Paul Watson Kapitány kommentárja

Paul Watson Kapitány az IWC 2009-es, madeirai konferenciáján.

Nekem elég jó mentségem van arra, miért is nem vagyok a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) soros konferenciáján. Németország nem engedi, hogy elhagyjam csodálatos nemzetüket, mert Costa Rica a kiadatásomat követeli, szörnyűséges bűncselekmény miatt: kereken egy évtizeddel korábbi cápavédelmi tevékenységem miatt.

Nem hiszem, hogy nagyon sokat veszítenék, legfeljebb idén elmarad az elégedettségem, amit a japán delegáltak a rémülettől halálra vált arcának látványa okoz, amikor felfedeznek a bálnavédő és a bálnagyilkos delegációk társaságában.

Egyre fárasztóbb ez a fajta éves színjáték, aminek most éppen Panama ad otthont. A tehetetlen, kapzsi, könyörtelen emberközpontú imperializmus erői ismét összegyűlnek, hogy ítéletet hozzanak óceánjaink nagyszerű teremtményei felett! A bálnákat ismét megtámadják ezek az ostoba öltönyökben pózoló, ellenszenves főemlősök, akik arrogáns és könyörtelen módon pusztítják óceánjainkat.

A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) egésze nem más, mint az emberiség egy hatalmas, zavarodott bohózata. A konferenciát egy gyönyörű, hosszúszárnyú bálna képével nyitották meg, mindenki mosolygott és tapsolt, a japán delegáció kivételével, akik semmi szépséget nem látnak a bálnákban, kivéve, ha azok lemészárolva, feldolgozva, a tányérban rizzsel és egy pohár szakéval tálalva kerülnek asztalukra.

Japán és az általa megvásárolt, és mozgatott bábdelegációk olyannyira ellenségesek a világ bálnapopulációjával szemben, hogy megakadályozták a Dél-Atlanti Bálnavédelmi Terület deklarálását, ott, ahol egyébként senki nem gyilkolja a bálnákat!

Miért?

Mert Japán – ugyanaz a nemzet, amely radioaktív szennyet és mérgező hulladékot okád a tengerekbe – nem fog engedni a környezetvédőknek. Ez egy háború ennek az óceánkifosztó nemzetnek a szemében, és hamarabb fogják tönkretéve látni a tengereket, minthogy feladnák hatalmukat a mélység kifosztása felett.

Japán látja magát, ahogy boldogan és korlátlanul szigonyágyúzzák a bálnákat a Déli-óceán és a Csendes-óceán északi térségében egyaránt. És a gonosz, törvénysértő viking nemzetek, Norvégia, Izland és Dánia továbbra is szembeköpik az IWC törvényeit, jól tudván, hogy az IWC csak egy fogatlan, használhatatlan és gyengejellemű masszája a jelentéktelen bürokratáknak és az öncélú politikusoknak.

És amikor az úgynevezett őslakosok bálnavadászati igényét kezdik tárgyalni, a megbízottak a földön csúszva nyalják azoknak a talpait, akik kulturális jogokat követelnek a bálnák felett. Ide tartozik St. Vincent és Grenada felháborítóan hamis, őslakosokra hivatkozó igénye, hogy gyilkolhassák a vándorlás közben térségükbe érkező, kicsinyüket szoptató hosszúszárnyú bálnákat. Ez a „bennszülött” bohózat 1875-ig nyúlik vissza, amikor egy csoport betelepült úgy nem döntött, hogy részt követel a bálnavadászati üzletből. Ezek nem karibi indiánok voltak (igen, az igazi őslakosok kihaltak). Ezek a bálnavadászok feketék voltak és könyörtelenségüket az elavult rabszolgaság sérelmével igazolták. Olyan sérelemmel, amiben nekik személyesen természetesen soha nem kellett szenvedniük.

Grönlandnak egyre több turistát kell táplálnia bálnatesttel idegenforgalmi programjaik során, hogy miden látogatóból tiszteletbeli inuit váljon, ezzel adva felmentést arra, hogy az európai és amerikai turisták a tiltott bálnatestből akarjanak vacsorázni. A japánok ezt étkezési kultúrának nevezik. Én csak kulináris pornográfiának nevezem.

Egyetlen mód van a bálnák megmentésére a japánok azon tántoríthatatlan vágyától, hogy lemészárolják ezeket tiszteletre méltó óriásokat: oda kell mennünk a hajóinkkal, ahova ők mennek, és akadályozni kell őket folyamatosan.

A Sea Shepherd ebben a szezonban 26%-ra, tavaly 17%-ra csökkentette a saját maguk által meghatározott vadászati kvótájukat. Képesek voltunk és képesek vagyunk rá, anélkül, hogy sérülést okoznánk a bálnavadászoknak és anélkül, hogy megsértenénk a nemzetközi törvényeket.

Megmutattuk, hogy meg lehet tenni.

Mégis, a Greenpeace hajói messze távol maradnak a bálnavadász-flottáktól és ostobaságukat origami-bálnakampánnyal promotálják, petíciókat küldözgetnek, bannereket emelnek a magasba, és arcon csókolják a japán bálnavadászokat, miközben a mészárlás folytatódik, és évtizedek óta semmi eredményt nem tudnak felmutatni. A mi radikális fellépéseinken kívül semmi nem védi meg a bálnák életét.

Visszatekintve, az Obama kormány fényében a George Bush kormányt bálnaszeretőnek kell ítélnünk. „W” sok dolgot tett, ami irritálta az embereket (mint például néhány háború kirobbantása), de ő soha nem árulta el a bálnákat és ő hozta létre a világ legnagyobb tengeri védelmi területét. Barack nem adott mást a bálnáknak, mint megszegett ígéreteket! Az inuit őslakosok Északi bálnára vonatkozó mészárlási igényének engedélyezése miatt az Obama adminisztráció kész volt megegyezni a bálnavadász-nemzetekkel, hogy azok több bálnát gyilkolhassanak meg. Ronald Reagen elnök óta nem követett el ekkora árulást az USA elnöke a bálnák ellen!

Az ausztrál kormány visszalépett a választások előtt tett ígéreteitől, hogy a nemzetközi bíróságtól várják a döntést a japán bálnavadászat miatti panaszukra. Biztosak lehetünk benne, hogy bármilyen ítéletet is hoz a bíróság, az nem jelent semmi változást, Japán egyszerűen figyelmen kívül fogja hagyni azt, és továbbra is azt tesz, amit akar. Akkor is, ha a bálnákat, akiket ők meg akarnak gyilkolni, rajtuk kívül mindenki más élve akarja látni.

A japánok ismét arra fogják pazarolni mindenki más idejét, hogy a hajózás biztonsága kapcsán nyavajogjanak, és csak újabb szavazatokat szerezzenek a Sea Shepherd tevékenységét elítélendő, és hogy ezzel igazolhatóvá tegyék, hogy gránátokkal, LRAD-hangfegyverrel, dárdákkal támadjanak ránk. Nem mintha egyébként az IWC bármely szabályozása vagy kiáltványa bármit is számítana, hiszen azokat mindenki figyelmen kívül hagyja, ráadásul elsősorban épp a japánok és az ő viking ágyastársaik.

Amire nekünk szükségünk van, az egy igazi, nemzetközi testület, amely a bálnák és a delfinek érdekeit képviseli, és amely képes megvédeni a cetek nemzetségét a sorozatos gyilkolástól és a rabszolgasorba hajtástól egyaránt!

A cetek intelligens, összetett társadalmú, érzékeny és érzékelő teremtmények. A bálna- és delfingyilkosok, és az delfineket leigázó rabszolgatartók, akik kapzsiságból apró tartályokba és az emberek szórakoztatására kényszerítik őket, az emberiség könyörtelen szégyenfoltjai!

Éppen, mint a riói csúcstalálkozó, néhány héttel az IWC konferencia előtt, egyik sem hoz semmilyen eredményt. Egyszerűen csak újabb időpocséklás.

Akik igazán érdekeltek a bálnák védelmében, kérjük, támogassák hajóinkat és bátor, elkötelezett önkénteseinket. Segítsenek nekünk megállítani a gyilkosokat ott, ahol azok gyilkolnak: a Déli-óceán Bálnavédelmi Területének távoli és vad vizein, a Feröer-szigetek partjainál, az Atlanti-óceán északi területein, és minden más helyen, ahol szégyenletes embertársaink gyilkos természete miatt a bálnák és delfinek forró vére szabadon ömlik a tengerekbe.

2012 decemberében hajóink újra visszatérnek a Déli-óceánra, hogy ismét azon az egyetlen nyelven szóljunk a bálnagyilkosokhoz, amit azok megértenek: a pénz nyelvén.

Ismét meg fogjuk akadályozni, hogy véres tevékenységükből profitáljanak, nagyobb adósságba hajtjuk őket, mint valaha!

El akarjuk süllyeszteni a japán bálnavadász-iparágat gazdaságilag és meg akarjuk védeni annyi bálna életét, amennyit csak képesek leszünk.

A Sea Shepherd önkéntesek nem igyekeznek tárgyalásokat bonyolítani, mi akciók közben nézünk szembe a bálnagyilkosokkal, nem szavakkal.

Az „Operation Zero Tolerance” hamarosan kezdődik a távoli bálnavédelmi területen. A „Védd a bálnákat” nem csak egy jelmondat, hanem a Sea Shepherd ígérete és elkötelezettség feléjük.