A három bátor Erdővédő, Geoffrey Owen Tuxworth, Simon Peterffy, és Glen Pendlebury erőfeszítéseit hatalmas siker koronázta. Az eredeti céljuk az volt, hogy Steve Irwint megszabadítsák ellenséges követőjétől, a japán kormány és a japán törvénytelen bálnavadász-flotta biztonsági hajójától, a Shonan Maru 2-től.

Miután az ausztrál kormány úgy döntött, hogy a Shonan Maru 2-ről a három ausztrál állampolgárt az Ocean Protector szállítja vissza a szárazföldre, a Shonan Maru 2-nek – miután odarendelte az egyik szigonyágyús hajót, a Yushin Maru 2-t, hogy az vegye át a feladatát – fel kellett adni követésünket. Ezzel a Shonan Maru 2 konkrétan megakadályozta az egyik bálnagyilkos hajójuk munkáját, ez már önmagában sok bálna életét megmentette.

A három bátor Erdővédő ausztrál állampolgár átmászásának köszönhetően a Shonan Maru 2 nem tudja utolérni a Steve Irwint, a Yushin Maru 2 kevésbé harcra képzett legénységével könnyebben boldogulunk. A Shonan Maru 2 feketébe öltözött fegyveres nindzsakaraktereinek fegyverarzenáljában éppúgy megtalálható a gránát, a lézer, az LRAD, mint a különböző puskák és félautomata fegyverek.

A három bátor Erdővédő ausztrál állampolgár képes volt arra is, hogy fotókat készítsen a Shonan Maru 2 alaprajzáról, és biztonsági berendezéseiről. Őszintén! Átkozottul jó munkát végeztek ezek a férfiak! A válaszra váró kérdés most: Hogyan engedhettek be az Ausztrál kibővített határzónán belülre – ami az Ausztrál Bevándorlási és Vámhivatal kizárólagos irányítása alá tartozik – félautomata fegyvereket és gránátokat?

Paul Watson Kapitány és a Steve Irwin legénységének üzenete az Erdővédőkhöz: “Kiválóan végrehajtott akció, erőfeszítésetek sikeres volt!”

Nicola Roxon ausztrál igazságügyi miniszter most azt állítja, hogy a hazaszállításuk 1 millió AUD-be került. Érdekes volna betekinteni a project részletezett költségeibe, különös tekintettel arra, hogy a napokban bukott meg, miután nem tudott hitelesen számot adni 190,500 AUD saját költségelszámolásáról.

Alapvetően egy hajó költségeiről beszélünk, annak 1 heti üzemanyag és legénységi költségeiről. De tulajdonképpen ez a hajó már jó ideje a tengeren volt orvvadászat-ellenes járőrözési küldetéssel, de nem találtak orvvadászokat. Hirtelen keletre irányították őket, és nem másra, mint az orvvadászok felfegyverzett hajójára találnak, akik három ausztrál állampolgárt tartanak fogva. Természetesen nem léptek fel az orvvadászok ellen, de legalább visszaszállították a három ausztrál hőst Nyugat-Ausztráliába. Ez mindössze hat napról szólt, és nem került 1 millió AUD-be, ahogy az igazságügyi miniszter próbálja állítani. Valójában felhasználtak kb. 10 tonna üzemanyagot, ami csak 10.000 AUD naponta, akkor is, ha nem vesszük figyelembe, hogy a kormány hajójának üzemanyagvásárlása adómentes. Így a költség legfeljebb 60.000 AUD lehet, de tulajdonképpen, mivel a hajó éppen orvvadászat elleni küldetésben volt, az üzemanyag és a legénység is már tervezetten fizetett volt. Messze van az az 1 millió AUD a tényleges költségektől!

1997 óta Ausztrália 14 millió AUD-t költött külföldi vitorlázók megmentésére, akik közül egyetlen egyet sem szólítottak fel a felmerült költségek visszafizetésére.

Ha az Ocean Protector azt tenné, amit a kormány a választások előtt megígért, hogy tenni fog – felügyelné és megakadályozná a törvénytelen bálnamészárlást az Ausztráliához tartozó, Antarktiszi Bálnavédelmi Területen -, akkor most nem kellett volna ekkora utat megtennie, hogy kiszabadítson három ausztrál állampolgárt.

Az igazságügyi miniszter azt állította, hogy az Ocean Protector a Heard-sziget felé tartott, hogy orvvadászat-ellenes őrjáratát teljesítse, de azt fel kellett függeszteniük, hogy átvegyék a három férfit. De a Shonan Maru 2 a japán bálnavadász-flotta részét képezi, úgyhogy az Ocean Protector bevetése teljes mértékig összeegyeztethető volt a kötelességeivel!

2002-ben az ausztrál kormány aláírt egy 553 millió AUD értékű szerződést egy 12 hajóból álló új haditengerészeti flottára. Kérdés, hogy azok most hol vannak, mit tesznek azon kívül, hogy a nincstelen politikai menekültektől védik meg Ausztrália partjait?

2006-ban Alfonso Dacruz Amoedo (44 éves) és Enrique Domingues (41 éves) uruguay-i orvhalászokat letartóztatták és a sydney-i bíróság 65.000 illetve 53.000 AUD bírságot szabott ki rájuk, melyet nem fizettek be, de ennek ellenére megtarthatták hajójukat. Ennek a teljes költsége 7 millió AUD felett volt az ausztrál kormány számára.

2003-ban a Viarsa nevű uruguay-i halászhajót keresztülüldözték az Indiai-óceánon és az Atlanti-óceán felén, mert orvhalászatot folytattak a Heard-szigetnél. Az üldözés és a per több mint 5 millió AUD-be került. És annak ellenére, hogy 97 tonna halat találtak a fedélzeten, a Viarsa tulajdonosát felmentette a bíróság 2005 novemberében. Két per és két év után az orvhalászok hazatérhettek.

A Shonan Maru 2 esetében Ausztráliának ki kellett szabadítani három ausztrál állampolgárt, hogy megóvják a Julia Gillard vezette munkáspártot a bukástól. A kormány gondosan mérlegelte a költségeket és felfedezte a precedens értékű lehetőségét annak, három állampolgárt 16.2 tengeri mérföldre Ausztrália partjaitól egy japán bálnavadászhajó túszul ejt, deportál Japánba és ott bíróság elé állítják, az a canberrai kormány erkölcsi és törvényi tehetetlenségét bizonyítja. Ezzel hónapokon keresztül az ausztrál médiában tartották volna a japán törvénytelen bálnavadászat témáját, és folyamatosan felmerült volna a kérdés, hogy hogyan léphetett be az ausztrál felségvizekre egy felfegyverzett bálnavadászhajó, az ausztrál törvényhozás törvényi tiltása ellenére.

Politikailag a kormánynak nem volt más választása, mint átvenni a három férfit. A döntés kevesebbe kerülhetett volna nekik, ha ragaszkodtak volna ahhoz, hogy a Shonan Maru 2 juttassa vissza őket a szárazföldre, vagy Steve Irwinre, amikor azok 7 tengeri mérföldre voltak egymástól.

Végezetül, az átmászás révén a japán törvénytelen bálnamészárlás a nemzetközi média vezető hírei közé került, a Shonan Maru 2 nem követi a Steve Irwint és értékes információkhoz jutottunk a bálnavadász-flotta biztonsági hajójának biztonsági rendszeréről. Továbbá mélyen megalázta a japán partiőrség felfegyverzett katonáit, hogy három fegyvertelen férfi képes volt illegálisan a fedélzetre jutni, annak ellenére, hogy ennek a hajónak a felfegyverzésére a japán kormány kb. 28 millió USD-t fordított a szökőár és a földrengés áldozatainak megsegítésére befolyt nemzetközi adományokból. És mindennek a tetejébe, a három bátor Erdővédő szabad, nem ítélték el őket! 

Meggyőződésem, hogy ez hatalmas sikernek számít az Ausztráliához tartozó Antarktiszi Bálnavédelmi Területen zajló törvénytelen bálnamészárlás elleni küzdelemben!