvivője, Tracey Higgins az ügyről azt nyilatkozta, hogy ők meg voltak győződve, hogy Mr. Bullimore jobban felkészül a következő kalandjára, de akárhogy is, ez az ő választása. Tracey Higgins hozzátette, ha Mr. Bullimorenak segítségre lenne szüksége, hezitálás nélkül mentésére indulnak. “Ha bármi történik, akár baleset, akár magát sodorja bajba, és ő a mi kutatási és mentési területünkön tartózkodik, azonnal reagálunk és a mentésére indulunk, mint minden esetben.”

Természesen, Mr. Bullimore nem próbált sem veszélyeztetett kakadukat vagy bálnákat megmenteni. Nem ausztrál, hanem brit állampolgár révén fel sem merült benne, hogy Ausztrália nem fog részt venni a megmentésében.

Mr. Bullimore eladta a történetét, amiért 1 millió angol fontot kapott, de abból nem próbált visszafizetni Ausztráliának semmit. Ezzel szemben Gillard miniszterelnök asszony kijelentette, hogy a bálnavédőket rá kellene venni, hogy vállalják át a szállítási költségeket, annak ellenére, hogy a Sea Shepherd által felajánlott költségmentes verziót meg sem fontolták.

A Forest Rescue tagjai, Simon, Glen és Geoffrey köszönik a támogatást, amit kaptak, különösen a Sea Shepherd, a Forest Rescue, a Bob Brown szenátor által vezetett Zöldeknek, és mindenkinek, aki támogatta és odament kiszabadítani őket.

Nagyon boldogok, hogy azt hallhatják, hogy akciójuk szignifikánsan segítette elő a bálnák védelmét a Sea Shepherd Isteni Szél Hadművelete során!