Újszülött Dél-Afrikai medvefóka
A múlt héten került nyilvánosságra Namíbia ombudsmanjának régóta várt jelentése. A jelentésben John Walters publikálta tapasztalatait a namíbiai medvefóka-mészárlásról. John Waltersnek az általa vállaltnál hónapokkal több időt vett igénybe a különböző civil, NGO és környezetvédő szervezetek, egyének által, a Namíbiában évente zajló fókamészárlás ellen benyújtott panaszok kivizsgálása. A hiteles, tényeken alapuló jelentés helyett sajnos csak egy logikátlan részegységekből összeállított, rossz novellát olvashattunk.
2011. szeptemberben a Sea Shepherd és egy másik környezetvédő szervezet képviselői találkoztak az ombudsmannal. Akkor a találkozó eredményesnek tűnt, de feltételeztük, hogy az csak a látszat, és a namíbiai kormánynak nem volt komoly szándéka kinyomozni az országukban zajló fókamészárlást.
Úgy tűnik, hogy a megérzésünk helyesnek bizonyult. A Tengeri Halászat és Tengeri Erőforrások Minisztériuma (MFMR) megtagadta az ombudsman által hivatalosan lekért, a tényfeltáráshoz elengedhetetlenül szükséges adatok közlését. A Sea Shepherd nem tud komolyan venni egy olyan jelentést, amelyben a legfontosabb résztvevő elutasítja az együttműködést. Az MFMR úgy döntött, hogy alapvető információkat tart titokban, és így politikai szinten avatkozik be az ország ombudsmanjának függetlenségébe és integritásába. És bár John Waltersnek lett volna hatalma ahhoz, hogy az MFMR-től idézéssel hivatalosan megszerezze a szükséges adatokat, ő nem élt ezzel a lehetőséggel.
A jelentés a namíbiai fókamészárlás történelmi áttekintésével kezdődik. Az írásból világosan kiderül, hogy Namíbia az ország gyarmati „kizsákmányolásának” idejét határozza meg a fókamészárlás megkezdésére. De az nem jelenti azt, hogy még napjainkban is folytatni kellene. Az igaz lehet, hogy a fókavadászat eredetileg európai és amerikai üzlet volt, de manapság kifejezetten szégyenletes folytatni az „élő erőforrások” kizsákmányolását, különösen amilyen brutális módon a namíbiai fókamészárlás zajlik.
Felesleges a történelmi hátteret elemezni ahhoz, hogy hiteles képet kapjunk a fókamészárlásról. Az csak idő- és papírpazarlás. Senkinek nem kell megértenie a fókavadászat történelmét ahhoz, hogy megérthesse a fókamészárlás iszonyatos és nyomorúságos kegyetlenségét!
A jogi zsargonon és az ellentmondásos retorikán túl úgy tűnik, hogy Walters ombudsman úr a legfontosabb, a fókamészárlás létjogosultságát alátámasztó érvként az ország fenntartható természeti erőforrásait találta. Végül is, ha ezt a pontot sikeresen megcáfolják, azzal akár elérhető lenne, hogy a namíbiai fókák viszonylagos békében élhessék életüket.
Dél-Afrikai medvefóka anya újszülöttjével
John Walters vakon elfogadja ezeknek az ártatlan állatoknak a „fenntartható” meggyilkolását, annak ellenére, hogy elismeri, hogy az MFMR megtagadta az ügyben a nyomozáshoz szükséges alapvető adatok kiszolgáltatását. Ezen körülmények között borzasztóan felelőtlen és félrevezető kijelentés tőle, hogy „a fókák itt vannak velünk és még itt lesznek hosszú ideig”. Ez a kijelentés könnyen vezethet a Dél-afrikai medvefókák populációjának veszélybe sodrásához. Túl sok faj kihalása következett be napjainkban. Ha ilyen ütemben folyik a medvefókák mészárlása, nem lepődhetünk meg, ha hamarosan ők is felkerülnek a veszélyeztetett fajok listájára. Hogy tudta tehát John Walters ombudsman úr engedélyezni a mészárlás folytatását, ha ő nem bizonyosodott meg minden kétséget kizáróan arról, hogy a fókamészárlás megszegi-e a saját országának alkotmányának alapelveit? Látszólag a namíbiai legfelsőbb bíróság számára az átláthatóság hiánya tökéletesen elfogadható, ha képesek ilyen körülmények között is határozott következtetést levonni. Sajnos ez a fajta következetlenség már megszokottá vált azok számára, akik a namíbiai medvefókák életéért küzdenek.
Összefoglalva, a namíbiai kormány hivatalos jelentése annyit sem ér, hogy elemezzük azt. Ehelyett a “The Economics of Seal Hunting and Seal watching” tanulmányt érdemes elolvasni, amely bizonyítja, hogy Namíbia nagyobb jövedelmet lenne képes generálni az élő fókák révén (idegenforgalom), mint a lemészárolt és megnyúzott fókákból (prém-ipar).
A namíbiaiak megérdemelnének egy olyan nyomozót, aki nem űz gúnyt Namíbiából és a namíbiai állampolgárokból. Egy olyat, aki megköveteli a teljes átláthatóságot, minden az ügyben részt vevő hivataltól és párttól, és képes levonni a következtetést, hogy a namíbiai medvefókák mészárlása törvénytelen, barbár és szégyent hoz Dél-Afrika lélegzetelállító természeti értékeire.
Miután hosszasan vártunk erre a jelentésre, úgy tudnám jellemezni most az érzést, mint amikor kinyitunk egy ajándékdobozt, amiben egy biciklit sejtettek velünk, de csak egy pár zoknit találunk. John Walters ombudsman úr felesleges „ajándéka” használhatatlan és kiábrándító, és csak porosodni fog a virtuális tér egy homályos sarkában, miközben mi továbbra is sóvárgunk valami jobb után!
Azonban mivel életek forognak kockán, és mert mi a Sea Shepherd vagyunk, nem fogunk tétlenül várakozni, hanem küzdeni fogunk ezen állatoknak az életéért! Mindaddig, amíg a fókamészárlásra vonatkozó moratóriumot életbe nem léptetik, a Sea Shepherd folytatja a küzdelmet a namíbiai partvidéken élő Dél-Afrikai medvefókákért!