A japán bálnavadász-flotta visszaérkezett Japánba, ahol a Greenpeace március 31-én úgy döntött, hogy elfogja őket a kikötőben, azzal a követeléssel, hogy megállítsák a bálnavadászatot. Nem a legjobb időzítés, különös tekintettel a tényre, hogy a 2011/12-es bálnavadászati szezon már befejeződött, és a Sea Shepherd már hetekkel korábban megállította a bálnavadászati tevékenységüket.

Természetesen a hivatalos Greenpeace állásfoglalás szerint a Sea Shepherd nem állíthatta meg a bálnavadászatot, mert a hivatalos Greenpeace állásfoglalás szerint a Sea Shepherd Conservation Society nem létezik.

A Greenpeace nem tett említést a Sea Shepherd sikeres beavatkozásáról, de ahhoz sem fűztek semmilyen magyarázatot, hogy miért van a bálnavadász-hajók teste vörös festékfoltokkal teletűzdelve.

Ebben az évben sem láttunk egyetlen Greenpeace hajót sem a Déli-Óceánon, ahogy nem láttunk az elmúlt évben, vagy azelőtt, vagy akár csak még egy évvel korábban. Amikor legutóbb Greenpeace hajó felbukkant a Déli-Óceánon, hogy protestáljanak a bálnavadászat ellen, az a 2006/07-es szezon volt, amikor megtagadták hogy a Sea Shepherd által megtalált, japán bálnavadász-flotta aktuális tartózkodási helyszínére menjenek. Nyilván azért nem fogadhattak el tőlünk koordinátákat, mert mi nem létezünk.

Azóta a Greenpeace több 10 millió USD-t gyűjtött össze az ő „nem-aktív” kampányukra a bálnák „védelméért”, és építettek egy új hajót kb. 30 millió USD-ből. Azt a hajót még a tavalyi évben felavatták, de azóta sem vett részt semmilyen komoly kampányban. Tulajdonképpen a missziójuk nem más, mint kikötőből kikötőbe érkezve adománygyűjtő partykat tartani. Gyanítom, hogy júniusban Brazíliában lesznek, ahol kiállítják nagyszerű, környezetbarát luxus jachtjukat a riói „Rio plus Twenty” környezetvédelmi konferencián. Az 1992-es környezetvédelmi konferencia semmilyen eredményt nem hozott, így feltételezem, hogy ez a hajó, ami szintén nem tett semmit, ideális választás, mint a semmilyen eredményt nem hozó konferencia legnagyobb attrakciója.

Megpróbáltuk arra bátorítani a Greenpeace-t, hogy csatlakozzon hozzánk a japán bálnavadászat elleni küzdelmünkben – sikertelenül. A 2010/11-es bálnavédelmi stratégiájuk az volt, hogy origami bálnákat küldtek Barack Obama miniszterelnöknek. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy miért, hiszen az USA nem gyilkolja a bálnákat a Déli-Óceánon. De közölték velem, hogy azért, mert ha Obama miniszterelnök elegendő origami bálnát kapott volna, akkor ő felhívhatta volna a japán miniszterelnököt azzal a kéréssel, hogy ő (a japán miniszterelnök) állítsa meg a bálnavadászatot.

Úgy tűnik, Obama miniszterelnök nem kapott elegendő origami bálnát, mert az óhajtott telefonhívás nem történt meg.

Ebben, a 2011/12-es bálnavédelmi szezonban a Greenpeace nagyon csöndben maradt, kivétel azon munkásaik, akik az utcákat járják és pénzt koldulnak a járókelőktől, hogy támogassák a hajóikat a Déli-Óceánon. Közülük néhányan képesek azt állítani a gyanútlan járókelőknek, hogy a Sea Shepherd hajói tulajdonképpen Greenpeace hajók. Érdemes lenne megörökíteni az arckifejezésüket, amikor a megszólított Sea Shepherd önkéntesek felfedik előttük hovatartozásukat.

2011. októberében Junichi Sato, a Greenpeace japán igazgatója hazugsággal vádolt engem (érdeke szerint megfeledkezett arról, hogy én hivatalosan nem létezem), amikor kirobbantottam a japán halászati hivatal által kiutalt, közel 30 millió USD eredetét, ami a 2011. máricus 11-i szökőár és földrengés utáni helyreállítási munkálatokra beérkezett nemzetközi adományokból származott, és amivel a kormány a bálnavadász-flotta visszatérését támogatta a Déli-Óceánra. Sato akkor „szégyenként” definiálta, az én „felelőtlen” nyilatkozatomat.

Aztán most ebben a cikkben itt van Sato állásfoglalása:
http://www.panorientnews.com/en/news.php?k=1674

„A flotta meggyilkolt 267 bálnát egy olyan piacra, amely nem létezik. És csak azért sikerült ebben a szezonban is megúszniuk az adósságaik miatti csődöt, mert a japán kormány elvett az adófizetők pénzéből és a 2011. március 11-i tragikus földrengés, szökőár és nukleáris katasztrófa áldozataitól 30 millió USD-t, és azt belepumpálta a bálnavadász iparágba.”

De nem vetem Junichi Sato szemére. Végtére is, neki szajkóznia kell azt, amit a Greenpeace vezetése meghatároz számára, miközben a Greenpeace úgy tesz, mintha tenne bármit is a Déli-Óceánon zajló bálnavadászat megszüntetéséért. Kifejezetten boldog vagyok, hogy nem vagyok az ő pozíciójában.

Egy furcsa helyzetben vagyok a Greenpeace-szel kapcsolatban, hiszen alapító tagjaként felelősnek érzem magamat azért, ami a Greenpeace-ben zajlik, amivé a Greenpeace válik, és rosszul érzem magam, amiért a körülmények arra kényszerítenek, hogy kritikus legyek valamivel szemben, aminek létrejöttében én is segédkeztem.

Természetesen, a Greenpeace újraírt történelme szerint én nem voltam a szervezet egyik alapító tagja, hanem éppen csak egy korai tagja. Néhány évvel ezelőttig még alapító tagként voltam feltüntetve a Greenpeace honlapján, egészen addig, amíg a Greenpeace úgy nem döntött, hogy a Sea Shepherd hivatalosan nem létezik, és ezzel egy időben az én státuszomat is módosították. Gyanítom, még az archív fotókról is el fognak tüntetni, de talán arra várnak, hogy előbb meghaljak, hogy könnyebb legyen meghozniuk majd a döntést.

Akárhogy is, köszönet Junichi Satonak, amiért közölte velünk, hogy a japán bálnavadászoknak be kell fejezniük a bálnavadászatot. Ezt a közleményt egészen biztos vagyok benne, hogy komolyan mérlegelni fogják, és ha jövőre úgy döntenek, hogy inkább nem szeretnének a Sea Shepherd hajóival újból megküzdeni, és a tervezett vadászati kvóta egyharmadát sem elérni, és a Sea Shepherd miatt megalázó pénzügyi csődöt elszenvedni, Sato majd bejelentheti  –  „látják, azért nem térnek vissza, mert 2012. március 31-én, én, Junichi Sato mondtam meg nekik, hogy fejezzék be végre”.

Ha a bálnavadászok visszatérnek, én természetesen még egyszer fel fogom kérni a Greenpeace-t, hogy csatlakozzanak hozzánk, ahol mi annyira hatékonyak voltunk – a nyílt tengereken, a világ alján, a jéghegyek között. Mindazonáltal gyanítom, hogy mire a december eljön, a Greenpeace hivatalos állásfoglalása szerint a Sea Shepherd még mindig „nemlétező” lesz, így tehát ismételten egyedül kell visszatérnünk oda. És a Greenpeace ismét szárazföldön marad azzal a szánalmas stratégiával, hogy adománykérő leveleket postázzanak és e-maileket küldözgessenek az embereknek világszerte – bármit is tegyenek azzal a pénzzel, amit a bálnavédelem nevében összekoldulnak…