Paul Watson Kapitány kommentárja

Paul Watson Kapitány

Amire a legbüszkébb vagyok hosszú pályafutásom alatt: a tény, hogy 35 éve tartó, a tengeri élővilág megmentéséért folytatott radikális beavatkozásunk során, soha nem okoztunk sérülést és nem okoztuk senkinek a halálát az ellenség soraiban, és a mintegy 350 utunk során a legénységem közül sem szenvedett komoly sérülést senki. Büszke vagyok arra is, hogy bár agresszíven léptünk fel a törvénytelen bálnavadászok, teknős-, fóka- és delfingyilkosok, végtelenített halászhálós halászok ellen, és akadályoztunk meg az óceánok ökoszisztémáját veszélyeztető vállalkozásokat, fellépésünk mindig a törvényes keretek között zajlott.

Végrehajtottunk 8 kampányt az arrogáns és törvénytelen japán bálnavadászok ellen, a bálnák védelmében a Déli-óceán Bálnavédelmi Területén. Nem okoztunk sérülést a munkásaiknak, és nem rongáltuk meg a hajóikat sem.  Ugyanakkor a bálnavadászok ránk lőttek, megrongálták hajóinkat, és keresztülgázoltak az egyiken, anélkül, hogy annak bármi jogi következménye lett volna rájuk nézve. Amit tettünk: gazdaságilag megbénítottuk őket. Radikális beavatkozásunknak eredménye, amire a legbüszkébb vagyok: közel 4.000 bálna kizárólag az elkötelezett legénységem bátor erőfeszítésének köszönhetően kerülte el a japán szigonyágyúk halálos lövését.

A célunk a kampány kezdete óta az volt, hogy a japán bálnavadász-flottát gazdaságilag megsemmisítsük. Ezt elértük. Csődbe vittük és adósságba hajszoltuk őket, és a bálnavadász-flotta most gyengébb, mint valaha, és kizárólag a japán kormány masszív anyagi támogatásával tud még létezni.

Soha nem voltak illúzióim afelől, hogy ha a világ egyik vezető gazdasági szuperhatalmával szállunk szembe, annak ne lennének következményei ránk nézve. Különösen mióta annyira megaláztuk a japán bálnavadászokat a tengeren, keresztülűztük őket a Déli-óceán Bálnavédelmi Területén anélkül, hogy esélyük lett volna teljesíteni a vadászati kvótájukat és egyben töröltük minden profit-reményüket.

De természetesen, két stratégiai szempontból váratlan esemény komoly problémákat okozott nekünk.

Első váratlan esemény: a 2011. márciusi a japán szökőár és földrengés.

A nemzetközi összefogás révén, az áldozatok megsegítésére beérkező több száz millió USD-ből elkülönítettek közel 30 millió USD-t a bálnavadász-flotta felfegyverzésére a Sea Shepherd Conservation Society ellen. Ez egészen biztosan nem az, amire az emberek szánták nagylelkű adományaikat, és nem az, amire bárki gondolhatott volna, hogy a beérkező adományokat fordítani fogják! A lakóhelyek újjáépítésére, élelmiszerre, gyógyszerre, az infrastruktúra helyreállítására – szánták, de ki láthatta előre, hogy a japán kormány egy jelentős hányadot a bálnavadászok támogatására fordít, hogy azok folytatni tudják a bálnák gyilkolását a Bálnavédelmi Területen? Ki láthatta előre, hogy az illetékesek visszaélnek a világ együttérzésével?!

A közel 30 millió USD-ből a bálnavadászok kommunikációs céget béreltek, növelték a biztonsági intézkedéseket és pereket kezdeményeztek. A fokozott biztonsági intézkedések ellenére, – melyek a Sea Shepherdet voltak hivatottak távol tartani a bálnavadász-flottától, – képesek voltunk hatékonyan beavatkozni, így a bálnavadászok a vadászati kvótájuk 26 %-át tudták teljesíteni, így ismét profit nélkül, egyre mélyebb adósságba süllyedve tértek haza.

Pert indítottak a Sea Shepherd ellen az USA-ban, amelyet a bíróság elutasított, és azzal együtt, hogy benyújtották fellebbezésüket, nagyon csekély esélyük van a sikerre.

Kényszerítették a Sea Shepherdet, hogy anyagi forrásaiból bírósági perköltségeket fedezzen, de csatáink tervezésekor számítanunk kell ilyen jellegű költségekre, és a tengeren elért sikerünk egyre több és több támogatást hoz, így lehetőségünk van arra, hogy hatékonyan folytassuk harcunkat az illegális cetmészárlásuk ellen az óceánon és bírósági tárgyalóteremben egyaránt.

A szökőár és földrengés károsultjainak megsegítésére beérkező nemzetközi adományokból arra is fordítottak, hogy stratégiákat állítsanak fel a legyőzésünkre, ezek közül az egyik egy 10 éves incidens előcitálása, ami guatemalai felségvizeken történt az illegális Costa Rica-i cápauszony-vadászat elleni küldetésünk során, és amelyet a guatemalai kormány engedélyével hajtottunk végre. Akkor a Costa Rica-i bíróság a dokumentációk és bizonyítékok megvizsgálása után ejtette a vádakat, és az incidenst világszerte több száz millióan látták, a díjnyertes „Sharkwater” dokumentumfilmben. De egy „kis csekély” japán befolyás hatására, Costa Rica úgy döntött, hogy feltámasztja az incidenst azzal a váddal, hogy vizet permeteztünk az illegális cápauszony-vadász hajóra, ami miatt az orvhalászok elvesztették a hajójuk feletti uralmat és összeütköztek a Sea Shepherd járművével. A hajójukon semmiféle sérülés nem keletkezett, az nem rongálódott meg az említett incidensben.

Amikor Costa Rica először benyújtotta a kereset, az Interpol elutasította azt. De amikor 2012. május 13-án leszálltam a frankfurti repülőtéren, a németek úgy döntöttek, hogy az Interpol elutasítása ellenére őrizetbe vesznek. Az első pillanattól gyanítottam, hogy a Costa Rica-i kezdeményezés hátterében Japán áll, és amint a japán kormány látta, hogy a német hatóságok hajlandóak lennének a Costa Rica-i kiadatási kérelemnek eleget tenni, megkörnyékezték a német illetékeseket. Amikor a német Igazságügy Minisztérium egy megbízható alkalmazottja figyelmeztetett, hogy másnap a rendőrségi bejelentkezésemkor letartóztatnának, és nyilvánvaló volt, ha engem egyszer kiadnának Japánnak, akkor nagyon hosszú ideig nem hagynám el a felkelő Nap országát… Mindent mérlegelve úgy döntöttem, elhagyom Németországot.

Német segítőm eljuttatta hozzám a japán kiadatási kérelem egy másolatát, amelyből kiderült, hogy az ellenem felépített, japán vádak Pete Bethune vallomásán alapultak.

Ez volt a második, váratlan incidens.

Az „Operation Waltzing Matilda” (2009/10) hadművelet alatt, a Pete Bethune által vezetett Ady Gil sporttrimaránon keresztülgázolt a Shonan Maru 2. Pete Bethune úgy döntött, hogy illegálisan a Shonan Maru 2 fedélzetére lép és közvetlenül a japán kapitányon kéri számon megsemmisített hajóját. A Bálnák háborúja egyik epizódjában látható, amint kifejezetten lebeszélem Pete Bethunet az ötlete megvalósításáról. Az ő válasza is látható a filmben, miszerint ez az, amit neki tennie kell, az Ady Gil az ő hajója volt és neki joga van számon kérni a japán kapitányt a hajója megsemmisítése miatt. Pete Bethune akkor azt állította, ő vállal minden felelősséget akciójáért és saját jet-skijével, saját csapattagja által segítve jutott át a Shonan Maru 2-re, a japán kormány biztonsági hajójára.

Pete Bethunet Japánba szállították, aki ahelyett, hogy felelősséget vállalt volna saját döntéséért, engem vádolt azzal, hogy én utasítottam őt a Shonan Maru 2-re való illegális átszállásra. Ez volt az alku, melyet az ügyésszel kötött, a felfüggesztett börtönbüntetéséért cserébe. Jogász teamünk dokumentálta ennek az egyezségnek a bizonyítékait.

A kritikusaim mondhatnak, amit akarnak, de azt gondolom, hogy a történelmünk tárgyilagos áttekintése rá fog világítani, hogy az ellenem benyújtott kiadatási kérelem politikailag motivált és nincs törvényes nyomozati alapja. Minden, ami az ominózus Costa Rica-i incidens alatt történt, dokumentálva van Rob Stewart dokumentumfilmjében, a „Sharkwater”-ben. Minden, ami az illegális japán bálnavadászat elleni hadműveletünk során, az Antarktiszi Bálnavédelmi Területen zajlik, dokumentálva van az Animal Planet, Bálnák Háborúja című sorozatában illetve a 2006/07-es, Operation Leviathan hadműveletünk eseményeit az „At The Edge Of The World” dokumentumfilm örökítette meg. A Sea Shepherd Conservation Society nyíltan és tisztességesen jár el, minden, amit teszünk, dokumentálva van.

Kritikusaimnak, akik azt mondják, fel kellene adnom magamat Costa Ricának vagy Japánnak – ha nincs mit takargatnom, csak annyit tudok mondani, hogy megjelennék a japán és/vagy Costa Rica-i bíróságon, amennyiben garantálni tudnák a tisztességes és bizonyítékon alapuló, pártatlan eljárást. De nem hihetem, hogy a két ország közül bármelyik tisztességes és bizonyítékon alapuló, pártatlan bírósági eljárást akarna az ügyemben. Sőt, ha a Costa Rica-i bíróság elé kerülnék, ők biztosan kiadnának Japánnak. Japán pedig nem igazságot szolgáltatni, hanem bosszút állni akar rajtam.

Bizonyítékunk van arról, hogy a Shonan Maru 2 japán kapitánya megsemmisített egy 1,5 millió USD értékű sporttrimaránt, miközben megsebesített egy operatőrt és majdnem megölt 6 csapattagot. A legénységet Pete Bethune toborozta az Ady Gilre, akik nem a Sea Shepherd önkéntesei voltak, de együttműködtek velünk, hogy közösen próbáljuk megállítani a japán bálnavadászokat. Amikor az Ady Gil megsemmisült a Sea Shepherd Bob Barker hajójának legénysége mentette ki az Ady Gil legénységét. Hangsúlyozom, Pete Bethune nem a Sea Shepherd által kinevezett kapitány volt. Úgy vélem, ha az Ady Gilt Sea Shepherd kapitány vezette volna, az a személy valószínűleg elég tapasztalt lett volna elkerülni az ütközést. De az ütközés megtörtént, és a Shonan Maru 2 kapitányát ki sem kérdezték az incidensről. Ezzel szemben egy olyan személynek a vallomása alapján emeltek vádat ellenem, aki a felfüggesztett börtönbüntetésért cserébe vallott ellenem.

A Costa Rica-i vádakra vonatkozóan: a bíróság kivizsgálta a bizonyítékokat, kikérdezett engem is és a szemtanúkat egyaránt, majd a vádakat ejtve szabadon távozhattam 2002-ben Costa Ricából, majd 10 évvel később elővették az ügyet pont abban az időben, amikor a Costa Ricai és a japán miniszterelnök találkozott.

Click here to view the 2002 Ship’s Log Citing Clearance for Departure from Costa Rica (PDF)

Természetesen, történtek más, szintén kivizsgálatlanul maradt, a japán bálnavadász-flotta által okozott incidensek is. Az egyik szigonyágyús hajó nekiment és megsebesítette a Bob Barker egyik oldalát, míg 2009. február 6-án, a Steve Irwint két szigonyágyús hajó próbálta összeroppantani, miközben mi a meggyilkolt csukabálna átadását igyekeztünk megakadályozni az egyik Yushin Maru szigonyágyús hajó és a Nisshin Maru feldolgozóhajó között.

Nekem most mindent körültekintően mérlegelve kell kialakítanom a legjobb stratégiát a Déli-óceán Bálnavédelmi Területének védelmére.  Ha feladom magamat Japánnnak és/vagy Costa Ricának, nem leszek jelen az Antarktiszi Bálnavédelmi Területen, és nem lesz alkalmam irányítani a hadműveletünket a gyilkosok ellen. Irányíthatnám a kampányt valahonnan szárazföldről vagy egy hajóról, de japán börtön rabjaként semmiképpen. Az Operation Zero Tolerance hadműveletnek prioritása van mindenekfelett. Ha őrizetbe vennének az elindulásunkat megelőzően, akkor egy megfelelő vezetőnek át kell adnom a kampány irányítását.

A rólam keringő téves információk egy másik állítása az, hogy én az igazság elől menekülök. Én nem menekülök az igazság elől, és az sem bűncselekmény, ha valaki velem dolgozik. Komplikált eset, de ellenem körözés csak Japánban, Costa Rikában és Németországban van érvényben. Ezeken az országokon kívül ellenem nincs letartóztatási parancs és én nem szegtem meg a német törvényeket, ugyanis az óvadékot elveszíteni nem bűncselekmény Németországban.

Jelenleg egy olyan helyen tartózkodom, ahol nem fenyeget az Interpol „vörös” listája, és a jogász-teamünk azon dolgozik, hogy a Costa Ricai és a japán feljelentés politikailag motiváltságát cáfolhatatlan bizonyítékokkal támassza alá. Meggyőződésem, hogy a bizonyítékok fel fognak menteni bármilyen tisztességes és pártatlan bíróságon, ezért nem dobhatom magam oda egy olyan bíróság könyörületének, amely az ítéletét gyakorlatilag már meghozta ellenem.

Az illegális japán bálnavadászat elleni kampány megkezdésekor tudtam, hogy hatalmas kockázatot kell vállalnom. A hadművelet Földünk legzordabb, legellenségesebb tengeri környezetében történik, ahol a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb nemzetei közül az egyikkel kell megküzdenünk. Mindezen körülmények ellenére mi egyre erősebbek lettünk, míg a bálnavadász-flotta egyre gyengébbé vált. És ami a legfontosabb, a bálnák védelméért folytatott erőfeszítéseink hatására az elmúlt két évben a japán bálnavadász-flotta eredményei drámaian, 30% alá csökkentek. Jelenlétünkben a bálnák már nem védtelen áldozatok!

Mi egyszer és mindenkorra véget akarunk vetni a bálnamészárlásnak, ezért adtuk közelgő kampányunknak az „Operation Zero Tolerance” elnevezést. Célunk, hogy 0%-ra redukáljuk a vadászati kvótájukat és meg fogunk tenni mindent, hogy célunkat megvalósítsuk. Számítunk rá, hogy a japánok megtesznek mindent, amit csak tudnak, hogy megállítsanak bennünket, és egyik taktikájuk, hogy megpróbáljanak engem, mint vezetőt távol tartani a kampánytól. Képesek lesznek rá vagy sem, de sehogy nem tudják megállítani az én tisztjeimnek és önkénteseimnek szenvedélyét, akik mellettem állnak, vagy ha szükségessé válik, hát nélkülem is helyt állnak! A Sea Shepherd négy hajóval ismét szembeszáll a könyörtelen gyilkosokkal a nyílt tengeren, hogy megvédje az ártatlan óriásokat az irgalmatlan szigonyoktól!

Ha engem elfognak és politikailag motivált vádak alapján keresztre feszítenek a kampány előtt, akkor az még mindig lehetőséget ad számomra, hogy megmutassam a japánoknak, hogy nem vagyok olyan szelíd és felkészületlen, mint korábbi rabjuk. A személyes szabadságom vagy akár az életem elvesztése, tisztességes ára lesz, ha általa meg tudjuk védeni a Déli-óceán Bálnavédelmi Területének biztonságát. És velem vagy nélkülem, mi ezt meg fogjuk valósítani, mert nekünk van valamink, ami a japán bálnagyilkosoknak soha nem volt: az élet tisztelete és a Bálnavédelmi Terület megőrzésének szenvedélyes akarata! Őket a kapzsiság motiválja. Minket a szeretet és az élet tisztelete motivál, ami mindig diadalmaskodni fog a kapzsiság és a halál felett.

Köszönet támogatóinknak világszerte. Támogatóink biztosítják az eszközöket, hogy eljuthassunk oda, ahol meg kell vívnunk a csatáinkat. Köszönet az Öböl Őrei önkénteseknek, akik megkezdték hat hónapos küldetésüket Taijiban, a delfinek védelméért. Köszönet a Namíbiában tartózkodó legénységünknek, akik a fókákat védik. Köszönet a Galápagosi legénységünknek, akik a Galápagosi ökoszisztéma védelméért küzdenek. Köszönet a kék uszonyú tonhal védelméért fáradozó legénységünknek a Földközi-tengeren. Köszönet a cápák védelmét végző legénységünknek a Csendes-óceán déli térségében. És köszönet minden Sea Shepherd harcosnak, akik az adománygyűjtésben, tájékoztatásban és mindenkinek, aki fáradozik az óceánok ökoszisztémájának megőrzéséért!

Megtisztelő ilyen személyekkel dolgozni! Együtt mi olyan erőt képviselünk, ami képes változást hozni, nem számít, milyen akadályokba ütközünk, vagy mennyire lehetetlennek tűnik a küldetésünk, soha nem vonulunk vissza! Martin Sheen azt mondja, ha valaki azzal vádolja őt, hogy veszett ügyet támogat, „veszett ügyet támogatni egy olyan ok, amiért érdemes harcolni”. Martin, én és a teljes legénységem egységes ebben a hitben, és mi együtt a lehetetlent is képesek vagyunk megvalósítani. Szenvedélyes, bátor és találékony legénységem megnyeri a harcot a bálnákért és az óceánokért!

Büszke vagyok rájuk és megtisztelő, hogy az óceánok védelmét szolgálhatom. Hiszen a legalapvetőbb tény: ha az óceán kihal, mi meghalunk! Ez ilyen végtelenül egyszerű és számomra nem létezik ennél fontosabb ügy.