Bár a Bonneville-gátnál tett első látogatásom alatt nem öltek meg fókát, az ott tapasztaltak örökre az emlékeimben fognak élni. Az ott töltött napok egyik legnagyobb csalódásaként éltem meg a látogatók tucatjainak érkezését, akiknek fogalmuk sem volt, hogy ezen a lélegzetelállító szépségű vidéken az oroszlánfókákat csapdába ejtik és megölik. Számomra nagyon fontos, hogy a meglátogatandó hely (bármennyire is szép) történelmével és környezetvédelmi összefüggéseivel tisztában legyek. Bolygónk legszebb helyei közül számos szolgált az emberek vagy az állatok elleni legkegyetlenebb bűncselekmények helyszínéül.

A Gát Őre program önkénteseként fontos ezeknek az ártatlan és fenséges oroszlánfókáknak a megmentése, mert változást kell elérnünk az emberi gondolkodásmódban, miszerint „a világ azért van, hogy kizsákmányoljuk; az állatok azért léteznek, hogy elfogyaszthassuk őket, és a túlfogyasztásunk miatt bekövetkező válságért elegendő ártatlan állatokat vádolni”, mint oroszlánfókákat az USA-ban, ahogy delfineket Japánban. Ha igazán gyökeres megoldást akarunk, akkor be kell látnunk, hogy ha delfineket, bálnákat és fókákat vádolunk a kimerülő halkészletekért – azzal nem csak az igazi problémával nem nézünk szembe, hanem még súlyosabbá tesszük azt! Be kell látnunk és el kell fogadnunk, hogy az emberi túlfogyasztás vezetett ehhez a katasztrófához. A saját hibáinkért nem okolhatjuk az oroszlánfókákat! Miért ölik meg ezeket a csodálatos lényeket, akik nem tesznek mást, mint évezredek óta élik életüket a Columbia folyón? Mi hoztunk létre gátakat és halászati technológiákat, amelyekkel szó szerint megsemmisítettük a lazacállományt, és most az embereket terhelő felelősséget áthárítjuk az ártatlan állatokra. Be kell fejeznünk a tünetek foltozgatását, és inkább megoldást kell találnunk az igazi problémára: az emberi túlfogyasztás és túlhalászat „kultúrájára”.