taijii "image-fotó"

Paul Watson Kapitány kommentárja

Az évenként „megrendezésre kerülő, menetrend szerinti” taijii delfinmészárlás hivatalosan szeptember 1-én kezdődött. De az éppen időben érkező Talas tájfunnak köszönhetően a gyilkolást legalább 1 héttel elhalasztották. A tenger ebben az évben meglehetősen mogorva Japánhoz, de Japán is mogorva a tengerrel (természettel) szemben már jó ideje!

A wakayamai prefektúra „halászai” büszkék magukra, hogy országukat az általuk elkövetett barbár szörnyűséggel, a delfinek mészárlásával azonosítják a világban.

A Sea Shepherd aktívan lép fel a taijii mészárlás ellen, 2003-ban 2 önkéntesünk, Allison Lance (USA) és Alex Cornelissen (NL) szétszabdalta az öbölt lezáró hálót, ami által 15 delfin kiszabadult a halálos fogságból. Akcióink hatására a „halászok” vízhatlan ponyvákat kezdtek használni, hogy eltakarják véres mészárlásukat a közvélemény szemei elől. Aztán Louie Psihoyos és Richard O’Barry rejtett kamerák segítségével elkészítette a „The Cove” című, Oscar díjat nyert dokumentumfilmet a taijii horrorról.

2010-ben a Sea Shepherd meghirdette a „Cove Guardian – az Öböl Őrei” programot, melyben 6 hónap alatt 65 önkéntes vett részt, akik legálisan, erőszakmentesen dokumentálták az eseményeket, miközben jelenlétük igazi atrocitást jelentett a gyilkos tradíció résztvevői számára. Az önkéntesek 2010. szeptember 1. és 2011. március 1. között igazán hatékonyan hátráltatták a „halászok” munkáját, közel a felére csökkentve a mészárlási kvótát.

Az „Öböl Őrei” hamarosan visszatérnek a mészárlás helyszínére. De úgy döntöttünk, hogy Richard O’Barry teamjének jóval moderáltabb („udvariasabb”) stratégiáját nem zavarjuk meg azzal, hogy már az első héten jelen lennénk. Richard O’Barry 2003-ban érkezett először Taijiba, a Sea Shepherddel. Ő egy igazán elkötelezett, legendás delfinvédő, a „The Cove” sztárja, aki világszerte folytatja küzdelmét a delfinekért. Munkássága elismerésre méltó, de módszerei eltérőek a Sea Shepherdétől. Ezért mi nem akarjuk az ő stratégiáját kompromisszumra késztetni, vagy (a Richard O’Barry kampányára nézve károsan) összezavarni a japán hatóságokat a mi fellépésünkkel. Őszintén kívánjuk, hogy Richard teamjének erőfeszítése hozza meg a kívánt eredményt, addig mi készenlétben állunk, hogy szükség esetén azonnal folytassuk az őrséget.

A Sea Shepherd „Öböl Őrei” újabb 6 hónapra gondot okoz a japán kormánynak, nekik hatalmas költségeken ismét biztosítaniuk kell a szükséges rendvédelmi szerveket, hogy legális és erőszakmentes beavatkozásunkat megpróbálják hátráltatni.

A szégyenletes delfinmészárlás hivatalos megkezdésének napján, szeptember 1-én érkezett a Talas tájfun a térségbe, 100 km/órás széllökésekkel és 965-ös légnyomással, hatalmas esőzés árasztotta el a déli partvidéket, a viharos tenger és az áradás a már korábban fogságba ejtett delfinekre nézve is veszélyes. A meteorológusok szerint a Talas trópus ciklon tartósan fenyegeti a térséget, nyomában anticiklonokkal. És már közelít a 4-es fokozatú, Nanmadol névre keresztelt tájfuni, kb. 250 km/órás széllökésekkel.

Amennyiben a japán illetékesek minden eddigi prognózisuk, gazdasági (tudjuk, etikai/erkölcsiről nem beszélhetünk) elemzésük ellenére mégis útnak indítják a japán „tudományos” bálnavadász-flottát az Antarktisz térségébe, mi is ott leszünk! Az ellenük folytatott kampányunkat „Operation Divine Wind” névre kereszteltük (a japán kamikaze: „Isten szele” terminológia alapján). Az első kamikazek 1274 és 1281 között megsemmisítették a területüket lerohanó mongol flottát.

Egykor az Isteni Szél megmentette Japánt, de a japán „halászok” a tengerek kegyvesztettjeivé váltak, és a Szél (tájfun) most visszatért, megmenteni a delfineket! Most az „Öböl Őrei” testesítik meg a kamikázék szellemét.

A Yamato-damashii, azaz Japán ősi szellemisége és a Shikishima (a japán haditengerészet vezérhajója, az 1904-05-ös orosz-japán háborúban) dicsősége a múltba veszett, mint a pusztuló cseresznyevirágok.

Japánt most olyan gonosz orvgyilkosok képviselik,

• akik könyörtelenül mészárolják a delfineket Taijiban,
• akik mohó és meggondolatlan módon elfogyasztják az utolsó kékúszójú tonhalat is,
• akik szégyenletesen mészárolják az óceánok békés állampolgárait az Antarktiszi Bálnavédelmi Területen.

Sokan úgy gondolják, hogy a tengeri katasztrófák Japánra, mint karma – vagy isteni megtorlás sújtanak le. A Sea Shepherd és én is elutasítom a hasonló, irreális összefüggés-elméleteket, mivel azok mentesek a tudományos hitelességtől.

De költői értelemben mégsem vethetjük el a büntetés „felsőbbrendű” lehetőségét, mivelegyetlen nemzet sem okoz annyi kárt a tengeri ökoszisztémában (delfinek és bálnák, tengeri teknősök, kékuszonyú tonhalak mészárlása) és egyetlen nemzet sem szenved el annyi természeti csapást manapság, mint Japán! A japán állam és nemzet tekintetében, a taiji delfingyilkosok és az Antarktiszi Bálnavédelmi Területet kizsákmányoló bálnavadász-flotta egyszerűen bizonyára a modernkori balszerencsehozóik.

Az ilyen gondolatmenetet tekinthetjük természetesen csak egy ostoba, költői eszmefuttatásomnak, de nem vonhatjuk kétségbe, hogy Japán maga ásta alá becsületét a világ több millió állampolgára szemében, akik a „felkelő Nap földjét” az Antarktiszi bálnamészárlással és a taijii delfingyilkolással azonosítják.

Ha én Japánra gondolok, a japán irodalom és filmművészet remekeire akarok gondolni. A legendás művészre és hadvezérre, Miyamato Musashira (2008/09-es Antarktiszi Bálnavédelmi kampányunk nagy port kavart elnevezése is) gondolok. De minden művészeti értéket a delfinek és a bálnák forró, vörös vére borít. Semmilyen japán zene nem alkalmas arra, hogy elfedjék a haldokló cetek halálhörgését és üvöltését!

Újra és újra felteszem magamnak a kérdést, hogy egy nemzet, amelynek eredményei kiemelkedők a filozófiában és a technológiában egyaránt, hogyan engedheti meg magának, hogy maroknyi véresszájú gyilkos után ítéljék meg? Nem tudom a választ. De azt tudom, hogy az én japán történelmi leckéim egy dolgot megtanítottak nekem, hogy az embernek 100%-ig hűségesnek és becsületesnek kell lennie a kötelességéhez. Kötelességünk, hogy védjük a delfineket és a bálnákat, ahogy azt megfogadtuk. Fogadalmunknak eleget teszünk, bármilyen hatalom is próbálja megakadályozni azt.

A Sea Shepherd nem ellensége Japánnak. De mi ellenségei vagyunk a „mindent felemésztő rákos daganatoknak”, amely tartósan felkapaszkodott a japán zászlóra, – azok pedig nem mások, mint a taijii delfingyilkosok és az Antarktiszi Bálnavédelmi Területen garázdálkodó bálnagyilkosok.