http://www.japantimes.co.jp In science terms japan has no need at all to kill whales

2008-ban az ausztrál parti őrség szeme láttára gyilkolták meg és húzták fel a Nisshin Maru fedélzetére ezt a Csukabálna Anyát és 1 éves kicsinyét

A japán „tudományos” bálnamészárlás ügyében, 2013. július közepén elhangzottak a vád és a védelem végső érvei a Hágai Nemzetközi Bíróságon. Most a bírói testület ítéletére várunk. A kérdés az, hogy végezhessen e Japán szezonális „tudományos” bálnamészárlási programot az Antarktisz térségében. {azért az elég kifejező, hogy a JapanTimes oldalán, az eredeti cikkben is idézőjelben van a „tudományos” kifejezés. De az ügy kapcsán még magáról, a tudomány definíciójáról is érveltek a szemben álló felek.

Ausztrália 2010. június 1-én adta be feljelentését Japán ellen, a felperes azért fordult a Hágai Nemzetközi Bírósághoz, hogy az mondja ki a japán bálnamészárlási program törvénytelenségét. Ugyanis a japán bálnamészárlás nem tudományos kutatás, hanem kereskedelmi bálnamészárlás, amelyre 1986 óta nemzetközi moratórium van érvényben. A vád képviselői rávilágítottak, hogy a kereskedelmi bálnavadászatra vonatkozó moratóriummal egy időben, Japán létrehozta nemcsak az Antarktiszi „tudományos” bálnamészárlás, de az úgynevezett „part menti” bálnamészárlás kategóriákat is.

Japán azt állítja, hogy Ausztrália egy „vészjósló keresztes hadjáratot” indított a bálnavadászat ellen.

A tét hatalmas! A per kapcsán a japán és az ausztrál politikai kapcsolatok egyre feszültebbé válnak, Japán azzal vádolja Ausztráliát, hogy az „sérti Japán nemzeti méltóságát” és hazug vádakat citált a japán bálnamészárlási program ellen.

De a tét a Déli-óceánon, a több ezer Csukabálna számára, még ennél is sokkal nagyobb! Ha Japán megnyeri az ügyet – és néhány megfigyelő szerint, erre nagy az esély –, a bálnamészárlási program jogi státusza megerősödhet.    

Masayuki Komatsu, Japán vezető bálnamészárlási tárgyalója volt 1999 és 2004 között, azt nyilatkozta a „The Australian” számára, hogy szerinte van esélye, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság kimondja, a japán „tudományos” bálnamészárlási program, – amelyre világszerte úgy tekintenek – mint a kereskedelmi bálnamészárlás körüli álarcosbálra: jogos.

A bálnamészárlást ellenzők számára a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a bíróság hozzányúl a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) 1985/86-ban a kereskedelmi bálnamészárlásra hozott moratóriumához, melyet a bálnavadászatot szabályozó nemzetközi egyezmény 10E cikkelye rögzített. A következmény katasztrofális lenne a bálnákra nézve világszerte, és azzal együtt is, hogy hatalmas tömegek ellenzik a bálnamészárlást, rendkívüli kockázatot jelent pert indítani Japán ellen!

Komatsu, az USA egyik kormányzati forrásának bizalmas információjára hivatkozva, közölte a Sydney-i „The Australian” riporterével, ballépés volt Ausztrália részéről, bíróság elé vinni Japánt a bálnamészárlása miatt. Majd folytatta: még az ausztrál kormány hivatalnokai sem lelkesedtek az ügy bíróság elé állításáért, hiszen legrosszabb esetben a döntés a kereskedelmi bálnamészárlásra vonatkozó moratóriumot is megrongálhatja.

A japán ügyvédek szintén úgy érzik, hogy Hágában a törvény az ő oldalakon áll. Noriyuki Shikata, a japán delegáció szóvivője kritizálta az ausztrál jogi érveket a bíróság előtt. A záróbeszédjében, Shikata azt mondta, „még nem igazán hallottam hatékony, bizonyítékokon alapuló jogi érveket, és az a benyomásom, hogy az állításoknak érzelmi alapjai vannak, nem pedig tudományos.”

Számos külföldi jogi szakértő szolgált bizonyítékokkal Japán mellett:

Alan Boyle, az University of Edinburgh nemzetközi közjog professzora azt vallotta, ha Japán jelenlegi bálnamészárlási programja nem lett volna tudományos, akkor annak kutatási eredményeit nem tudták volna felhasználni az intézmények világszerte, a fenntartható halászat megállapítása céljából.

Egy másik brit jogász, Vaughn Lowe, az University of Oxford nyugalmazott jogi professzora vallomásában közölte, hogy „nincs egyértelműen behatárolható formula”, hogy mi minősül tudományos kutatásnak. Az mondta, ha Japán nézőpontjából az tudományos volt, akkor az „abszurd túlzás azt állítani, hogy annak semmilyen tudományos alapja sincs.”

De nézzük csak, mit tudunk arról, mit tanult Japán a bálnamészárlási programjából!

Azt állítja, hogy meg kell gyilkolnia a bálnákat ahhoz, hogy megértesse a táplálkozási ökológiájukat és a különböző bálnafajok populációinak összetételét. Meg kell érteniük az összefüggéseket, hogy tervezni tudják a vadászati számokat.

Nos, az igaz, hogy a bálnák üldözése, meggyilkolása és gyomortartalmuk elemzése révén sokat lehet tanulni a cetek biológiájáról. A múltban ez az egyetlen módszer állt rendelkezésre, hogy meg lehessen vizsgálni ezeket a teremtményeket. De már évtizedek óta teljesen felesleges meggyilkolni a bálnákat annak érdekében mindazokért az információkért, amelyre a japán Institute for Cetacean Research (ICR) azt állítja, hogy szüksége van.

Az ICR-t mellesleg a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és halászati minisztériumból kivált, halászati ügynökség működteti, mely az éves halászati kvótákat is megállapítja.

A hivatalos összegzések alapján, a moratórium életbe léptetését követően, 1988 és 2011 között 13.663 bálnát gyilkoltak meg a „tudományos” bálnakutatás nevében. Az áldozatok közül 3573 bálnát az Északi-Csendes-óceánon és 10.090 bálnát a Déli-óceánon mészároltak le, a bűncselekmény helyszíne az IWC által deklarált Déli-óceáni Bálnavédelmi Terület.

De hatékonyabb begyűjteni az ürüléket, mint meggyilkolni a bálnákat! A széklet begyűjtése talán nem a legüdvözítőbb munka a világon, de a DNS-analizáláshoz a vízben lebegő, hatalmas ürülék – anélkül, hogy fel kellene metszeni a bálna hasát – elárul mindent az állat táplálkozásáról.    

Továbbá, DNS-mintákat lehet venni, viszonylag egyszerűen a tengeri emlősöktől, bőrük egy apró bőrdarabkájának kimetszésével, nem is beszélve az orrukból vett váladék révén.

A kutatók még a bálnák által kilélegzett levegőből is mintát nyerhetnek – a légzőnyílásuk fölé tartott tartállyal. (Ha valaki nem tudja el sem képzelni, hogy hogyan lehetne elég közel kerülni a bálnához, hogy mindezt elvégezze, csak legyünk elég kreatívak, Karina Acevedo-Whitehouse a londoni „Zoological Society” tagja, távirányítású helikopterrel végzi a műveletet, gyűjti a bőrmintákat, a kilélegzett levegőt és az orr-váladékot…)

Ezekből a mintákból, a tudósok meg tudják állapítani, milyen vírusok, gombák és baktériumok élhetnek a bálnák tüdejében.

A bálnák meggyilkolása révén nem juthatunk releváns adatokhoz a tudomány számára. A cetfélék biológiájáról publikált tanulmányoknak kevesebb, mint 1%-a! származik olyan kutatásból, amelyhez elengedhetetlen volt a bálna meggyilkolása.  

Tény, hogy az élő bálnák megjelölése révén juthatunk a legtöbb tudományos adathoz. A GPS-készülékkel felszerelt bálnák megmutatják migrációs útvonalaikat, betekintést nyerhetünk a napi rutinjukba. Az akusztikus készülékkel felszerelt egyedek segítenek feltérképezni a tengeri zajokat, a hajók okozta zajszennyezettséget, amit a bálnák kénytelenek elviselni.

Tehát a jogi szakértők – nem biológusok – érveléseinek ellenére, Japán igénye, a „tudomány” érdekében folytatott bálnamészárlásra, egyszerűen nem állja meg a helyét!

A gond az, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság csak a jogi érvek alapján képes ítéletet hozni, ez pedig Japánnak kedvezhet.

Igaz lehet, hogy a felperes Ausztráliát részben az érzelmek motiválják, ahogy Shikata mondja, de az alperes Japánt meg a nemzeti büszkeség hajtja.   

Összegezve a jogi helyzetet, a japán helyettes külügyminiszter, Koji Tsuruoka azt mondta, „képesek lettünk volna bemutatni a világnak az igazságot a japán tudományos bálnamészárlásról.

De sajnos, ez nem történt meg.

Most a bíróságon a sor, nekik kell eldönteniük, mi a teendő! Nagyon sok információt kell feldolgozniuk és a végzés nem születik meg 4-6 hónapnál korábban.