Rosie Kunneke, az Operation Infinite Patiente kampányunk vezetője a múlt hétvégén érkezett Japánba, hogy folytassa a Taijiban folyó delfinmészárlás dokumentálását a nemzetközi médiában. A világ delfináriumaiban / tengeri élményparkjaiban rabságban tartott delfineket is innen választják ki, miközben az emberek szórakoztatására alkalmatlannak ítélt delfineket hosszadalmas és könyörtelen procedúra keretében gyilkolják meg.
A taijii siker kulcsa a türelem, és az „Öböl Őrei” kampányunk második szezonját kezdve el kell fogadnunk, hogy legyőzni a halált és a pusztítást nem könnyű feladat és nem megy egyik napról a másikra.
A Sea Shepherd 7 kampányt folytatott a Déli-Óceánon a japán „tudományos” bálnavadász-flotta ellen, és mi minden évben egyre hatékonyabbakká válunk. Lassan, de biztosan, kitartásunknak köszönhetően kiűzzük onnan a japán „tudományos” bálnavadász-flottát! A taijii delfinmészárlás elleni kampányunk sokkal nehezebb, mint a harc a Déli-Óceánon. Különösen, mert ez a kampány Japánban zajlik, amely helyszín már önmagában is szignifikáns akadály.
A Sea Shepherd önkénteseinek 2003-as taijii megjelenésével a világot teljesen váratlanul érte a japán „part menti, kistestű cetek” horrorisztikus mészárlásának bemutatása. Az eltelt 8 év után már senkit nem érhet váratlanul, a nemzetközi figyelem sikeresen Taijira irányult, a következő lépés, a mészárlás megállítása.
Hogyan tudjuk megállítani a mészárlást, anélkül, hogy törvényt sértenénk? 2003-ban 15 delfint szabadítottunk ki a halál torkából, azzal hogy az öbölben kifeszített hálót 2 önkéntesünk megrongálta. Ez a taktika egyszer bevált {a 2 önkéntes heteket töltött börtönben}, de a fokozott biztonsági intézkedések mellett nem kivitelezhető. Nekünk a japán jogszabályok határain belül kell maradnunk, és a Rosie által vezetett önkénteseink így fognak tenni.
Tehát, ha nem sértjük meg a jogszabályokat, hogyan tudjuk megvédeni a delfineket? Mindig megállapítom, hogy az egyetlen nyelv, amit az ellenségeink tisztán értenek, az a gazdaság nyelve. Nekünk a mészárlást gazdaságilag még deficitesebbé kell tenni, és meg kell akadályoznunk, hogy profitot termeljenek a horrorból. Emelnünk kell a biztonsági költségeket, motiválni a fogyasztókat, hogy bojkottálják a japán termékeket és a nemzetközi figyelem középpontjában kell tartanunk a japán társadalom borzalmas szégyenfoltját.
Egy Risso-delfin csapat már áldozatául esett a vérengzésnek ebben a hónapban, miközben egy másik, – palackorrú delfin – csapatból csak egyetlen egyedet választottak ki a rabszolgatartók.
Delfinek ebben az évben is meg fognak halni sajnos, de bízunk benne, hogy még kevesebb, mint a tavalyi évben, amikor a Sea Shepherd 65 önkéntese, Scott West vezetésével már kb. 50%-ra csökkentette az áldozatok számát. Scott idén is ott lesz és együttműködik Rosieval, de Rosie arcával fogják a gyilkosok minden reggel szembetalálniuk magukat, aki állandóan emlékeztetni fogja őket, hogy az öbölben zajló mészárlás már soha többé nem maradhat rejtve a világ szeme elől. Mi vagyunk a világ szeme, AMI addig szegeződik rájuk, amíg a horror befejezését egyszer és mindenkorra ki nem kényszerítjük!
A Sea Sehperd továbbra is keresi azokat a szenvedélyes és elkötelezett önkénteseket, akik saját felelősségükre & kockázatukra & költségükön csatlakozni szeretnének Rosiehoz Taijiban, hogy segítsék munkáját és nap mint nap felbukkanjanak a helyi delfin-„vadászok” körül, és nyomást gyakoroljanak a hivatalnokokra, akik ezt a barbár kegyetlenséget engedélyezték. Tavaly kb. a felére csökkentettük az áldozatok számát, de a tendenciát csak az önkéntesek és támogatók szoros összefogásával tudjuk tartani.
Rosie Kunneke jelentése
2011. szeptember 10-én, szombaton érkeztem Japánba, a vámőrség megállított és a hivatalnokok átvizsgálták a komplett csomagomat, a ruháimat is kipakolták az asztalra, büszke voltam magamra, h előrelátóan kifordítva tettem be a Sea Shepherd ruházatomat. Micsoda káoszt okozott volna, ha nem így járok el. Egy idősebb hivatalnok alaposan tanulmányozta az ausztrál és japán vízumomat. Néhány perc múlva, az éppen a ruháimat a bőröndömbe gyömöszölő hivatalnokot szólította, aki egy angol nyelvű nyomtatvánnyal tért vissza hozzám, hozzájárulásomat kérve a teljes test-nyomozáshoz. Alaposan kikérdeztek Japánba érkezésem céljáról, és csak a hosszadalmas nyomozási procedúra után engedtek belépni az országba. A Talas tájfun rombolása nyomán nem közlekedett a vonat sem Kii Katsura-ba sem Shingu-ba. Így a közel 200 km-es távolság lényegesen hosszabb időt vett igénybe, a közutak is sok helyen megrongálódtak, számos katonai járművet láttam utam során, akik a Talas tájfun utáni helyreállítási munkálatokban vettek részt.
Eredeti tervem az volt, hogy folytatok némi kutatást, mielőtt lelepleződök. Megpróbáltam felfedezni, hogy milyen változások történtek a múlt évhez képest az öbölben a barikádok és egyéb leplező eszközök tekintetében. De ahogy 200 méteren belül kerültem, egy rendőrségi autó követni kezdett, meggyőződhettem róla, hogy a rendőrség valóban sok időt töltött az ez évi delfinmészárlás biztosításának előkészítésével. A rendőrség formanyomtatványt készített, amelyen vallanod kell, miért érkeztél Taijiba, meddig maradsz, mit tervezel itt tenni, és ők igazán kíváncsivá váltak irántam, amikor azt hallották, hogy a Sea Shepherd miatt érkeztem. A kérdezősködés fokozódott, amikor megtudták, hogy további önkéntesek érkeznek a napokban, majd biztosítottak róla, hogy újra és újra ki leszek kérdezve.
Az „Operation Infinite Patience” megkezdődött…
Az Óceánokért,
Rosie Kunneke