Paul Watson Kapitány megfigyelői kommentárja, a Steve Irwin fedélzetéről
A sötét orvgyilkosoknak a bandája, – mely évről évre lerohanja a Déli-óceáni Bálnavédelmi Területet, hogy könyörtelenül és illegálisan mészárolja a bálnákat, – mostanra hivatalosan egy dicsőített jóléti púppá vált a japán adófizető állampolgárok vállán.
A japán kormány úgy döntött, hogy támogatja az eladósodott japán bálavadászati intézetet (ICR) a japán állampolgárok adóiból.
Tavaly botrány tört ki, amikor a japán kormány a 2011. márciusi szökőár és földrengés károsultjainak megsegítésére beérkező, nemzetközi adományokból közel 30 millió USD-t “csoportosított” át a bálnavadászok megtámogatására. És most, hogy a Sea Shepherd továbbra is illegális profitszerzésük megakadályozásért küzd, a bálnavadászoknak minden korábbinál nagyobb támogatásra van szükségük a fennmaradáshoz, és ez megint csak azt jelenti, hogy a japán adófizető állampolgároknak kell állniuk a számlát!
Az ABC Ausztrália tudósítására hivatkozva, “A pénz egy része a 2011-es szökőár és földrengés károsultjainak megsegítésére beérkezett nemzetközi adományokból származott és most úgy tűnik a támogatás nagy része az adófizető állampolgároktól befolyt adókból, az újonnan kreált, “jövedelmező halászati alap” elnevezésű adónemen keresztül.”
Támogatni valamit, aminek a neve “jövedelmező halászati alap”, legalábbis zavaros kombináció! A bálnamészárlás halott iparág, aminek nincs helye a XXI. százaban, ahol a bálnák sokkal értékesebbek bármely gazdaság számára élve, mint holtan! És igencsak furcsa mentség támogatni egy “úgynevezett tudományos” kutatási programot! Jól érzékelhetően Japán többé még csak a látszatát sem akarja fenntartani annak, hogy kutatási célból gyilkolnák a bálnákat!
A japán bálnamészárlás most egy dicsőített jóléti program, ami csak arra szolgál, hogy bemocskolja Japán nemzetközi hírnevét és semmi esélye annak, hogy a bálnamészárlás valaha újra profittermelő iparággá válhatna!
Ez jó hír! A büszkeség a bukás előtt jár! Az évi kanadai fókamészárlás is hatalmas anyagi támogatásban részesült a kanadai kormány részéről, és mostanra az iparág összeomlott a környezetvédők, állatvédők és állatjogi harcosok nyomása alatt.
A japán bálnamészárlási iparág össze fog omlani. A bálnatest piaca – az ICR és a japán kormány minden erőfeszítése ellenére – összezsugorodott, és már képtelenség újra éleszteni.
Miért olyan tántoríthatatlan a japán kormány, ha bálnamészárlás védelméről van szó?
Számos oka van, csak a legfontosabbak:
- Amakudari. A kifejezés jelentése „leereszkedés a menyországból”. Gyakorlatilag az “amakudari” a rendszer, amiben a magasrangú tisztviselők nyugdíjba vonuláskor, új tisztséget kapnak. Az egykori tisztek az új munkatársak segítőivé válnak, és tovább élvezhetik a bürokráciát megillető kedvezményeket és javakat. A japán bálnavadászati intézetet (Institute for Cetacean Research – ICR) egykori politikusok irányítják, akik kiemelkedően jövedelmező állást töltenek be az ICR élén. Ha a bálnavadászatnak vége, nincs ICR, és nincs új állás az “amakudari” várományosainak!
- A japán halászati hivatal “belső szabályzata”, hogy nem vonulni vissza egyik halászati ágazatukból sem. A félelmük, miszerint, ha befejeznék a bálnamészárlást vagy a delfingyilkolást, egyszerűen gyengének tünnének, és akkor még nagyobb nyomás nehezedne rájuk a kékuszonyú tonhal és egyéb fajok túlhalászata miatt.
- A szövetség, mely munkásokat közvetíti a bálnavadász-hajókra, a Yakuza – a mafia japán szinonímája – irányítása alatt működik. A Yakuzának óriási befolyása és hatalma van a japán politikusok és bürokraták felett.
- A japán büszkeség szintén megakadályozza a japán kormányt, hogy külső nyomásra feladják a bálnamészárlásukat. 2011. szeptemberében a japán miniszterelnök közölte, hogy ez már nem a bálnamészárlásról szól, hanem arról, hogy ők nem hátrálnak meg a Sea Shepherd előtt. Ez igazán abszurd kijelentés, mert Japán úgy tekint a Sea Shepherdre, mint egy nemzetre, amelyikkel háborúban állnának, pedig a Sea Shepherd “csak” egy kis, „nem kormányzati” szervezet. A japán kormány erőfeszítésével egyszerűen nevetségessé teszi magát a világ közvéleménye előtt.
- Japán arra használja a bálnavadászati utazásokat, hogy a bálnavadász munkásait edzésben tartsa. Közönséges barázdásbálnát és Hosszúszárnyú bálnát nem gyilkoltak meg a hatvanas évek vége óta. A “kutatásnak” része, hogy a szigonyágyús munkások bármikor képesek legyenek nagytestű bálnák kivégzésére! Japán aggódik, hogy gyakorlás hiányában, bálnagyilkos munkásaik kiesnek a bálnamészárlási rutinjukból.
- Japán ott akar állni az Antarktisz kapujában, készen megkaparintani annak erőforrásait. Japánnak hivatalosan nincs territóriuma az Antarktisz területén, de a bálnamészárlás miatti jelenlét miatt előnyre számít, egy jövőbeni tárgyalás során az Antarktisz forrásainak felosztását illetően. Ez tehát sokkal többről szól, mint a bálnákról! Olajról, urániumról, szénről, kobaltról és a fókák és pingvinek totális kizsákmányolásáról!
- Utalva a pingvinekre, tekintsünk vissza 1982-ig, amikor is a Sea Shepherd felajánlotta a brit kormánynak, hogy egészségügyi felszerelést szállít a Falkland-szigetekre. A brit kormány elfogadta a segítségünket, de megnyerték a háborút, mielőtt megszerveztük volna az utazást. Az ajánlatunk oka az volt, hogy Argentína megállapodást kötött egy japán céggel, 1.000.000 pingvin bőrének exportálásáról, melyből a japán cég női kesztyűket akart gyártani. A Nagy Britanniának nyújtott támogatásunk a Falkland-szigetek őshonos állampolgáraival, a pingvinekkel való törődésünk miatt történt. Ez az incidens is csak azt bizonyította, hogy Japán aktív, “külső szemlélő” státuszból vezényli az Antarktiszi erőforrások kizsákmányolását!
Amit a japánoknak tenniük kellene, arra használni némi anyagi forrást, hogy a bálnagyilkos munkásokat átképezzék és azok végre produktív, valós munkát találhassanak, amit nem kell dicsőített, jóléti projektként támogatni.
A tanácsom a japán bálnagyilkosoknak, “te ingyenélő, találj végre igazi munkát magadnak, és ne élősködj tovább a tisztességes japán adófizető állampolgárokon!”