Felkértek Elin Brimheim Heinesen 2009-es cikkének véleményezésére. Elin ezt a cikket a „Grind”, azaz a gömbölyűfejű delfinek feröeri mészárlásának védelmében írta.

A feröeri emberek tanulatlan, terrorista delfingyilkosok?

Néhányan (külföldiek) azt gondolják, hogy a feröeri emberek tanulatlan, primitív gyilkosok, brutális vadállatok, akik évről évre intelligens delfinek ezreit gyilkolják meg rituálisan, pusztán szórakozásból. Olyanoknak, akik a meggyilkolt delfinek nagy részét hagyják megrohadni a parton, míg egy részének mérgező húsával ártatlan gyermekeiket etetik. Mintha a feröeriek lennének a természet legádázabb ellenségei az egész bolygón. Sajnos sokan elhiszik az ilyen jellegű fantasztikus történeteket.

Paul Watson Kapitány: Vannak emberek, akik így gondolják, de ez nem a Sea Shepherd Conservation Society álláspontja. Mi hisszük, hogy a „Grind” valóban értelmetlen, primitív, barbár gyilkosság, de ugyanakkor mi soha nem illettük a feröerieket, mint embereket ezekkel a jelzőkkel. A kanadai fókamészárlást is értelmetlen, primitív, barbár gyilkosságnak tartjuk, de az nem jelenti azt, hogy minden kanadait (én is egy vagyok közülük) ezzel vádolnánk. Úgy gondolom, hogy néhány feröeri, akik támogatják a mészárlást, úgy próbálják gerjeszteni az indulatokat, hogy mi utáljuk a feröerieket. Holott mi diszkrimináció nélkül, bármely nemzet bálna-és/vagy delfingyilkosait elítéljük. Nem foglalkozunk a cetgyilkosok nemzetiségével, a bálna-és/vagy delfingyilkolás ellen küzdünk.

Megértem, ha az embereket felkavarják a terjesztett képek. Bevallom, hogy a gömbölyűfejű delfinek mészárlása gusztustalan és brutális vérfürdőnek tűnik, mindazon emberekkel, akik részt vesznek benne a vérvörös vízben és a véráztatta parton egyaránt.

Paul Watson Kapitány: Brutális vérfürdőnek tűnik, mert az egy brutális vérfürdő.

De a borzalmas képek nem felelnek meg a valóságnak. Távolról sem. Megértem, hogy azoknak az embereknek, akik még nem láttak hasonlót korábban, nem tudják, hogy mi is történik itt valójában. Számukra ez érthetetlennek tűnik, a saját érzelmeik alapján ítélik meg, és ítéletüknek alapja az undor. De ezért nem lehet hibáztatni őket. Ők csak a saját szemszögükből nézik: „hogyan tudja valaki meggyilkolni a delfineket, ezeket a csodálatos teremtményeket?”

Paul Watson Kapitány: Borzalmasnak néz ki, mert borzalmas. A cetek mészárlásának semmilyen formában nincs helye a XXI. századb

Én magam – csakúgy, mint a legtöbb ember – nem szeretném látni az állatok mészárlását. Utálom. Bárcsak az emberek kevésbé függenének a húsfogyasztástól. Ahogy a nyugati világ általában, jómagam is úgy gondolom, hogy a bálnák és delfinek csodálatos teremtmények.

Paul Watson Kapitány: Milyen gyakran hallom ezt, „én nem szeretem, hogy megölik az állatokat, DE…” A különbség az író és a többi ember között, hogy ő helyesli és támogatja a delfinek tömegmészárlását. A legtöbb ember mindent megtesz, hogy megmentse a partra vetődött gömbölyűfejű delfineket, míg a Feröer-szigetek delfingyilkosai partra űzik őket, hogy lemészárolhassák az ártatlan delfincsaládokat.

Amiben én különbözök, hogy én feröeri vagyok. A Feröer-szigeteken nőttem fel, ahol az emberek legalább 1200 éve (régészeti kutatások alapján állapították meg) gyilkolják a gömbölyűfejű delfineket a húsukért. Én magam nem fogyasztok gömbölyűfejű delfin-húst (nem kedvelem az ízét, és tulajdonképpen én csak néha eszem húst. De kedvelem a szalonnáját szárított hallal együtt fogyasztva.)

Paul Watson Kapitány: Kanadai vagyok, ott nőttem fel, ahol több százezer fókakölyköt mészároltak le. Egész gyermekkoromban azt hallgattam, hogy ez része a kultúránknak, része a kanadai tradíciónak. Azt is évszázadokon keresztül folytatták, vagy példálózhatnék a Salamon-szigeteki évezreden keresztül zajlott embervadászattal. Kanadaiként, akinek tengerész-gyökerei egészen 1587-ig nyúlnak vissza, elutasítom az ilyen barbár, értelmetlen, primitív kultúrát, melynek én semmilyen körülmények között nem akarok részese lenni.

Amiért ezt a blogot írtam, az az, hogy csak most ismertem fel, hogy ezek a képek milyen képet festenek az én népemről azokban a bálnavadászat-ellenes kampányokban és petíciókban, melyekben az emberek kifejezik undorukat a feröeri delfinmészárlási tradíciónkról. Engem elkeserít ez az előítélet, és a vadul eltúlzott és világszerte terjesztett pletykák az én népemről, még ha az fontos része is a bálnavadászat-ellenes, szándékosan sokkoló taktikának. Ők nem tudják az igazságot, hogy a feröeri embereknek a túléléshez volt szüksége a gömbölyűfejű delfinek mészárlására, és még napjainkban sincs ez másképp. Egészen biztos, hogy nem segít a bálnákon, ha az embereket próbálják meggyőzni.

Paul Watson Kapitány: Igazán nehéz eltúlozni az egész delfin-családok horrorisztikus mészárlását. A gömbölyűfejű delfinek gyilkolása nem lehet a túlélés záloga egy olyan országban, mely egyike a legmagasabb egy főre jutó jövedelmű országoknak az egész világon. A feröeri szupermarketek tele vannak a világ minden pontjáról érkező élelmiszerekkel, bőséges a marha, a csirke és a hal választék, és a pultok roskadoznak a trópusi gyümölcsök és ínyencségek alatt. Semmilyen jogos érv nem létezik, amivel alá lehetne támasztani a delfinek a túlélés zálogaként aposztrofált mészárlását. Az emberek meggyőzéséről azt tapasztaltam, hogy a más csoportok által évekig folytatott oktatási megközelítés nem sok változást hozott.

Megpróbálom elmagyarázni – őszintén és hitelesen – hogy mi is történik a feröeri nézőpont szerint. És nagyon kérem az olvasókat, hogy – csak egy pillanatra – felejtsék el, amiket eddig láttak/hallottak a gömbölyűfejű delfinek feröeri mészárlásáról, tegyék félre az érzelmeket, az undort és a haragot, és csak próbálják ezt a blogot elolvasni előítéletek nélkül.

Paul Watson Kapitány: Hogyan lehet az érzelmeket félretenni? Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni a brutális mészárlás ellen érzett undort?

Először is tisztázzunk néhány félreértést.

A feröeriek által meggyilkolt delfinek nem palackorrú delfinek (mint Flipper), akiket a legtöbben ismernek, hanem hosszúszárnyú, gömbölyűfejű delfinek, amely egy másik fajta, ugyanabból a családból, de a gömbölyűfejű delfinek sokkal inkább bálnára hasonlítanak, mint delfinekre. De ez sokaknak nem számít, így nem érvelek vele. Az azonban tény, hogy a feröeri emberek számára a gömbölyűfejű delfinek mindig táplálékforrást jelentettek, csakúgy, mint a sertés és a marha az embereknek világszerte (annak ellenére, hogy a sertés érzékeny, intelligens állat, talán éppannyira, mint a gömbölyűfejű delfinek).

Paul Watson Kapitány: A gömbölyűfejű delfinek: delfinek. Ha a gömbölyűfejű delfinek a feröeriek fő tápláléka, miért esznek most csirkét, sertést, borjút, bárányt, birkát, marhát, libát, kacsát, kengurut és még struccot is? A sertések társas, érző, intelligens állatok, de úgy tűnik, az író azt mondja, hogy az érzékenység és intelligencia nem számít, ha a mészárlásról van szó.

Majdnem minden külföldi cikk, amit a feröeri delfinmészárlásról olvastam, az állítja, hogy a gömbölyűfejű delfinek gyilkolására „évente egyszer” kerül sor. Nem tudom, hogy honnan ered ez a félreértés. Talán, mert a feröeri hivatalnokok az „évi gyilkolás” kifejezést alkalmazzák, ami nem egy egyszeri eseményt jelent, hanem csak annyit, hogy mennyi delfint ölnek meg az év folyamán. Tény, hogy évente többször mészárolnak delfineket, de olyan év is előfordul, amikor egyáltalán nem történik delfinmészárlás.

Paul Watson Kapitány: A Sea Shepherd soha nem állította, hogy a mészárlás évente egyszer történik. Ezt soha nem hallottam vagy láttam egyetlen más környezetvédő vagy állatjogi szervezet publikációjában. Delfingyilkolás az év bármely szakában előfordul, de statisztikailag a legtöbb áldozattal járó mészárlás májustól októberig történik.

Azt is állítják, hogy a gömbölyűfejű delfinek mészárlása nyáron zajlik. Ez is egy félreértés. A delfinek gyilkolása véletlenszerűen, a cetek felbukkanása szerint történik. Nyáron nagyobb a hajóforgalom, így több delfint tudnak beterelni az öblökbe és elejteni, mint télen; de delfinmészárlás bármelyik évszakban történhet.

Paul Watson Kapitány: Ahogy fentebb jeleztem, ezt a Sea Shepherd soha nem állította.

Sok külföldi úgy tudja, a gömbölyűfejű delfinek feröeri mészárlása a férfiak felnőtté válásának „rituális ünnepe”. Ez felháborító. Ez a félreértés talán néhány szó és kifejezés keveredéséből adódik. Egyesek talán elfelejtik a saját étkezési szokásaikat, mint például a tradicionális karácsonyi pulykavacsora. Néhány feröeri talán mondhatta, hogy a fiúk akkor válnak felnőtté, amikor először részt vesznek a delfinmészárlásban, mert akkor szembesülnek az élet és a halál keménységével, de ez messze nem az ok, amiért gyilkolnák a delfineket.

Paul Watson Kapitány: A delfingyilkosok írták magukról. A „2 perc” című, feröeri könyvben. A delfinmészárlás „… a végső, közös férfiúi tevékenység, ami majdnem vallásos jelentőségű. Veszélyes és nehéz, és lehetőséget nyújt bizonyítani a férfiasságot.” Mellékelten az eredeti mondat a könyvből: „..den ultimative fælles mandfolkeaktivitet næsten religios karakter. Det er farligt og krævende og giver dig lejlighed til at vise dig som et mandfolk.”

Azt is gyakran állítják, hogy a gömbölyűfejű delfinek mészárlása „ünnep” és „lakoma” – majdnem „karnevál”, amit a kívülállók sértőnek találnak. De ez erős túlzás. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a Feröer-szigeteken egykor nagyon nagy becsben tartották a gömbölyűfejű delfinek meggyilkolását, mert hosszú ideig az biztosított elegendő élelmet a túléléshez, és ezért érthető módon úgy gondoltuk, hogy meg kell ünnepelni. Sőt, sokaknak, akik részt vettek a gyilkolásban, nem volt módjuk még aznap hazahajózni. Ennek megfelelően a faluban maradtak és együtt énekeltek, táncoltak és beszélgettek. Mára már ez nem a tradíció fontos része, annak ellenére, hogy a delfingyilkosok néha összeülnek néhány sörre a helyi bárokban; csak mert örülnek az egymással való találkozásnak. Azt hiszem, ez teljesen normális emberi viselkedés, de néha úgy tűnik, hogy az emberek akarattal félreértik mindezt, talán, mert tudat alatt keresnek valamiféle visszaigazolást a saját előítéleteikre. A kezdeti reakcióik gyakran vezetnek nagyon drámai leírásokhoz, mely a delfingyilkolást érthetően undorítónak állítja be. Talán csak a saját érzéseik igazolásául. Mivel a tudatlan vagy részrehajló kívülállók által alkotott, drámai leírások messze túlharsogják a feröeri nézőpontot a médiában és a közösségi médiában egyaránt, így az embereknek kevés esélyük van megismerni a tényeket, amelyek magyarázatot adhatnának a számukra felfoghatatlan dolgokra. Ezért írom ezt a blogot.

A gömbölyűfejű delfinek mészárlása nem olyan kegyetlen, mint amilyennek látszik.

Még ha nehéz is elhinni, tény, hogy a gömbölyűfejű delfinek mészárlása nem olyan könyörtelen, mint ahogy látszik. Ez nem arról szól, hogy rengeteg őrült ember beleveti magát a gyilkos őrületbe, – ahogy azt sokan hiszik és akarják, hogy mások is elhiggyék és terjesszék ezeket a gyújtogató üzeneteket. A legtöbben közülük soha nem járt itt, és soha nem kérdezte meg egyetlen feröeri lakostól sem, hogy mi is történik itt valójában.

Paul Watson Kapitány: Térjünk vissza ismét a feröeri, bálnavadászat-támogató, „2 perc” című könyvre: „Észrevettem, hogy a bálnavadászok transzba estek. Úgy vezették gondolataimat, mint ahogy a jó vámpír-filmekben a vámpírok ízlelgetik a vért. Rájöttem, hogy az állapot egyfajta harc előtti meditáció volt.” – Regin W. Dalsgaard.

Én és a legénységem is járt már a Feröer-szigeteken, beszélt a feröeriekkel, politikusokkal, diákokkal, átlagpolgárokkal egyaránt. Ott voltunk 1983-ban, 1985-ben, 1986-ban, 2000-ben, 2010-ben and 2011-ben.

A látszat ellenére, fejlett gyilkolási módszert fejlesztettek ki, ami azt szolgálja, hogy a gyilkolás a lehető leggyorsabban és legemberségesebben történjen, minimálisra csökkentve a delfinek szenvedését. Ilyen nagy testű állatok gyilkolása mindig kihívást jelent. Sajnos a szenvedést nem lehet teljesen kizárni, ők is, csakúgy, mint a többi, táplálék céljából megölt állat: szenvedés árán halnak meg. De természetesen a szenvedést lehet minimalizálni – amit a feröeriek megpróbálnak megtenni, még akkor is, ha a kívülállók számára ez nem úgy tűnik.

Paul Watson Kapitány: Térjünk akkor vissza ismét a feröeri, 2 perc című könyvhöz: „Hogy mennyi ideig tart egy delfint megölni, az a körülményektől függően változik. Egy friss tanulmány szerint, a gyilkolás átlagos időtartama 28 perc.”

28 perc nyomorúságos terror, ahogy a delfinek megpróbálják megvédeni magukat, ahogy az anyák megpróbálják megvédeni gyermekeiket, ahogy a nagy hím delfinek megpróbálják megmenteni közösségüket. 28 perc vagdosás, szúrás, csapás, darabolás, ahogy megfulladnak a saját vérükben, ahogy egész családok halnak meg. Ez az intelligens, fejlett társadalmú tengeri emlősök véres, kegyetlen, könyörtelen, kíméletlen mészárlása. Szárazföldi emlősök (például egy elefántcsorda) esetében egy hasonló mészárlás világszere hatalmas felháborodást okozna. Egyesek úgy gondolják, hogy az a fajta bűncselekmény, amit soha nem tűrnének el szárazföldi állatok ellen, tolerálható a tengerben élő állatok elleni elkövetés esetében.

És végezetül, nem vagyunk kívülállók, mert a gömbölyűfejű delfinek nem tartoznak a Feröer-szigetekhez. Nekünk jogunk van megvédeni őket, szemben azokkal, akik törvénytelenül le akarják mészárolni. Ők nem feröeri tenyészetekben nevelkednek. Ők vadon élő, szabad állampolgárai a végtelen óceánoknak, akiknek nem kell félniük semmilyen más nemzet partvidékéhez érkezve, kizárólag a Feröer-szigetek körül.

Egy feröeri delfingyilkos elmondta, azért kell meggyilkolniuk a teljes családot, mert nem hagyhatnak túlélőket, akik figyelmeztethetnének más családokat a Feröer-szigetek körüli halálzónáról, akik így a jövőben elkerülhetnék azt. Azaz, halott delfin nem beszél.

A gyilkolásban részt vevő minden embernek meg van a saját feladata, melyet generációkon keresztül sajátított el. Minél több ember vesz részt a delfingyilkolásban, a folyamat annál gyorsabban lezajlik. Egyesek hajókkal terelik ki a delfineket a sekély partra. Mások a vízbe gázolnak, hogy lekerekített végű kampókkal húzzák ki a delfineket a légzőnyílásuknál fogva – ez a leggyorsabb módszer. Az éles horgokat, melyeket néha a mészárlás fotóin lehet látni, CSAK a már meggyilkolt delfinek mozgatásához használják.

Paul Watson Kapitány: Más szóval, az éles horgok – a bikaviadalokhoz hasonlóan – csak egy fájdalmas módszer az állatok mozgásának és viselkedésének ellenőrzésére. Képzeljük csak el, amint a vágóhidakon a sertéseket vagy a szarvasmarhákat a szájukba vagy az orrukba vágott éles horgokkal húznák be a mészárszékre. Törvénytelen lenne! A „2 perc” című könyvben az éles horgokat az alábbiakban definiálják: „A horgot belevágják a delfin fejébe, amivel továbbítják a gyilkosnak a hajóban vagy a parton.” Pedig a mészárlást humánusnak tartják. Szerte a világban, legyen szó akár fókakölykök, akár kenguruk lemészárlásáról, gyilkosaik minden esetben emberségesként jellemzik tevékenységüket. Ez már csak egy egyszerű kifejezés a természet elleni atrocitásra.

Mások a parton állnak, készen arra, hogy késsel átvágják a delfinek gerincét néhány mozdulattal, hogy biztosak legyenek benne, hogy a delfint a lehető leggyorsabban megöljék. Később új gyilkolási módszert fejlesztettek ki – speciális eszközt, ami azonnal átvágja a delfinek gerincét. Ez azt jelenti, hogy minden delfin meghal általában 4-5 másodperc alatt – nem pedig percek alatt, ahogy a kívülállók gyakran állítják.

Paul Watson Kapitány: Legénységünk megfigyelte és lefilmezte a mészárlást. A delfinek nem halnak meg 4-5 másodperc alatt, de még csak 2 perc alatt sem. Láttunk delfineket, akik több mint 10 percen keresztül sikoltozva vergődtek haláltusájukban. Képzeljük el egy bika gerincének átvágását 5 másodperc alatt. Lehetetlen elvégezni. Ha lehetséges volna, a vágóhidak nem használnának gázpisztolyokat. A cetek meggyilkolása nehezebb, mint a bikáké. Képzeljük el egy elefánt gerincének átvágását 5 másodperc alatt. A gömbölyűfejű delfinek súlya elérheti akár a 2 és fél tonnát, vadul csapkodnak és alámerülnek a vízben. Hogyan képes bárki egy mozgó állat gerincét pontosan átvágni egy ilyen küzdelemben? Ez olyan, mintha egy cowboyt arra kérnének, hogy vágja el a lónak a gerincét, melynek éppen a nyergében próbál megülni. Abszurd, amint az várják el, hogy emberek elhiggyék, hogy ezeket a delfineket olyan gyorsan meggyilkolják.

Megint mások elviszik a megölt delfineket valahova, ahol a húst összevágják és elosztják a közösség tagjai között. Minden darab húst és zsírt felhasználnak, és mindenki ingyenesen jut a saját adagjához. A törvény szerint semmi nem mehet kárba, az olyan maradékot, mint csont, belek és belső szervek, melyek alkalmatlanok a fogyasztásra, 24 órán belül el kell távolítani. Szóval, néhányan elviszik a csontokat, beleket és belső szerveket és az óceán erős hullámaiba vetik, oda, ahol a természetes halállal meghaló cetek is kerülnének.

Paul Watson Kapitány: Felvételeket készítettünk róla, hogy egész testeket dobnak a tengerbe és rengeteg áldozat egész testét egész egyszerűen elégetik. Mert a delfinek testének fogyasztása, a benne lévő mérgező nehézfémek miatt erősen korlátozott. Azaz lényegesen több delfint gyilkolnak meg, mint amennyit el tudnak fogyasztani.

És vannak olyanok, akik gyermekeiket is odaviszik, hogy megismertessék a teljes folyamatot. Nem szórakozás céljából, hanem hogy megtanítsák nekik az élet törvényeit, hogy hogyan tudnak túlélni ezeken a szigeteken, azt, hogy hogyan is történik ez évszázadok óta.

Paul Watson Kapitány: Nemcsak odaviszik a gyermekeiket, hanem megengedik a gyermekeiknek, hogy részt vegyenek a mészárlásban. Dokumentáltuk, amint ezek a gyermekek játszanak a kivágott magzatokkal, kiszúrják szemeiket, és késekkel vagdalják a delfineket. Abszurd lenne összehasonlítani a feröeri mészárlást a vágóhidakkal, ugyanis a vágóhidak dolgozói nem viszik oda a gyermekeiket, hogy azok részt vegyenek a mészárlásban és a vágóhidak dolgozóinak gyerekei nem játszanak a testekkel!

Igen, rengeteg a vér – mert ezek nagy állatok. Rengeteg vért vesztenek azonnal, amikor precízen megölik őket. Minél gyorsabban válik a tenger vize vörössé, az azt jelenti, hogy a gyilkolást gyorsan és hatékonyan végezték.

Paul Watson Kapitány: Legyünk őszinték, a meggyilkolt delfinek akkor is rengeteg vért vesztenek, ha rosszul és lassan gyilkolják meg őket.

Általában egy család 50-200 főből áll. A jelenlegi módszerrel a teljes család meggyilkolása 10-15 perc alatt lezajlik, de még a nagy létszámú családok esetében sem hosszabb 20 percnél, és nagyon-nagyon ritkán vesz igénybe még ennél is hosszabb időt. Tehát nem tart tovább, mint a sertések lemészárlása a vágóhidakon.

Paul Watson Kapitány: Utalva a „2 perc” című könyv adataira, a folyamat átlagos időtartama 28 perc, ahogy korábban is idéztem. A sertések esetében a mészárlás nem tart 28 percen keresztül, de a vágóhídi sertésvágás időtartamára nem lehet hivatkozni, nincs olyan összehasonlítható kategória, hogy sertések csoportja, hiszen egész vaddisznóhordák nyilvánvalóan nem bukkannak fel a vágóhidakon. A vágóhidakra való folyamatos hivatkozás egyetlen célja, hogy bűntudatot keltsen a húsfogyasztókban, noha ott vadon élő állatokat nem mészárolnak le, és a körülmények is gyökeresen eltérőek.

A tradicionális étrend veszélyben van – nem a feröeriek, hanem a kívülállók miatt

Ahogy már korábban említettem, régészeti ásatások igazolják, hogy a szigeteken a gömbölyűfejű delfinek már 1200 éve az étrend részét képezik. 1584 óta, amióta a mészárlást dokumentálják, a számok azt mutatják, hogy évente átlagosan 850 gömbölyűfejű delfint ejtenek el a kb. 750.000 egyedet számláló (tudományos kutatásból származó adat), Észak-atlanti populációból, egyes években ennél többet, néha kevesebbet.

Paul Watson Kapitány: Az IUCN (International Union for Conservation of Nature) szerint, a gömbölyűfejű delfinek egyedszáma ismeretlen. A feröeri, 750.000 fős hivatkozásnak nincs tudományos hitelessége. Egyszerűen nem tudhatjuk, hogy mennyien vannak. Amikor Újfunlandon az ötvenes és hatvanas években a gömbölyűfejű delfineket a nyércek táplálása céljából gyilkolták, a kanadai kormány, a nyérc-tenyésztők és a halászok minden évben kijelentették, hogy a gömbölyűfejű delfinek populációja fenntartható. A hatvanas évek közepén aztán összeomlott és azóta sem állt helyre.

A gömbölyűfejű delfinek nincsenek a veszélyeztetett fajok listáján. A feröeriek nem tapasztalják az arra úszó delfincsaládok számának csökkenését. Természetesen mindig van ingadozás a számukat illetően, táplálékkeresés (tintahalak) közben egyes években közelebb, míg máskor távolabb úsznak a feröeri partoktól. De a feröeriek meg vannak győződve, hogy a gyilkolás még fenntartható. De ha a gömbölyűfejű delfinek száma csökkenne, a feröerieket nem lehetne vádolni. Annak csak a delfinek természetes környezetének szennyezettsége az oka.

Paul Watson Kapitány: Lássuk csak! Nem lennének hibáztathatóak azok, akik megölik a gömbölyűfejű delfineket, miközben senki más nem teszi – ha a gömbölyűfejű delfinek ezért kipusztulnak? A feröeriek a környezetszennyezést és más nemzeteket okolnak anélkül, hogy a saját autóikra, saját eszközeikre, az általuk igénybe vett ipari szolgáltatásokra, köztük a legkegyetlenebb halászati iparágra gondolnának. Ők valóban nem vádolhatóak?

Figyelembe kell venni, hogy a feröeri tudósok, akik tanulmányozták a gömbölyűfejű delfineket, felhívták a világ figyelmét a delfinpopulációkat fenyegető higanyszennyezésre. Miért tennék a feröeriek, ha nem érdekelné őket a delfinek sorsa?

Paul Watson Kapitány: Igen, őket bizonyára érdeklik metil-higanymérgezés jellegű egészségügyi kérdések, de sajnos néhány feröeri még azokat is figyelmen kívül hagyja, és a figyelmeztetés ellenére a veszélyes táplálékkal eteti saját gyermekeit.

Valójában, a feröeriek nagyon is tudatában vannak annak, hogy vigyázni kell a természet – beleértve a delfinek – készleteire. A feröeriek nagyon is tudatában vannak, hogy fontos a természeti források megőrzése, azok egészségesen tartása és a mészárlás fenntarthatósága, mert tudják, hogy évszázadok óta a delfinhúson múlott a túlélésük. Tehát ők nem ölnek meg a szükségesnél többet, és nem veszélyeztetik a fajt – csak ahogy mindig is tették. Vannak olyan esetek, amikor egész családokat visszaterelnek a tengerbe, mert a hatóságok úgy ítélik meg, hogy az emberek már elegendő delfinhússal rendelkeznek.

Paul Watson Kapitány: A delfinek teste kárba vész, nem használják fel. Hazugság, hogy minden delfin teste hasznosul. A delfintestek nagy részének szemétbe kerülését dokumentáltuk.

Az emberek nem esznek többet, mint amennyit a kutatók javasolnak, de azt is fontos megjegyezni, hogy még a kutatók is elismerik, hogy a figyelmeztetés mellett, a delfinhús gazdag telítetlen zsírsavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban. Ami azt jelenti, hogy delfinhús fogyasztásnak egészségügyi előnyei is vannak, abban az esetben, ha nem lépjük át a fogyasztásra javasolt mennyiséget.

Paul Watson Kapitány: Néhány delfingyilkos azzal dicsekedik, hogy a tudósoknak fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek; ezért több delfin-testet esznek, mint a javasolt mennyiség, és évről évre az engedélyezettnél többet ejtenek el.

Alapvető fontosságú volt egykor is és napjainkban is – a túléléshez

A gömbölyűfejű delfinek mészárlása teljes mértékben alapvető fontosságú volt a régi szép időkben, amikor szinte lehetetlenség volt hozzájutni a zöldségekhez (és a bennük rejlő vitaminokhoz) ezen a szélességi fokon. Az emberek megosztották egymással a húst. Szétosztották a helyi közösségben, az ezer éves szabályok szerint, különös tekintettel az idős, beteg és özvegy polgárokra – a tradíciót a mai napig őrzik a feröeriek, és nem gyilkolják a delfineket kereskedelmi célból.

Paul Watson Kapitány: Láttuk és dokumentáltuk, amint delfintesteket értékesítettek a feröeri szupermarketekben, de még Dániában is. Az értékesítés pedig kereskedelmi tevékenység.

Ez egyszerűen csak segített a teljes közösség túlélésében a kemény, barátságtalan és elszigetelt környezetben, az Atlanti-óceán északi részén. A gömbölyűfejű delfint ezért nagyra értékelik, életmentőnek és a szigetlakók egymás iránti szolidaritásának jelképének tartják. De miért gyilkolják a feröeriek a delfineket napjainkban? Szükséges az? Ez egy trükkös kérdés, mert egy kicsit körülményes elmagyarázni, hogy miért találják itt az emberek még mindig szükségesnek a gömbölyűfejű delfinek gyilkolását – akkor is, ha a delfinhús szennyezett. Elég érthetetlen, ugye?

Paul Watson Kapitány: Nem, nem érthetetlen, ha ezeket a delfineket tradicionális okokból, más szóval sportból gyilkolják. Sok feröeri állítja, ők egyszerűen szeretik megölni a delfineket.

Az emberek talán megértik, miért volt rá szükség egykor, de most? Most miért? Nos, a feröeri gazdaság még mindig nagymértékben függ az elsődleges termeléstől. Még ma is gyakran nehéz egy üzletet sikeresen működtetni ebben a zord térségben. A zöldségek importja és vásárlása drága. A gazdasági ingadozások itt sokkal gyakoribbak, mint a modern világ más országaiban, mert a feröeriek jövedelme a természet törékeny egyensúlyától is függ, amelynek ciklusai gyakran meglehetősen szabálytalanul váltakoznak.

Paul Watson Kapitány: A feröeriek minden évben hatalmas anyagi támogatást kapnak Dániától, és így az Európai Uniótól, annak ellenére, hogy az Európai Unióban tiltott a cetek gyilkolása. Más szóval a feröeriek úgy részesülnek az EU-s támogatásokban, hogy nem tesznek eleget az EU alapszabályainak.

A kilencvenes évek végen itt egy hatalmas gazdasági válság következett be, mely miatt a lakosság közel egynegyede elhagyta a szigeteket. Akik maradtak, úgy tudtak túlélni, hogy egymást segítve, pénz nélküli áruforgalmat bonyolítottak. Ezekben az években a delfinhús nagyon fontos része, a negyede volt a húsfogyasztásnak.

Paul Watson Kapitány: Hogyan lehetséges ez, ha az író már kijelentette, hogy a feröeriek betartják a delfintestek fogyasztásának egészségügyi szabályozását? A fogyasztás nem léphette túl a megengedett határértéket, tehát nem emelkedhetett.

Ez azt jelenti, hogy a feröeriek a mai napig rajta tartják a szemüket a gömbölyűfejű delfineken, mert azok a mai napig kulcsfontosságúak a túlélésükhöz, különösen a gazdasági válság idején. Válságok és recessziók viszonylag gyakran fordulnak elő ilyen zord természeti környezetben, mint a sérülékeny gazdaságú Feröer-szigetek.

Paul Watson Kapitány: A Feröer-szigetek az egyik legmagasabb életszínvonallal rendelkező az egész világon. Ők nem szegények. Ők még csak közelében sincsenek a szegénységnek. A Feröer-szigeteken nincsenek hajléktalanok.

A feröeriek ezért önmaguk megmentése érdekében használják, hogy időről időre visszatérnek az alapokhoz, még a mai modern világban is. Keserű tapasztalatokból tudják, soha nem feledkeznek meg arról, hogy válság bármikor bekövetkezhet, és így mindig a túlélés alapjaira gondolnak. Ma a világgazdasági válság tombol, és elérte a Feröer-szigeteket is. A feröeri két legnagyobb bank közül az egyik csődbe ment, és még mindig nem tudhatjuk, hogy milyen következményekkel jár a súlyos bankválság.

Paul Watson Kapitány: Dánia mindenben segítette őket.

Most, hogy mindannyian érintettek vagyunk a világgazdasági válságban, természetes, hogy a feröeriek úgy gondolják, hogy a gömbölyűfejű delfinek meggyilkolása nagyon fontos a túléléshez. Tehát miért adnák fel, miért felejtenék el a delfingyilkolás módszerét? Ezek a képességek nagyon hasznosak, amikor minden más összeomlik. Ha tűz söpörne végig a világon, a feröeriek elvágva, egyedül találnák magukat az óceánon, teljes mértékben kiszolgáltatva.

Paul Watson Kapitány: Ez nagyon paranoidnak, elszigeteltnek és irreálisnak tűnik. Ez sokkal inkább a delfinmészárlás egy kétségbeesett önigazolása.

Ez az egyik ok, amiért a feröeriek nem hajlandóak lemondani erről a tradícióról, még akkor sem, ha számos vonatkozásban modern, civilizált embereknek tartják magukat, és ellentétben a múlttal, napjainkban nem függenek a delfinhústól. De ők meg akarják őrizni a delfinmészárlás tudományát, mert úgy érzik, abban a környezetben, ahol élnek, csak magukra számíthatnak, ezért a természet kegyelmére bízva képesek a túlélésre.

Paul Watson Kapitány: Szabadna-e az amerikaiaknak a hód- és bivalyvadászatot életben tartani? Szabad-e a Salamon-szigeteken az embervadászatot gyakorolni, csak hogy annak képességét el ne felejtsék? Kulturális tradíciókra nem hivatkozhatunk a kegyetlenség és a fajok kizsákmányolásának magyarázataként.

Ahelyett, hogy teljes mértékben függenének az importtól és a modern világ komplikált és hamis gazdasági rendszerétől, fedezik szükségleteiket a környező természeti környezetből. Nagyon büszkék tradícióikra, melyek oly régóta segítik túlélésüket. Természetesen ragaszkodnak ahhoz, ami erősíti biztonságérzetüket, ami révén erősebbek és kevésbé sebezhetőbbek.

Paul Watson Kapitány: Vezethet-e kegyetlenség és mészárlás biztonsághoz?

A kívülállók félreértik. Gondoljuk csak végig! A kívülállók számára nehéz lehet megérteni a feröeri emberek viselkedését, különösen, ha azok soha nem tapasztalták meg, hogy milyen érzés, ha életük azon múlik, amit a természetből közvetlenül megszerezhetnek. Természetes, hogy zavarónak találják, ha ők kizárólag a szerencsétlen állatokra koncentrálnak, és nem azoknak az embereknek az életére, akik olyan helyen élnek, ahol nem tudnak zöldséget termeszteni, és ahol a túlélés régóta azon múlott, amit a természet nyújtott számukra.

Paul Watson Kapitány: Senki nem függ a delfinek gyilkolásától a Feröer-szigeteken. Egyetlen ember sem. A Feröer-szigeteken lehetséges és létezik a növénytermesztés, mégpedig üvegházakban, és naponta érkeznek hajók Dániából, mely köztudottan Európa egyik leghatékonyabb mezőgazdasági nemzete.

A legtöbb ember valószínűleg tehetetlennek érzi magát, ha meg kellett ölnie egy állatot puszta kézzel azért, hogy táplálék kerüljön az asztalukra. De nekik nem kell semmi, ahhoz hasonló gusztustalant tenniük, mert a modern, civilizált világban élnek, ahol minden szükségletük kielégíthető. Úgy elég könnyű megfeledkezni arról, hogy valójában ők is függenek az állatok meggyilkolásától.

Paul Watson Kapitány: Igen ők ugyanabban a világban élnek, mint a feröeriek. Melyben mindenki, csakúgy, mint a feröeriek hasonló helyről szerzik be az élelmet: a boltokból, szupermarketekből. Kivétel halat, az északi lundát és természetesen a delfineket. Apropó, a feröeri és az izlandi lundavadászat és a dán angolnahalászat (a lundák tápláléka) miatt a lundák száma jelentősen megfogyatkozott.

Természetesen ők tudják, de valószínűleg nem gondolkoznak túl sokat rajta. Úgy gondolom, nem szeretnek magukra úgy gondolni, mint valamiféle ragadozókra. De tény, hogy a legtöbb ember fogyasztja az állatok húsát, anélkül, hogy belegondolna, hogy azokat valakinek meg kellett ölni, hogy az asztalukra kerülhessen. A modern világban egy egész iparág szolgálja az igényeket, miközben nem kell tudomást venni a tényekről, azaz, hogy mi – emberek – kihasználjuk az állatokat azáltal, hogy magunk számára azért tenyésztjük őket, hogy (számunkra) minél inkább láthatatlanul és fájdalommentesen megöljük és megegyük a húsukat. Nem akarunk tudni róla, és elrejtjük, hogy ne kelljen látnunk sem.

Paul Watson Kapitány: Világszerte egyre növekszik a vegetáriánus mozgalom, és vannak feröeri vegetáriánusok is. Már találkoztunk velük. Minden zöldség és gyümölcs, beleértve a trópusiakat is, elérhető a feröeri szupermarketek kínálatában. És mellette az anyaország (Dánia) üzleteiben kapható hústermékek is jelen vannak a feröeri üzletek polcain.

Erre való tekintettel nem vagyok meglepve, amiért az emberek oly dühösek a feröeriekre. Hogyan tudnak emberek, akik soha nem láttak lemészárolt állatokat és nem volt közvetlen kapcsolatuk állatokkal (a kedvenceken kívül, természetesen) máshogy érezni, mint ők? Hogy tudnak az emberek, akik vadállatokat kizárólag az állatkertekben, vagy a televízióban láthatnak – nem szentimentálisan érezni az állatok iránt? Hogy ne lennének megdöbbenve a delfinmészárlás fotóinak láttán. Ez nagyon is érthető.

Paul Watson Kapitány: Már-már úgy tűnik, hogy azok a közösségek, akik nem vesznek részt a vadon élő állatok mészárlásában, azokból hiányzik valami, azok kevésbé erényesek, kevésbé értékesek, mint a feröeri kultúra, ahol a mészárlás a tisztesség és a büszkeség megtestesítője.

De biztosak lehetnek ők abban, hogy az ő életstílusuk jobb alternatíva? Biztosak lehetnek abban, hogy helyesen cselekednek, amikor oly durván és gyorsan ítélkeznek, brutális képeken alapuló érzéseik alapján? Biztosan lehetnek benne, hogy nem vakítja el őket saját önigazolásuk? Abban a helyzetben vannak-e ők, hogy ítélkezhetnek mások felett?

Paul Watson Kapitány: Ez a gondolatsor már erősen elszakadt a valóságtól. A feröeri életstílus azonos a nyugat-európai életstílussal, annyi különbséggel, hogy a feröeriek gyilkolják a ceteket. Akár összehasonlíthatnánk a spanyol életstílussal, ahol a különbség a bikaviadal, és a „2 perc” című könyvben Dalgaard írta: „A gömbölyűfejű delfinek feröeri gyilkolása egyenlő a spanyol bikaviadallal. Bár nyugodtak és közönyösek az érzelmeik kimutatását illetően a mindennapi életben, ugyanolyan erőszakossá, elszánttá és határozottá válnak, amint megkezdődik a delfinmészárlás.” A különbség természetesen annyi, hogy a bikaviadal már törvénytelenné vált Katalóniában, és a közvélemény egyre határozottabban követeli a betiltását az ország többi részében is. A bikaviadal hamarosan eltűnik és remélhetően nem lesz ez másképp a „grind”-del sem.

Amit nem tudnak (vagy talán nem akarnak tudni), hogy ők, modern életstílusukkal, az ipari mértékű szennyezéssel sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a természetre és a bálnák számára, mint a feröeriek bármikor. Az élelmiszerfogyasztásuk a gyakran rendkívül szennyező mezőgazdaságtól függ, valamint azoktól a szegény állatokól, akiket háziasítottak, hogy egész életüket fogságban töltsék, gyakran horrorisztikus körülmények között. A tenyésztésnek egyetlen célja van: hogy húst termeljenek az emberek számára. A feröeriek régi életformájáról bebizonyosodott, hogy sokkal inkább létfenntartó módon, sokkal kevesebb hatással van a természetre – lehetővé teszi az állatok számára a szabad életet, egészen a lemészárlásuk pillanatáig.

Paul Watson Kapitány: Pedig a feröeriek egyaránt részt vesznek a modern életformában. Drága autóik, drága hajóik vannak, és úgy élnek, mint Európa más országaiban. Nagyon arrogáns a cikk írója, amikor azt mondja, hogy ez rendkívül egyszerű, mert megtartják a barbár tradíciót, egyensúlyt találva a modern materializmussal.

Mit tanulhatunk? Mit tehetünk? Nem tudom. Lehetséges-e tanulni egymástól és csökkenteni a különbséget az ősi -és egyébként környezetbarátabb- feröeri tradíció, és a modern élet között? Nehéz kérdés… A gömbölyűfejű delfinek különlegesebb lények lennének, mint a sok más érző lény, akiket az emberek megölnek a táplálékért? Kaphatnak-e azért ők különleges bánásmódot? (Ahogy korábban említettem, a gömbölyűfejű delfinek nincsenek rajta a veszélyeztetett fajok listáján.) Igazán nem tudom, csak feltettem a kérdést. Kinek van joga dönteni, mely állatokat tilos és mely állatokat szabad megölni a húsáért? Ha az állatok közösségi viselkedése alapján állítják össze a kritériumokat, hogy mely állatok alkalmasak tápláléknak, akkor miért vannak a listán a sertések és a tyúkok? Azok nagyon fejlett közösségben élő állatok. Ha az intelligencia a kritérium, akkor a sertés nem lehet rajta a listán. A legutóbbi kutatások bebizonyították, hogy a tintahalak nagyon intelligens lények, de mi azokat is elfogyasztjuk, akárcsak a velük táplálkozó gömbölyűfejű delfinek. Mit tehetünk? Embertelen, elfogadhatatlan viselkedésnek definiáljuk?

Paul Watson Kapitány: Ha a világ többi részén senki nem gyilkolja a gömbölyűfejű delfineket, mi több, sajnálatos partra vetődésük esetén mindenki megpróbálja őket megmenteni, miért kellene a feröerieknek különleges mentséget adni a lemészárlásukra? A gömbölyűfejű delfinek vadon élő, vándorló állatok, akik nem tartoznak azokhoz a feröeriekhez, akik jogot formálnak elvenni az életüket.

És ha a bálnák szenvedése aggodalomra ad okot, nos van valaki, aki előállna egy jobb gyilkolási módszerrel, ami emberségesebb (bármit is jelentsen ez)? Teljesen biztos vagyok benne, a feröeriek nyitottak lesznek minden barátságos, ésszerű ötletre. Már a múltban is előfordult, hogy udvarias javaslat alapján változtattak.

Paul Watson Kapitány: Igen, ők már hajtottak végre némi módosítást a mészárlási módszereikben a nyolcvanas évek kampányainak hatására. Vicces, ahogy a mészárlási módszerek változásáról beszélünk. De az az egyszerű tény, hogy hogy nincs emberséges delfinmészárlás. A cikk írója is bevallja, hogy nem érti, mi a „kíméletes, humánus” mészárlás jelentése.

Arra kérni a feröerieket, hogy hagyják abba ezt a gyakorlatot, és váljanak vegetáriánussá, egy kissé irreális, tekintettel arra, hogy milyen költséges a zöldségek vásárlása a Feröer-szigeteken, hiszen minden zöldséget és gyümölcsöt távoli országokból importálnak. És egy kissé az is álszent, hogy arra ösztönöznék a feröerieket, hogy importáljanak többet más állatok húsából. Az a hús szintén importált lenne és távolról szállítanák, szennyező teherhajókon, amelyek súlyosan szennyezhetnék az óceánokat, a cetek élőhelyét, és közvetve a ceteket is. Nincs egyszerű megoldás.

Paul Watson Kapitány: Ők már évtizedek óta importálják a húst és a zöldségeket, tehát nem most kezdenék megtenni. Ők már szállítják az árukészleteket hajókon és repülőgépeken egyaránt. Tehát a „grind”-ről nem az iparosodás és szállítás miatt kellene váltaniuk. Úgy tűnik, hogy ők egyszerre akarják mindkettőt, az anyagi hasznot és a modern luxust, megtartva a régmúlt hagyományait. Feláldoznák-e a modern kényelmet, hogy kizárólag a régmúlt hagyományai szerint élhessenek? Nem hiszem!

Szóval, ha valakit tényleg érdekel, hogyan tehetne a bálnákért (és nem csak vakon követné egyesek vádaskodását, hogy levezessék saját agressziójukat), akkor meg kell próbálni megérteni a tényeket megfelelő tisztelettel, ahogy a feröeriektől is elvárnánk, hogy cselekedjenek. Kérjük, kezdjen konstruktív párbeszédet!

Paul Watson Kapitány: Csodálatos, ahogy leírja, a kegyetlenség és a mészárlás ellenzése agresszív viselkedés. Ahogy a feröeri delfingyilkosok pszichopatának neveztek bennünket tavaly nyáron a mészárlás ellenzése miatt. Hogyan lehet konstruktív párbeszédet folytatni olyan emberekkel, akik élvezik a gyilkolást? Tavaly nyáron megpróbáltam párbeszédet kezdeni, de minden feröeri helyszínen törölték az időpontjaimat. Úgy látszik, szabadon beszélhet bárki a gömbölyűfejű delfinek mészárlásáról, de csak az, aki egyetért azzal.

Nos, ez csak az én nézőpontom. Más emberek – feröeriek is – esetleg nem értenek velem egyet. De bárhogy is, ez egy fontos vitatéma! Aki többet szeretne megtudni erről a témáról, keresse fel az alábbi oldalt, ott is az utolsó 3-4 szekciót arról, miért is volt eredménytelen az összes bálnavadászat ellenes kampány – és csak veszélyeztesse a gömbölyűfejű delfinek életét még jobban….!

Paul Watson Kapitány: Tehát mi, akik ellenezzük a mészárlást, mi veszélyeztetjük a gömbölyűfejű delfinek életét? Más szóval a delfingyilkosok több delfint fognak megölni, csak mert mi nem fogadjuk el gondolkodásmódjukat?

A lényeg, amit megpróbálok kiemelni: A kívülállók minél inkább elítélik a feröerieket, és minél inkább megbüntetik őket azzal, hogy nem vásárolnak az exporttermékeikből vagy nem utaznak a szigetekre, azzal egyre inkább elszigetelik a feröerieket a világ többi részétől. A feröeriek pedig annál jobban fognak ragaszkodni ősi tradícióikhoz, az pedig azt jelenti, hogy még több gömbölyűfejű delfint fognak megölni!

Paul Watson Kapitány: Tehát az író elméjében a gyilkosok képviselik az értéket, szemben az emberek millióival a világon, akik elítélik azt. Senki nem kritizálhatja őket, különben több delfint ölnek meg. Miért? Mert megtehetik. Nem azért meg szükségük van rá, nem azért mert meg kell ölniük, hanem mert fel akarják bosszantani azokat a szenvedélyes embereket világszerte, akiknek fontos a delfinek sorsa, akik empátiát éreznek a csodálatos, intelligens, komplex társadalmi életet élő teremtmények iránt.

Elin Brimheim Heinesen, 2009. szeptember 8.