{Több mint „furcsa” születésnapi cikk a Greenpeace-ről, az egyik legfontosabb francia hírügynökségnél. Hmm. Míg lefordítottam, nem sikerült rájönni, hogy tulajdonképpen mi is volt ennek a megjelenésnek az értelme… Mindenesetre, köszönet érte, hogy Paul Watson Kapitány szignifikáns véleményét eme magasztos alkalomból született irományban is felelevenítette a szerző!}
Szelektálva gyűjtjük a szemetet. Újrahasznosítjuk az esővizünket. Aggodalommal figyeljük az óceánok kizsákmányolását, az esőerdők kipusztítását és a kihalás szélére sodort fajokat.
Ha külföldre repülünk, vagy ha egy autót, légkondicionálást vásárolunk, vagy csak egy palackozott vizet – arra gondolhatunk, hogyan fokozzuk az üvegházhatást.
Ezeket a reflexeket fejlesztettük ki világszerte a fogyasztók többségének körében.
De 40 évvel ezelőtt, amikor a környezetvédelem tudósok és sejtelmes látnokok szűk körén alapult, hasonló gondolatok csak zavarodottságot vagy nevetést váltottak volna ki.
Akkoriban a kereskedelmi bálnavadászat keretében mészárolták a bálnákat.
Franciaország és Kína kísérleti atomrobbantásokat hajtott végre a légkörben.
Az emberek hajtógázas dezodorokat használtak, melyek gyakorlatilag felfalták az ózonréteget.
Mégis, 1971. szeptemberében a Föld jövőjében és a határtalan erőforrásainkban vetett hit kezdett megkérdőjeleződni, köszönhetően a zöld aktivizmusnak.
Közel egy napon született a Greenpeace és a Friend of the Earth International szervezetek, melyek alulról szerveződő kampányokat kezdtek, humoros előadással vagy polgári engedetlenséggel, akkoriban higgadt fellépéssel.
Az 1960-as és 70-es évek nagyarányú iparosodása a környezetszennyezés felgyorsulásával járt, és az emberek tudatában voltak ennek – mondja Rex Weyler, egyike a Greenpeace International alapítóinak, az AFP-nek adott telefoninterjújában.
1985-ben, francia ügynökök felrobbantották a Greenpeace hajóját, a Rainbow Warriort, hogy megakadályozzák a muroroai atomkísérletek elleni fellépést.
Az akkori botrány a Greenpeace nemzetközi felemelkedéséhez vezetett, melyet 1 évvel később, a csernobili katasztrófa tovább erősített.
Ma 43 országban, 2,8 millió tagunk, illetve támogatónk van. A tavalyi évben költségvetésünk 15%-kal emelkedett 226 millió €-ra (~310 millió $), ez egy olyan hatalom, melynek erejét kevés kormány vagy vállalat hagyhatja figyelmen kívül.
A Friend of the Earth világszerte 76 csoportból és kb. 2 millió tagból áll.
A hőstettek listája hosszú.
- fellépésük következtében bezárták a Montreal Protocolt az ózonréteg védelméért,
- blokkolták a Monsanto génkutatási központját Európában,
- rávették a Shellt, hogy a nem használt olajfúrótornyainak felszámolására terveket dolgozzanak ki.
- nyomást gyakoroltak Nestle-re pálmaolaj-használat ellen, amit korábban az indonéz esőerdőkből szereztek be.
Természetesen a környezetvédelmi akciók sokkal hatásosabbak Európában és Észak-Amerikában, mint Ázsiában és Afrikában.
És a globális felmelegedés – ahol a legnagyobb pénz forog kockán! Az NGO szervezetek az egész világra kiterjedő megállapodást követeltek a 2009. decemberében tartott Koppenhágai csúcskonferencián. De a tárgyalássorozat kudarccal ért véget, a mai napig nem született meg a szükséges megállapodás.
Miközben a Greenpeace csütörtökön ünnepli a 40-dik születésnapját, a jövő hónapban elindítja Rainbow Warrior III elnevezésű, saját elképezéseik és igényeik alapján készített motoros-vitorláshajót, teljes helikopter-kiszolgáló egységgel, és 32 fős legénység elhelyezésére alkalmas kabinokkal.
Felmerülhet egyesekben, hogy ez a szituáció emlékeztet arra az idősödő úriemberre, aki vesz egy Porschét, hogy ezzel a luxusvásárlással lendítse fel öregedő tesztoszteron-szintjét, és emlékezhessen az ifjúságára?
Egyik az egyesek közül: kritikusuk, Paul Watson. Részt vett a Greenpeace elindításában, de kivált belőle, hogy megalapítsa a Sea Shepherd Conservation Societyt, mely egyre nagyobb sikereket ér el a japán bálnavadászokkal szembeni fellépésével.
Az ő nézete szerint a nagy NGO szervezetek figyelmen kívül hagyják a túlnépesedés miatt bekövetkezett válságot és együttműködővé válnak olyan politikusokkal, akiknek karrierjüket féltve, semmi érdekük nincs a környezetvédelmi problémák megoldásában.
„Nem motiválja már őket a harag, ami egy nagyon fontos erő a környezetvédelmi változások elérésében” – mondta egy interjúban Paul Watson.
„A Greenpeace a környezetvédelem Avon-ladyje” – hangoztatja Paul Watson gyakorta – „Kopogtatnak az ajtókon, pénzért kuncsorogva.”
A Greenpeace válasza szerint, ők erőszakmentes direkt-akciókat folytatnak, okos kampányokkal, videókkal, petíciókkal és nyomást gyakorolnak a bűnös vállalatokra, és lobbiznak a politikai változásokért.
Visszatekintve, a Greenpeace tagja, Mike Townsley mondja: „Az elmúlt 40 év nem zajlott eredmény és cél nélkül. De az kudarc, hogy még itt vagyunk, azt jelenti, hogy még nem végeztünk el minden feladatot!”