“6 millió fókát szeretnék látni, vagy amennyi csak létezik errefelé, meggyilkolva és eladva, vagy megsemmisítve, vagy elégetve. Nem érdekel, mi történik velük. Ha nagyobb lenne a kereslet iránta, a kereskedelmi fókavadászok vadásznák és gyilkolnák őket. A hobbivadászok nem tudják eladni őket, mert nincs rá kereslet. Ezért ők csak azt akarják, hogy joguk legyen odamenni és megölni a fókákat… És minél többet meggyilkolnak, engem az annál boldgabbá tesz.”

Mr. John Efford, egykori kanadai Természeti Erőforrások és Halászati tartományi minisztere / Új-Funland

Paul Watson Kapitány és karjában egy újszülött fóka

1974 óta harcolok a kanadai fókavadászat ellen. Ez a közel 4 évtizedes időszak hosszú és kemény küzdelem volt. Hat szezont töltöttünk hajóval a jégtáblák között, 1979-ben, 1981-ben, 1983-ban, 1998-ban, 2005-ben és 2008-ban. Három helikopteres kampányunk zajlott 1976-ban, 1977-ben és 1995-ben. Ezen alkalmakkor kiüldöztünk számos fókavadász hajót a jégtáblák közül, blokád alá vontunk hajókat kikötőben, gyalogoltunk mérföldeket a bizonytalan stabilitású jégmezőkön, konfrontálódtunk a kanadai halászati hivatalnokokkal, a kanadai rendőrséggel, vitatkoztunk szenátorokkal, parlamenti képviselőkkel, miniszterekkel és miniszterelnökökkel egyaránt. Olyan hírességek álltak a fókavédelem mellé, mint például Brigitte Bardot, Richard Dean Anderson és Martin Sheen, és azon dolgoztunk, hogy a fókatermékek kereskedelmét világszerte betiltsák. Voltunk bebörtönözve, megverve a rendőrök és a fókavadászok által egyaránt, vesztettünk el hajót, becsméreltek bennünket Kanada-szerte, voltunk öko-terroristák, szélsőségesek és árulók egyaránt. Mindezek ellenére kidolgoztuk, hogyan lehetne barbárságtól mentesen, halált nem okozva kifésülni a fókák fehér szőrét, amiből aztán ruházati termékek készülhettek volna. A kormány elutasította az alternatívát, mert a kormány a fókák halálát akarta.

De végül mi nyertünk!

A kanadai fókamészárlás kereskedelmileg halott, és nincs helye a XXI. században. Ezt az anakronisztikus, barbár vállalkozást végül oda hajították, ahova az tartozik: a történelem szemétládájába, és végül egy életnyi küzdelem után befejeződött, halott.

Egy fél évszázaddal ezelőtt, amikor 10 éves voltam, és láttam, amint egy fókát halálra vertek szülőhelyemen, New Brunswickban (Gulf of St. Lawrence). Már akkor arról álmodtam, hogy ennek véget kell vetni, és most az az álmom valóra vált.

Tavaly a sértődöttségében elrugaszkodott kanadai halászati miniszter, Gail Shea megemelte a mészárlási kvótát 400.000 főre, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy ennek a kegyetlen és ökológiailag desturktív iparág szégyenletes termékeinek nincs felvevő piaca. A tényleges vadászzsákmány a kvóta 10%-át sem érte el, 38.000 fókabébit gyilkoltak meg.

A fókavadászok akarhatják gyilkolni a fókákat, de vannak annyira gyakorlatiasak, hogy tudják, nincs értelme megölni őket, ha a prémre nincs kereslet. Tavaly az egész iparág bevétele kevesebb, mint 1 millió CAD volt, ezzel szemben a kanadai adófizető állampolároknak sokkal többe került, hiszen állami marketing tevékenységgel, jégtörőhajókkal szolgálták a fókavadászokat.

Az elmúlt néhány évet a kereskedelmi fókavadászat azért tudta túlélni, mert az a kormány, a politikusok által támogatott és dicsőített jóléti program volt, melyet oly módon is megpróbáltak népszerűsíteni, hogy a parlamenti kávézóban szolgáltak fel fókatestből készített fogásokat, és a kormányzó a média nyilvánossága előtt mélyesztette fogát egy nyers fókaszívbe, melyből a vér az állán végigcsorgott.

Miután a fókatermékeket kitiltották az USA-ból, Európából és Oroszországból, a piac világszerte összeomlott.

Ez egy nagyon hosszú küzdelem volt, és minden szervezetnek és egyénnek az érdeme, akik ebben  harcban szenvedéllyel részt vettek, és segítettek kivívni a győzelmet ezeknek a gyönyörű lényeknek az életéért.

Köszönet a megboldogult Cleveland Amory-nak és szervezetének, a Fund for Animals-nek, Brian Daviesnek és szervezetének, az International Fund for Animal Welfare-nek, Rebecca Aldworthnak és szervezetének, a Humane Society of the United States-nek, Brigitte Bardotnak és szervezetének a Brigitte Bardot Foundation-nek, a PETA-nak, a Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals szervezetnek, a Harp Seals.org szervezetnek és szenvedélyes legénységemnek, akik társultak hozzám a jégen, először a Greenpeace-szel 1976-ban és 1977-ben, aztán onnantól a Sea Shepherd Conservation Society égisze alatt.

Ez egy olyan küzdelem volt, ami a hatvanas években kezdődött. Most a kereskedelmi mészárlás véget ért, és már csak néhány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szadista vademberek a Magdalen-Szigeteken (Quebec), és néhány apró fókagyilkos „sejt” Új-Funlandon is befejezze a rekreációs célú fókamészárlást.

Támadtuk a kanadai kormányt, és a kormányzókat Quebecben, a Prince Edward szigeten, Új-Skóciában és Új-Funlandon. Támadtuk a kanadai és a norvégiai szőrmeipart és a Kanadai Fókavadász Szövetséget. Felvettük velük a harcot, és eltökéltséggel, kitartással és türelemmel legyengítettük a gyilkosokat, évről évre egyre jobban, egyre erőteljesebben, a leghatásosabb fegyverrel, amit csak valaha feltaláltak – a kamerával.

Képekkel és drámával illusztrálva a médián keresztül felnyitottuk a világ szemét erre a szégyenletes atrocitásra a tengeri vadvilág ellen, és nem engedtük feledni, mindig emlékeztettük a nemzetközi közvéleményt arra, hogy a szenvedélyünk a fókák életének megmentésért soha nem csillapodik, és soha nem hal el. Évről évre a gyilkosok arcába néztünk, és évről évre erősebbek lettünk, míg ők egyre csak gyengültek.

A következő hónapban a kanadai kormány még egyszer egy felháborítóan magas vadászati kvótát fog meghatározni, támogatni ezt a dicsőített jóléti programot, hogy szánalmas küldetésüket a világ egyetemleges megvetése mellett is fenntartsák.

Nem számít már, mert mindenképpen el fognak bukni. A fókavadászat nem létezik többé.

Győztünk. A fókák győztek. A kanadai fókavadászat halott!

Éljenek sokáig a fókák!

Most meg kell állítanunk a fókák mészárlását a dél-afrikai Namíbiában.