Alberta Thompson
1995-ben a Sea Shepherd Conservation Society gondban volt. A bálnák iránti hűségünkről kellett tanúbizonyságot adnunk, amikor kiálltunk a Makah bálnavadászati tradícióra hivatkozó, évi 5 fős vadászati kvóta-igény ellen. A Makah indiánok már közel egy évszázada nem vadásztak bálnára, és a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) speciális, az őslakosok igényén alapuló bálnavadászat kritériumainak (táplálkozási szükséglet és megszakítás nélküli tradíció) sem feleltek meg.
Megtagadtuk a diszkriminációt a Makah indiánok bálnavadászatával kapcsolatban. Úgy éreztük, hogy rasszizmussal, diszkriminációval vádolnának bennünket a Makah bálnavadászat miatt, miközben harcolunk a japán, feröeri, izlandi és norvég bálnavadászat ellen.
Kemény döntés volt, de bálnavédő szervezetként nem volt választásunk. Meg kellett védenünk a bálnákat. Ez a feladat akkor vált könnyebbé, amikor a Makah törzs bölcsei közül néhányan átlátták, hogy a bálnavadászat álságos. Köztük a legbátrabb és legszókimondóbb Alberta “Binki” Thompson volt.
Amikor letartóztattak egy Sea Shepherd önkéntest, Alberta mindig kiállt mellette
Emlékszem, amikor közölte velem, hogy ennek semmi köze sem volt a Makah kultúrához, ez csak egy fiatalokból álló kis csoport követelése volt, akik azért akartak bálnákat gyilkolni, mert a japán bálnavadász-lobby arra bíztatta őket. A tervek szerint a bálnatestek egyszerű, kereskedelmi műveletként kerültek volna a japán piacra. A kereskedelmi tervek hamar megdőltek, de a Makah törzs úgy döntött, hogy a kezdeményezés kapcsán felélesztik a bálnavadászatot. A kormány biztosította az anyagi hátteret és felkészítette a Makah törzs képviselőjét arra, hogy az a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács konferenciáján megfelelően prezentálhassa a törzs bálnavadászati igényét. Az 1997-es, monacoi konferencián Jesse Ides, Dottie Chamblin és Alberta Thompson képviselte a Makah indiánokat, de ők akkor már a bálnák védelméért érkeztek a konferenciára.
„Binkit” – ahogy mi szeretettel hívtuk Albertát – becsmérelték és lenézték néhányan a saját emberei közül, mivel határozottan ellenezte a bálnavadászatot, de senki nem tudta eltántorítani. Ő volt az alappillére minden környezetvédelmi és állatjogi aktivizmusnak, amikor mi hónapokon keresztül felügyeltük a Neah Bay körüli vizeket. És ő nagyon szilárd volt. Soha nem ingott meg a bálnák és a bálnavédők iránti támogatása. „Igen, az embereim valaha gyilkoltak meg bálnákat és igen, a bálnák fontosak nekünk.” „Eljött az idő visszafizetni a bálnáknak, amit ők adtak nekünk a múltban, most megvédeni kell őket, nem pedig megölni. Egykor a bálnák a megmenekülést jelentették a Makah indiánok számára. Most nekünk kell a megmenekülést jelenteni a bálnák számára.” Végül egy szürkebálna borjú halt meg, akinek életét Wayne Johnson puskája oltotta ki. Ugyanez a férfi egy évtizeddel később illegálisan megölt egy újabb bálnát, amiért letartóztatták és elítélték. Alberta Thompson bátorságának eredménye, hogy a bálnamészárlás tradíciója nem éledt újjá, és a bálnák ma már nem félnek megközelíteni Neah Bay-t, a Makah közösség területét.
Binki megmentette a bálnáit!
Mindannyian, akik személyesen ismerhettük őt, és dolgozhattunk vele, szomorúan értesültünk, hogy 88 éves korában elhunyt. Alberta Thompsont a bálnavadászat újjáélesztése elleni bátor és eredményes fellépése tette nemzetközileg elismert bálnavédővé.