Már 6 hete tartózkodom Taijiban, részese voltam jó és rossz napoknak egyaránt. A mai nap nem tartozik a jó napok közé, mert egy hét szünet után a gyilkosok újra öltek, ezúttal három palackorrú delfint hajtottak be a szégyenletes öbölbe.
Öböl Őreként mindig felkészültnek kell lennünk a legrosszabbra, miközben állandóan a legjobbat reméljük. Minden reggel napfelkelte előtt indulunk, és figyelemmel követjük a gyilkos hajók mozgását, látjuk a horizonton, amint beállnak a kegyetlen hajtó formációba, és már tudjuk, ismét találtak egy delfincsapatot. A szívünk megszakad, de még reménykedünk, hogy az ártatlan delfinek valahogy mégis el tudnak menekülni. De ahogy a gyilkos hajók egyre szorosabb köteléket zárva közelednek az öböl felé, és egyre hangosabban halljuk a zajt (amivel a delfinek tájékozódási képességét zavarják meg), már minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy megtalálták a taijii gyilkos öböl következő áldozatait.
Ma, amikor felfedeztük, hogy “csak” három delfint űztek be az öbölbe, a hosszadalmas procedúra mögött rejlő ok világossá vált. Ezeket a palackorrú delfineket a pénzért rabolták el a családjukból. Az egész – gyilkosságmentes – hét után így próbálják pótolni a profitot.
Ahogy a delfineket beűzték az öbölbe, könnyű csónakjaikon megérkeztek a Taiji Dolphin Base, Dolphin Resort, és a Whale Museum trénerei is. Képesek voltak az idejüket arra pazarolni, hogy kiszakítsák ezeket a csodálatos lényeket a természetes közegükből és családjuk kötelékéből. Egy óra múlva kiválasztottak két delfint a Dolphin Resort trénerei. Bíztunk benne, hogy a harmadikat is elviszik, hogy legalább a rabságban együtt maradhassanak. Újabb könnyű csónak érkezett a trénerekkel, de delfin nélkül. 10 perc múlva ponyvát emeltek és a harmadik delfint kivégezték. Ez a delfin nem volt elég értékes és alkalmas a szórakoztatásra, ezért feláldozták fogyasztásra. A két rabságra ítélt delfint azonnal teherautóra pakolták és elszállították az életük végéig szóló betonteknőkbe. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen gyors átszállításnak voltam szemtanúja. Micsoda stresszes eljárás volt ez ezeknek a szerencsétlen delfineknek!
Mi az összefüggés ezen a ponton az ítélettel?
Kinek van joga dönteni afelett, hogy melyik ártatlan érző lény hal meg azonnal, és melyik tölti hátralévő rövid életét bebörtönözve? Ezek a delfinek reggel még szabadon úsztak, és mostantól minden idegen a számukra. Az új helyük egy fürdőkád méretű betonteknő, amiben meg kell tanulniuk túlélni, és ha hajlandóak a rájuk kényszerített ostoba trükköket elvégezni, döglött halat kapnak táplálékul; míg más családtagjaikból, rokonaikból a helyiek lakomáznak.
Ezeknek a delfineknek az elfogása után alkalmam volt látni, hogy a kibelező hajók és a delfintrénerek könnyű csónakjainak munkásai boldogan integettek egymásnak és a kezük egyaránt véres volt, ez pedig azt jelenti, hogy a trénerek egy csapatként, készségesen segédkeztek a gyilkosságban.
A taijii kegyetlenséget látva még mindig nehéz megérteni, miért képes bárki támogatni és élvezettel nézni a rabságban tartott tengeri emlősök szánalmasan ostoba produkcióit, melyeket ők kénytelenek végrehajtani az ellátás fejében. Az életfeltételeik kizárólag a koncentrációs táborokkal és a rabszolgasággal hasonlíthatók össze. Mindent megtagadnak tőlük, ami természetes számukra. Minden nap megfigyelem a Taiji Dolphin Base rabságban tartott delfinjeit, dokumentálom viselkedésüket, etetési idejüket és a trénerek viselkedését velük szemben. Látom, amint a táplálékul szolgáló döglött halakat gyógyszerekkel injekciózzák, fertőzésgátló szert tesznek a sebeikre; és látom, amint a szerencsétlen delfinek állandóan éhesek. Ez nem természetes. A múlt héten láttam, amint egy delfin elkapott egy nagy halat. A tréner észrevette, és azonnal kifeszítette a szájából, és egy döglött halat adott helyette.
Kérünk mindenkit, hogy ne támogassa az állatok rabságban tartását!
Jelenleg 11 Öböl Őre tartózkodik Taijiban, elkötelezett és szenvedélyes emberek, akik saját költségükön utaztak ide a világ számos pontjáról. Ők határozottan kiállnak a delfinekért és én büszke vagyok, hogy a barátaimnak tekinthetem őket.
Köszönet minden támogatásért, mely lehetővé teszi, hogy mi folyamatosan itt lehessünk – a Delfinekért!