Geert Vons – a Sea Shepherd Hollandia igazgatójának beszámolója
A Nisshin Maru, a japán „tudományos” bálnavadász-flotta bálnatest-feldolgozó gyára
Japán minden évben speciális engedélyt ad ki a saját bálnavadász-flottájának, 1.035 bálna lemészárlására az Antarktisz térségében, úgynevezett „tudományos” kutatás céljából. Japán nem veti alá magát a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (International Whaling Commission – IWC) rendeleteinek, és ezért Ausztrália ki akarja kényszeríttetni, hogy Japán véget vessen az úgynevezett tudományos JARPA II. programjának.
2013. június 26-án, Új-Zéland részvételével megkezdődött a per a Hágai Nemzetközi Bíróságon: Bálnamészárlás az Antarktisz térségben, felperes: Ausztrália, alperes: Japán. Ausztrália prezentálta megkérdőjelezhetetlen érvekkel alátámasztott tényeit. A tárgyalás előtt figyelmeztettek, hogy a tárgyalássorozat unalmas lehet. De Ausztrália kiváló munkát végzett és nagyon jól megvilágítva mutatta be az antarktiszi bálnamészárlást.
Két fő kérdés volt. Elsőként, tekinthető-e a japán JARPA II. program tudományos kutatásnak? Másodszor, rendelkezik-e Japán – a JARPA II. programja számára – az IWC speciális engedélyével, a bálnák „tudományos” célú mészárlására? A rövid válasz – mindkét kérdésre – kétségtelenül: NEM. Hivatkozva Ausztrália álláspontjára, semmilyen tanulmányhoz nem lenne szabad meggyilkolni a tanulmány alanyát!
Az IWC 1946-os nemzetközi egyezményének a 8. cikke szignifikáns útmutatást ad: a bálnamészárlást szabályozó törvényeket egyetlen nemzet sem értelmezheti önkényesen. A jóhiszeműség elvéről is megállapodtak az IWC tagjai, eszerint külön engedéllyel, bizonyos, „elkerülhetetlen” esetekben engedélyezhető minimális számú bálna meggyilkolása. Az engedély csak nagyon kivételes, és konkrétan kidolgozott kutatási feladatok elvégzéséhez adható, az azt igénylő nemzet nem határozhatja meg saját maga számára! Tartalmaznia kell a kutatási időszakot és összhangban kell lennie a környezetvédelmi politikával. A kontrolltesztekkel hitelesen elvégzett, tudományos munka révén megszerzett tudásnak releváns új tényeket kell tartalmaznia és hozzá kell járulnia a bálnavédelemhez.
A japán JARPA II. program semmilyen módon nem felel meg a fent említett kritériumoknak. A japán, úgynevezett „tudományos” bálnakutatási programok, a JARPA és a JARPA II. előre meghatározott módszerek, és mértékeket, valamint nagyon általános tudományos célokat tartalmaznak. Az IWC tudományos bizottsága mindig nagyon kritikus volt a japán bálnamészárlási engedélyekkel. 2005-ben, mielőtt a JARPA II. megkezdődött, az IWC szakemberei követelték, hogy hogy a japán delegáció értékelje az első, JARPA program tudományos eredményeit, mielőtt előterjesztenék és indokolnák a második, JARPA II. „tudományos” bálnavadászati program – amit Japán tulajdonképpen az első befejeztével, azonnal elindított – szükségességét!
A JARPA II egy gyilkos program. 18 év alatt, 7.000 bálnát gyilkoltak meg az első JARPA program során. A JARPA II.-höz Japán megduplázta a „mintavételi számot”, anélkül, hogy bármilyen tudományos indoklást prezentált volna az engedély megszerzéséhez. A mintavétel úgy tűnik, hogy csak abból áll, hogy megtalálják és meggyilkolják a bálnákat. Japán nem képes magyarázatot adni, hogy miféle ismeretek megszerzéséhez járulhat hozzá a feldarabolt testrészek elemzése, továbbá, hogyan segíthetnek az Antarktiszi ökoszisztéma megértéséhez, ahogy a téma a „tudományos” program leírásában szerepel.
Japán nem hajlandó figyelembe venni az IWC kéréseit és javaslatait. Az IWC számos alkalommal szólította fel Japánt, hogy adjon számot, konkrét eredményekkel a JARPA és a JARPA II. programjáról. Alapvető feltétel (a pontos kutatási kritériumok megadása követelmény, nem pedig opcionális adat) az eredmények prezentálása, amivel alátámasztanák a halálos módszer szükségességét a nem halálos kutatási módszerrel szemben, ugyanis a bálnák meggyilkolása csak nagyon körültekintően megindokolt esetben és nagyon limitált számban lehetséges, stb…
A JARPA II program egy teljesen önálló, speciális program, ami nem integrálható be semmilyen más kutatási programba (sem Japánban sem más nemzetek kutatásához). Valóban, igazán speciális, hogy különleges engedélyt adnak a teljességgel elfogadhatatlan, nagyszámú bálnamészárláshoz (még akkor is tolerálhatatlan volna, ha a kutatás valóban zseniális tudományos eredményeket hozna), melyet évről évre korlátlan időtartamban végzik, a mészárlásnak egyetlen limitje, a Nisshin Maru bálnatest-feldolgozó hajó fagyasztási és tárolási kapacitása szab határt?
Japán soha nem kísérelte meg betartani a tudományos közösség által támasztott követelményeket. A JARPA program egyetlen, prezentált „eredményét” {a „bálnák krillekkel táplálkoznak” kategóriájú, átütő bejelentések – melyek már kb. 40 éve szerepelnek a gyermekek számára készült ismeretterjesztő könyvecskékben is…} sem volt képes, tudományos eredményként elfogadtatni! Japán önkényesen és elvtelenül határozza meg a bálnák lemészárlását, mint a „tudományos” bálnakutatásának alapfeltétele, és „tudományos” tevékenységükből teljes mértékben hiányzik bármiféle szakértői értékelés.
A JARPA II vadászati kvótája felháborítóan magas, Japán felelős a „tudomány” nevében meggyilkolt bálnák 95%-áért! Léteznek nem-halálos, bálnakutatási technológiák, de Japán elutasít bármilyen alternatívát, ragaszkodik a bálnák lemészárlásához. Japán tisztában van azzal, hogy léteznek nem-halálos, kutatási módszerek – más területeken, de elzárkózik azoktól, ha a bálnamészárlásról van szó…
Az 1986-ban deklarált, a kereskedelmi bálnamészárlásra vonatkozó moratórium előtti időszakban, csak nagyon kivételes esetben kértek és adtak „tudományos” célú bálnamészárlási engedélyt. 1986 után – Japán miatt – robbanásszerű emelkedés következett be. 1986-ig ugyanis nem volt szükség „tudományos” bálnamészárlási engedélyre, hiszen a kereskedelmi bálnavadászat megengedett volt. Japán a kezdetektől a kereskedelmi bálnamészárlásra vonatkozó moratórium ellen voksolt, és végül kizárólag az USA nyomására fogadta el, azzal, hogy addig veti magát alá, amíg az egyéb bálnamészárlási tevékenységet nem akadályozzák meg!
És ekkor kezdődött meg a „tudományos” bálnamészárlásuk. A bálnamészárlás helyszíne a moratórium alá eső, az egykori kereskedelmi bálnamészárlás vadászterülete, melyet a moratórium nyomán „kutatási területekként” osztottak fel, és a gyilkosságot „mintavételnek” nevezték el.
A JARPA II. 8 szezonja alatt Japán soha nem tájékoztatta az IWC-t, és nem kérte a speciális engedélyének jóváhagyását sem. Következetesen hagyta és hagyja figyelmen kívül az IWC tudományos bizottságának és más, független szakértők javaslatát, kérelmét. Japán azt mondja, ez „véleménykülönbség”, „a bálnamészárlás nem tartozik senkire”, sőt azzal vádolta meg az IWC-t, hogy „politikailag motiváltan”, a „zsarnok többség” akarata alapján cselekszik.
Minden szerződés alapfeltétele a jóhiszeműség elve és az a kötelezettség az együttműködésre. Nagyon világosan látszik, hogy Japánnak egészen speciális véleménye van arról, hogy, hogyan kell értelmezni az IWC 1946-os, a bálnavadászat szabályozására vonatkozó nemzetközi egyezmény 8-as cikkelyét.
A JARPA programok állítólagos kutatásának egyik eleme az Antarktiszi ökoszisztéma vizsgálata. Milyen módon járulhat hozzá, három bálnafaj egyedeinek meggyilkolása, az Antarktiszi ökoszisztéma jobb megismeréséhez? De miért lenne annak előfeltétele a célba vett három faj egyedeinek meggyilkolása? A vadászati kvóta és a mészárlás valós mérlege soha nem egyezett, de úgy tűnik, ez nem befolyásolta a japán „tudományos” bálnamészárlási program „vizsgálati” eredményeit. Szerepelnek Hosszúszárnyú bálnák a vadászati kvótában, de közülük nem mészároltak le egyet sem a „tudomány” nevében. Ez a jelek szerint nem befolyásol semmit, mert a következő szezonban ugyanazzal a kvótával (50 fő) szerepelt a listájukon. A bálnavadászatban résztvevő hajók száma csökkent, a bálnamészárlási szezon lerövidült, de láthatóan, e tények sem befolyásolták releváns módon a japán „tudományos” bálnamészárlási programot.
Ha nem számít a begyűjtött minták száma, mi lehet az oka ennek az úgynevezett „tudományos” kutatásnak? Valós tény lehet-e az, hogy a Nisshin Maru, a japán bálnavadász-flotta feldolgozóhajója csak a 18 méteresnél kisebb bálnákat tudja feldolgozni, ezért a Közönséges barázdásbálnák, méretüknek köszönhetően, ki vannak zárva a „tudományos” programból? Tudományos szempontból, teljességgel lehetetlen komolyan venni az úgynevezett, japán „tudományos” bálnamészárlási programok – JARPA és JARPA II. – bármelyikét. Egyiknek sincs semmi haszna vagy értelme.
A Sea Shepherdnek 10 évébe és 9 Antarktiszi Bálnavédelmi missziójába került, hogy Japán az úgynevezett „tudományos” bálnamészárlási programjai (JARPA és JARPA II) miatt a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt mérettessék meg. Úgy tűnik, hogy Japán meg van győződve arról, hogy senkinek sincs joga felülbírálni Japán döntéseit. Várjuk a Hágai Nemzetközi Bíróság döntését!