Paul Watson Kapitány kritikája a LaReunion-i cápairtási programról, a Néoplanéte magazinban:
Mindaddig, amíg a cápák ellen alkalmazott eszközök nem halálosak a cápákra nézve, semmi ellenvetésünk nincs! De a cápák meggyilkolását semmilyen körülmények között nem tudjuk tolerálni.
A cápák a tengerek / óceánok ragadozói és takarítói is egyben, akiknek létfontosságú szerepük van a tengerek biodiverzitásának megőrzésében. Ha őket megöljük, azzal valójában az óceánokat öljük meg, és mi nem vagyunk képesek élni az egészséges óceánok nélkül.
A cápairtás nem megoldás!
A szörfösök, akik panaszkodnak a cápák miatt, kisebbségben vannak a szörfös társadalomban. Kelly Slater szörfbajnok szavaival élve: „HA FÉLSZ A CÁPÁKTÓL, MARADJ TÁVOL A VÍZTŐL, SEMMI KERESNIVALÓD NINCS OTT!”
Véleményem szerint, az a szörfös, aki fél a cápáktól, az gyáva és nem szabadna szörföznie! Úsztam már pl. fehér-, tigris- és bikacápák között is, de soha nem éreztem fenyegetőnek jelenlétüket. Ha megismered viselkedésüket, nem kerülhetsz bajba!
A cápák nagyon fontos szerepet töltenek be ökoszisztémánkban – Sokkal fontosabbat, mint azok az emberek, akik szörfözni vagy úszni akarnak a tengerekben! – meg kell őket védenünk! A cápairtás nem megoldás!