Az őslakosok bálnavadászati igénye, a reformok és a készpénzért megvásárolható szavazatok is a napirendi pontok között szerepelnek.

A korábbi években megfigyelhető volt a harag, melyet a japán „tudományos” bálnavadászati igények váltottak ki, azonban jelenleg nem világos, hogy a japán delegáció milyen tervekkel érkezett.

Nagy Britannia reformjavaslatai között szerepel az IWC nyilvánossá tétele, ugyanakkor néhányan az USA által elfogadott alaszkai őslakosok fenntartó vadászatát kritizálják.

A Channel-szigeten megrendezésre kerülő tárgyalássorozat lehetőséget biztosít a bálna-néző kirándulásokban rejlő lehetőségek elemzésére, és kísérletet tesznek elfogadtatni a Dél-Atlanti Bálnavédelmi Terület tervét. {Az 1986-ban deklarált, Ausztráliához tartozó, Antarktiszti Bálnavédelmi Terület évenkénti megszentségtelenítése után üdvözítő lenne, ha ezt a menedékhelyet majd már nemcsak törvénybe iktatnák, de szükség esetén meg is védenék!}

Bálnavadászat-ellenes nemzetek éles kritikával illetik az izlandi és a norvég kereskedelmi bálnavadászatot. De most – a földrengés és a szökőár után – kritizálni a japán bálnavadászatot, még jobban el lesz némítva, mint eddig bármikor.

„Rendkívüli veszteség érte Japánt, emberek tízezrei haltak meg, a gazdaság számos ága károsult a katasztrófa következtében, köztük számos halászati és bálnavadászati vállalkozás semmisült meg – megértjük, együtt érzünk a veszteségeikben.” – nyilatkozta Richard Benyon, Nagy Britannia környezetvédelmi minisztere a BBC News számára. – „Japán mindig számíthat Nagy Britanniára, de mi ellenezzük a bálnavadászatot, és arra törekszünk, hogy építő tárgyalást folytathassunk megszüntetéséről.”

Nem világos, hogy Japán folytatni kívánja-e szokásos Antarktiszi bálnavadászatát a tudomány leple alatt. A legutóbbi bálnavadászati szezon 2011-ben korán befejeződött, ugyanis a japán „tudományos” bálnavadász-flotta nem tudta teljesíteni a tervezett vadászati kvótáját a Sea Shepherd Conservation Society hajóinak radikális fellépése miatt.

Egy – tudósokból álló – bizottságot hoztak létre, melynek feladata elemezni a jelenlegi irányvonalat, ami egyre nagyobb és nagyobb költséget jelent a kormány számára, de a vizsgálati eredmények publikálására az év vége előtt nem várható. Összességében a japán partok mentén végzett delfin-, és bálnavadászat napjainkban is zajlik, annak ellenére, hogy a kistestű cetek part menti vadászatának egyik fellegvára, Ayukawa kikötője a szökőár következtében megsemmisült.

A legszembetűnőbb angol javaslat szerint a kormányoknak maguknak kellene fizetniük az IWC tagdíjat, bemutatva a hivatalos átutalási bizonylatokat. A javaslat a japán delegáció által bevásárolt fejlődő kis tagállamok beléptetése ellen jelenthetne némi technikai akadályt.

Alaposabban kellene vizsgálni az őslakosok bálnavadászati igényeit.

Röviddel a múlt évi tanácskozás előtt, a Sunday Times publikált egy beépített újságíróktól származó beszámolót, miszerint néhány kis ország, amely jó kapcsolatot ápolt Japánnal, támogatásért cserébe hajlandó lesz a bálnavadászat mellett voksolni.

„Az IWC 1946. óta létezik, tárgyalási és döntési procedúráinak meg kell újulnia, nem maradhatnak körülötte nyitva az évek óta szaporodó állítások és vádak.”- mondta Mr. Benyon.

A reformok egyéb alkotóelemei szorgalmazzák a döntések azonnali publikálását, csak a megfelelően elemzett tudományos tételek elfogadását, és több együttműködést az NGO szervezetekkel.

Az angol javaslat esélytelen a komplett EU támogatást, a dán és a grönlandi delegáció miatt. Tomas Heidar, az izlandi delegáció vezetője szerint nem lesz egységes elfogadás: „néhány pont teljesen elfogadhatatlan számunkra.” Izland nemrég kezdte meg a tárgyalásokat a 27 tagot számláló EU-hoz való csatlakozásról.

A tavalyi IWC konferencián, Marokkóban, meghatározták a 2 éves béketárgyalások végét, kísérletet téve a kompromisszumra a bálnavédő és a bálnavadász nemzetek között. Ez semmilyen eredményre sem vezetett, bár néhányan, pl. az izlandi delegáció némiképp konstruktívabbnak jellemzi a két oldal kapcsolatát.

„Nem számítunk sok eredményre, de természetesen hangsúlyozni fogjuk politikánkban a fenntartható bálnavadászat kifejezést, mert úgy tapasztaljuk, hogy efelé most nagyobb megértés irányul.”- mondta Tomas Heidar.

Az USA vezető szerepet vállalt a béketárgyalások bonyolításában, kompromisszumkereső magatartásával kivívta néhány bálnavédő szervezet kritikáját. Ugyanis az alaszkai inupiat őslakosok vadászati igényének elismertetése mellett az USA fellépése a japán „tudományos” bálnavadászat kvótaigénye ellen – nem elég határozott.

„Az USA közbenjárása az őslakosok bálnavadászati igényeiért komoly akadályozó tényezője lehet a bálnavadászat elleni tárgyalásokban.” – mondta Jose Truda Palazzo a latin amerikai Cetvédő Központ (Cetacean Conservation Center) vezetője, aki hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen köztudottan, egyetlen őslakos közösségnek sincs szüksége ma már a cetek mészárlására – a túléléshez. Sokkal inkább a vitatható, kulturális igény a magyarázat az ő igényeikre.”

A latin-amerikai országok körében komoly ellenérzés alakult ki az USA IWC-ben jelenleg betöltött politikáját illetően, a japán kvótaigényekkel szembeni kompromisszumkeresés és az őslakosok igényeinek szélesebb körű áttekintésére való készsége miatt. Egyebek között, az USA 5 évesnél hosszabb időtartamú kvótákat tervez kibocsáttatni, ami szintén a bálnavadász delegációk elképzeléseinek kedvez.

Ebben az évben Új-Zéland és az USA kezdeményezte az IWC elnökségénél, hogy folyamatos párbeszédre bátorítsa a kormányokat az IWC jövőjét illetően.

Az IWC találkozó publikus tárgyalássorozata Jersey fővárosában, St Helier-ben, hétfőtől csütörtökig zajlik.