Alex Cornelissen Kapitány kommentárja

Kegyetlenül lemészárolt cápák

Úgy egy hónapja felkértek, hogy látogassak Costa Rica-ba. Politikusokkal és a helyi ügyvédeinkkel találkoztam, hogy együtt dolgozzuk ki a megoldást arra az aberrált bírósági ügyre, melybe Paul Watson Kapitányt beletaszították. Találkoztam a környezetvédelmi miniszterrel és több hivatalnokkal a tárcájától. A zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásunk során több pontban megállapodtunk. Ezek közül az egyik az volt, hogy a tárgyalásról nem fogunk a médiában nyilatkozni. Megdöbbenésemre, két nappal később egy Costa Rica-i újságcikkben szó szerint idézték, amit a Costa Rica-i politikusokkal, zárt ajtók mögött zajlott tárgyaláson mondtam.

Stratégiánk a kezdetektől fogva az volt, hogy együttműködjünk a Costa Rica-i hatóságokkal. Támogatóink többségének a vágya ellenére mindenkit lebeszéltünk a Costa Rica-i turizmusra irányuló bojkottról, ugyanis hiszünk abban, hogy olyan megoldást találhatunk, amely egyaránt segít Costa Ricának, a Sea Shepherdnek, és ami a legfontosabb, a cápáknak. Felajánlottuk, hogy visszatérünk Costa Rica felségvizeire és ott folytatjuk, ahol tevékenységünket 10 évvel ezelőtt megállították. Az illegális orvhalászat elleni járőrözési ajánlatunkat kiegészítettük az AIS rendszer kiépítésével a Cocos-sziget térségében; amivel a Galápagos-szigetek térségében már elkészültünk, és amelyről már rendelkezünk megfelelő tapasztalattal és tudással. A felajánlott AIS rendszer azonnali javulást jelentene a Cocos-sziget nemzeti parkjának felügyeletében. De úgy tűnik, hogy olyan dolgok történnek a Cocos-sziget térségében, amiről a Costa Rica-i kormány nem akarja, hogy a világ tudomást szerezzen.

Hallgathattuk a Varadero I legénységének a hazugságait, amiket a Costa Rica-i újságok is lehoztak, tűrhettük azoknak a gyalázkodását velünk szemben, akik gyorsan az orvhalászok oldalára álltak, miközben végig azzal érveltek, hogy senki nem gondolhatja magáról, hogy ő a törvényen felüli állna – így mi sem.

Tisztázzuk tehát: Paul Watson Kapitány soha nem állította, hogy ő a törvényen felüli állna, a Sea Shepherd mindig a törvényes keretek között tevékenykedik, és mi vagyunk az a szervezet, amely segít betartani a törvényeket.

Ugyanez a helyzet a Varadero I (Costa Rica-i orvhalászhajó) incidens ügyében:

• Cáfolhatatlan bizonyítékaink és tanúvallomásaink vannak a 24 fő legénységünktől, melyek bizonyítják, hogy a guatemalai hatóságok nem csak engedélyt adtak a Sea Shepherdnek, hogy beavatkozzon az orvhalászok ellen, hanem arra hivatalosan  is felkérték a Sea Shepherdet. Ez pedig azt jelenti, hogy a Varadero I hivatalosan a guatemalai hatóságok által volt utasítva arra, hogy az Ocean Warrior (a Sea Shepherd hajója) kíséretében azonnal térjen vissza kikötőbe. Ezen körülmények ismeretében a visszakísérés megtagadása gyakorlatilag bűncselekmény.
• Videofelvételeink kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az ütközés a Varadero I hibájából következett be. Ez bárki számára nyilvánvaló, aki jártas a tengerhajózás szabályaiban.
• Videofelvételeink és a tanúvallomások cáfolják a vádakat, miszerint bárki megsérült volna az incidens során a Varadero I fedélzetén.
• Videofelvételeink és a tanúvallomások cáfolják a vádakat, miszerint a Varadero I-ben bármiféle kár keletkezett volna az ütközés során.
• Terhelő bizonyítékkal rendelkezünk a Varadero I ellen már egy évvel korábbról. Ugyanis 2001-ben a Galápagosi nemzeti park területéről már kiutasították illegális cápavadászat miatt. A térségben számos Costa Rica-i halászhajó sérti meg rendszeresen a nemzeti parkokra vonatkozó halászati korlátozást.
• Az Ocean Warriornak engedélye volt elhagyni a kikötőt, soha nem futottunk el a törvény elől, ahogy azzal néhányan vádolnak bennünket. Bizonyítékként kezünkben van a Zarpe (elindulási engedély), melyet a puntarenasi kikötő kapitánya adott ki.

Vizsgáljuk meg az orvvadászok úgynevezett bizonyítékait, melyeket Paul Watson Kapitány ellen hoztak fel az ügyben:

• Az eredeti vád gyilkossági kísérletet tartalmazott. Több mint 15 éve hajózom, és több mint 20 Sea Shepherd kampányban vettem eddig részt. Erőszakmentes csoport vagyunk, történelmünk során soha nem okoztunk személyi sérülést. Pedig könnyen megtörténhetett volna, hiszen ellenfeleink gyakorta hajtottak végre veszélyes manővereket a közvetlen közelünkben, de a szabály az, hogy az ütközést és egyéb, veszélyes szituációkat el kell kerülnünk. A gyilkossági kísérlet vádja olyan távol volt a valóságtól, hogy még a puntarenasi bíróság is felismerte, hogy annak semmi alapja sincs. Ezért a vádat „hajó veszélyeztetése által okozott személyi sérülésre” módosították. Nyilvánvalóan elutasítjuk a vádakat, hiszen cáfolhatatlan bizonyítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy az hazugság. A személyi sérülésre vonatkozó, rosszindulatból kreált hamis vád a Paul Watson Kapitány elleni lehetséges ítélet súlyosbítását szolgálja. Vicces, hogy ahányszor a Sea Shepherd halászokkal kerül szembe, kiderül, hogy azok közel sem olyan vagányok, mint ahogy szeretnék, hogy az emberek higgyék, hanem csak egy csokor szánalmas, nyöszörgő alak.
• Azzal vádolták a Sea Shepherd legénységét, hogy úgynevezett „tonhal-bombákat” dobáltak át a Varadero I fedélzetére. Először is, mi soha nem dobunk át robbanószereket. Másodszor pedig nekünk soha nem voltak „tonhal-bombáink”, de kétségtelen, hogy a Varadero I legénységének volt belőle, ugyanis ezt a bombát halászat közben használják.
• Azt is állítják, hogy a Varadero I ablakait betörték az Ocean Warrior vízágyúi. Furcsa vádpont, mert a felvételek kristálytisztán bizonyítják, hogy egyetlen ablak sem sérült meg az incidens során. Tapasztalatból mondhatom, hiszen 5 évig hajóztam az Ocean Warriorral, sajnos annak a vízágyúja olyan alacsony nyomással működött, hogy még egy legyet sem tudtunk vele lesodorni a saját hajónkról, nemhogy betörni vele egy halászhajó ablakait.
• Az orvhalászok azt állítják, hogy motorhiba miatt sodródtak be a guatemalai felségterület határain belül 45 km-re. Találkoztunk már hasonló érveléssel a Galápagos-szigetek térségében, mígnem világossá tettem a Galápagosi hatóságok számára, hogy nem létezik olyan áramlat, amely képes lenne egy 1 csomóval sodródó hajót 45 km-rel bármilyen határon belülre sodorni. A Varadero I esetében ez az állítás azt jelenti, hogy ők 30 órán keresztül sodródtak! És ez már csak azért is lehetetlen, mert amint feltűnt az Ocean Warrior, azonnal menekülni kezdtek. Az üldözést elemezve megállapítható, hogy a horgonyt sem engedték le azokban a napokban. Minden kétséget kizáróan cápauszony-vadászat céljából, szándékosan érkeztek a guatemalai felségvizekre.

És most elemezzük a napról napra gyarapodó, további érdekes tényeket a témában:

• A japán bálnavadász-flotta feljelentést tett a Sea Shepherd ellen (amit elveszítettek) a Seattle-i bíróságon (Washington állam, USA). Egyetlen héttel az előtt, hogy Paul Watson Kapitány elleni vádak misztikus módon előkerültek a Costa Rica-i bíróságon. Véletlen egybeesés lenne? Kétlem!
• Chinchilla elnök asszony tavalyi, Japánban tett látogatása kiváló lehetőséget biztosított, hogy megvitassák, hogy a Costa Rica-i kormány milyen forgatókönyv alapján tud segítséget nyújtani Japánnak Paul Watson Kapitány kézre kerítésében. Így hát a 10 éves ügyet elő kellett venni. Ez a látogatás egész pontosan akkor történt, amikor Paul Watson Kapitány ügyének aktáit titokzatos módon ismét megnyitották.
• Csak a napokban jelent meg a sajtónyilatkozat, miszerint a japán kormány 9 millió USD-vel támogatja a Costa Rica-i nemzeti parkokat. Ez is része lenne Tokió szolgáinak megjutalmazásának?
• A Chinchilla-kormány nem túlságosan népszerű Costa Ricában a hasonló botrányok miatt, melyik közül az egyik éppen a tengert érintő döntése. Az amerikai kontinens politikai vezetőire irányuló közvélemény-kutatás 26%-os támogatottsággal az utolsó helyre sorolja Chinchilla elnök asszonyt (Ecuador 81%-kal az első helyen végzett). Ez megmagyarázza, hogy San Jose-ban az egyetemisták megkérdezték tőlem, hogy miért akar a Sea Shepherd egy olyan kormánnyal együttműködni, amelyet a legtöbb Costa Rica-i megvet.
• A Paul Watson Kapitányra meghirdetett 25.000 USD-os jutalom egyedülálló, és az összeg még emelkedhet. Jó érzésű ember nem fog élni a lehetőséggel, hogy egy ilyen jutalmon akarjon meggazdagodni. Ezért Paul Watson Kapitány önként vállalja, hogy Costa Ricába utazik, ha nem kell a tárgyalásáig Costa Rica-i börtönben várakoznia. Azonban, ha őt kiadják Costa Ricának, akkor olyan helyen kell töltenie hosszú időt, ahol a biztonsága komoly veszélyben lenne.
• Paul Watson Kapitányt soha nem tájékoztatták arról, hogy Costa Ricában a bírósági ügyet még nem zárták le, és csak akkor derült ki, hogy az még mindig (10 év távlatában) nyitott ügy, amikor letartóztatták őt Németországban. Normál körülmények között az eset elévült, azonban a Costa Rica-i bíróság 2006-ban szökevénnyé nyilvánította, így az ügyet felfüggesztették. De hogy miért tartott újabb 6 évig, hogy Costa Rica nemzetközi letartóztatási parancsot adjon ki ellene, az maga a rejtély. Amennyiben Paul Watson Kapitányt hivatalosan értesítették volna arról, hogy 2006-ban meg kellett volna jelennie a Costa Rica-i bíróságon, megtette volna, de a bíróság nem tett erőfeszítést felvenni vele a kapcsolatot, annak ellenére, hogy ismert közéleti szereplőként nem nehéz rátalálni.
• Az Interpol nem adott ki nemzetközi letartóztatás parancsot Paul Watson Kapitány ellen, mert megállapították, hogy a Costa Rica-i letartóztatási parancs nem felel meg a protokollnak. Álláspontjukat szokatlan módon tették közre, a honlapjukon nyilatkoztak arról, hogy a letartóztatási parancs politikailag erősen motivált tartalma miatt utasítják el azt. Nyilvánvaló, hogy Paul Watson Kapitány a Sea Shepherd Conservation Society vezetésével rengeteg ellenséget szerzett az elmúlt 35 évben.
• Németországnak nincs kiadatási megállapodása Costa Ricával, így Németországnak nincs kötelezettsége teljesíteni a hasonló jellegű Costa Rica-i kívánságokat. Paul Watson Kapitány Frankfurtban tartóztatták le, miután világszerte számos országban megfordult az elmúlt időszakban, anélkül, hogy bármely ország figyelembe vette volna a Costa Rica-i kiadatási parancsot.

Annak a ténynek ellenére, hogy elsöprő mennyiségű bizonyítékkal rendelkezünk a védelem számára, és megpróbáltunk megegyezni a bírókkal a kiadatási kérelemről, Paul Watson Kapitányt még mindig bűnözőként kezelik. Paul Watson Kapitány felajánlotta, hogy önként utazik Costa Ricába, és személyesen látja el saját védelmét a bíróságon, de ezt a kérését elutasították.

Az orvhalászokat soha nem perelték be a természet ellen elkövetett bűneikért, bár a „Sharkwater” dokumentumfilm, melyet átadtunk a bíróságoknak, kétség kívül bizonyítja, hogy ők bűncselekményt követtek el.

Azt gondolhatnánk, hogy Costa Ricának fontosabb megoldandó ügyei vannak, mint egy csoport orvhalász 10 éves vádjait elővenni egy olyan személy ellen, aki az óceánok védelmében egyedül többet tett, mint bárki a világtörténelemben.

A vádak összesen csak az orvhalászok nyilatkozatai alapján kerültek felállításra, de ezeket a nyilatkozatokat nem igazolja a valódi bizonyítékok egyetlen morzsája sem.

Costa Rica az illegális cápauszony-vadászaton túl a kábítószer-kereskedelemmel is küzd. Miért akarná a német kormány megfontolni a Paul Watson Kapitányra vonatkozó kiadatási kérelmet egy olyan ország számára, ahol a szervezett bűnözés alakjai és a véres kézzel elfogott cápauszony-vadászok napok alatt, bírság vagy óvadék nélkül szabadlábra kerülnek? Ezzel szemben Paul Watson Kapitány 250.000€ óvadék ellenében, napi kétszeri rendőrségi megjelenés mellett, házi őrizetben várja a döntést kiadatásáról. Pedig az állítólagos bűne, hogy a guatemalai kormány utasításait követte.

Azt gondolhatnánk, hogy a Costa Rica-i kormány a közelgő választások miatt így próbálja a valódi problémáiról elterelni az országa figyelmét.

Minden kétség nélkül úgy gondolom, hogy Paul Watson Kapitány annak ellenére, hogy nem utazott Costa Ricába az elmúlt 10 évben, mégis többet tett a Cocos-sziget védelmében, mint a Chinchilla kormány, és ezt nehéz lehet megemészteni.