A Reagan-időszak óta ismerjük ezt a „bölcs” taktikát: létrehozni egy szervezetet, mely neve alapján környezetvédőnek tűnik, de tevékenysége valójában annak pont az ellenkezője. Példának említem a „Fókák barátai” és „Delfinek barátai” csoportokat, melyeket éppen az a tonhalhalászati iparág kreált, amely a valóságban támogatta a delfinek és a fókák gyilkolását. Az emberek nagyon gyorsan rájöttek erre, hiszen a közvélemény nem volt olyan buta, mint amilyennek az iparág szóvivői gondolták őket.
De most úgy tűnik, Namíbia ugyanezt a taktikát veti be, amikor létrehozták a „Namíbiai fókavédő” (Namibia Seal Conservation) csoportot. A szervezet első dolga az volt, hogy feljelentett minden olyan szervezetet, amely valamilyen módon fellépett a namíbiai fókamészárlás ellen.
A namíbiai „Economist” az alábbi cikket jelentette meg:
A magát „Namíbiai fókavédő”-nek elnevező csoport erőteljesen lépett fel azon állatjogi és állatvédő szervezetek ellen, amelyek bojkottot hirdettek a namíbiai termékekre, az országban zajló kegyetlen fókamészárlás miatt. Oswald Theart, a csoport szóvivője a kormányt arra sürgeti, hogy az hagyja figyelmen kívül a „Seal Alert”, „Seals of Namibia” és a „Sea Shepherd South Africa” szervezeteket, hiszen azok csak alaptalanul lázadozó csoportok. “A Namibia Seals Conservation ellene van az állatokkal szembeni kegyetlenségnek, de meggyőződésük, hogy a fókák kiirtása a lehető leghumánusabb módszerrel történik.”
Felmerül a kérdés, ki is Oswald Theart valójában? Ő egy – magát bőr kézitáskákat tervező művésznek tartó – fehér férfi, akinek a fia a Ngandu Safari Lodge-t üzemelteti. A Facebook oldalán az alábbiakat írta: „A fóka-rajongók oly sok hazugságot terjesztenek az én gyönyörű országomról, Namíbiáról, akiket ha nem állítunk meg sürgősen, végzetes és helyreállíthatatlan károkat fognak okozni az én országomnak. Köszönöm, ha megosztod ezt minden barátoddal.”
A Namibian Conservation Society hangoztatja a fókamészárlás megállításának igényét, Facebook-oldaluknak mindössze 231 támogatója van. A csoport neve ugyan azt közvetíti, hogy ez a szervezet ellenzi a mészárlást, de azzal máris ellentmondásba kerültek.
Namíbia kormánya és az üzleti élet szereplői -melynek Oswald Theart és fia is tagja- mind aggódnak emiatt, és aggódhatnak is, mert egyre nagyobb gondot okoz az országot sújtó, növekvő idegenforgalmi bojkott. Theart felháborító állásfoglalásának ellenére, amely a namíbiai fókamészárlást „a lehető leghumánusabb” eljárásként definiálja, a nemzetközi közvélemény már tudja, milyen könyörtelen vérengzés a fókakölykök mészárlása.
Szeretem, ahogy úgy beszél rólunk, mint „ok nélküli lázadozókról”. Milyen nevetséges. A csoportjának természetesen van célja – pénzt gyűjteni – de nekik csak 231 támogatójuk van, és ő olyan csoportokat emleget, akiknek több százezer támogatójuk van, de nincs céljuk. Amit azonban ő valójában mond, hogy az együttérzés és megőrzés nem igazi cél; igazi cél csak a pénzgyűjtés.
Erre csak illusztrálásul térek ki, hogy ez a szervezet olyan taktikához folyamodott, ami a nyolcvanas években is megbukott és meg fog bukni most is. A közvélemény nem olyan buta, mint ahogy azt Oswald Theart és maroknyi követője hinni szeretné.
Mindent egybevéve, a növekvő kétségbeesésük szülte taktikai kísérletük ellenére arra ösztönzök mindenkit, aki részt vesz a könyörtelen fókamészárlás elleni küzdelemben, hogy egyszerűen hagyják figyelmen kívül ezt az ál-környezetvédő csoportot, mint ahogy én is tenni fogok ennek az összefoglalónak a megírása után. Felesleges vesztegetni az időnket és energiáinkat arra, hogy válaszoljunk vagy reagáljunk ennek a namíbiai „trójai falónak” a megnyilvánulásaira. Nekünk annak a nyelvnek a használatára kell koncentrálnunk, amit a politikusok is megértenek – a közgazdaságtan nyelvére. A namíbiai idegenforgalom bojkottja egyre nő, és azon belül is különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy – a fentiek miatt – a turisták elkerüljék a Ngandu Safari Lodge-t.
A namíbiai fókamészárlás ökológiai és a könyörtelenségi probléma egyaránt. A Dél-Afrikai medvefókák száma az elmúlt évszázadban drasztikusan lecsökkent, és ez egészségtelen Afrika déli részének komplett tengeri ökoszisztémájára nézve. Több fókára van szükség, nem kevesebbre. A fókakölykök koponyájának bezúzása barbár mészárlás, aminek nincs helye a civilizált világban. Globálisan kell megsemmisítenünk a fókaprém és más fókatermékek piacát, és ebben a folyamatban már jelentős fejlődést értünk el.
Figyelmünket a fókatermékek piacára és közgazdasági összefüggéseire kell irányítanunk, nem pedig a pici, kegyetlenségtámogató „Namíbiai fókavédő” szervezetre és annak megtévelyedett támogatóira.