Alex Cornelissen Kapitány – és a Sea Shepherd igazgatója – jelentése a tárgyalóteremből

2013. július 3-án, ahogy számítottunk rá, a japán delegáció megkérdőjelezte a Hágai Nemzetközi Bíróság jogosultságát az Antarktisz térségében zajló bálnamészárlás felett.  

A japán prezentációt a helyettes külügyminiszter, Koji Tsuruoka kezdte meg. A japán kormányzati hivatalnokokhoz hasonlóan, ő is a kulturális érzéketlenség köré épített vádakkal és az abszurd, „Japán” nyilatkozatok ismertetésével töltötte ki a rendelkezésére álló időt. Meghökkentett bennünket előadásának az a pontja, miszerint Japán mindig is a legnagyobb tiszteletet tanúsítja az óceánok („harmóniában élünk annak természetes forrásaival”), a nemzetközi megállapodások és szabályozások iránt.

Ha van egy dolog, amit a japán kormány a legkevésbé sem tisztel, az kétségkívül az óceáni élővilág. Kékuszonyú tonhal, bálnák, delfinek, cápák, csak néhány faj, amelyek veszélyben vannak Japán miatt. Tény, Japán mindent megtesz, hogy kipusztítson minden életet az óceánokból. A nemzetközi megállapodások és szabályozások miatt vagyunk most Hágában: …a japán részről tanúsított, a nemzetközi megállapodások és szabályozások arrogáns porba tiprása miatt!

Egy idevágó példa, a CITES listájára kerülő cápafajokról egyszerűen a japán igényekhez alkalmazkodva döntöttek. Ha Japán tiszteletet tanúsítana a nemzetközi megállapodások és szabályozások iránt, akkor mégis, miért jelennek meg újra és újra hírek, melyek Japán aktuális törvénysértéseiről számolnak be? A válasz roppant egyszerű: amikor környezetvédelmi kérdésről van szó, a japán kormány a nemzetközi közösség és annak véleménye fölé helyezi magát. Egy demokratikus társadalomban, annak tagjai figyelembe veszik a többség igényét. De a japán kormánynak meggyőződése, hogy a nemzetközi közösség fölött állnak, és önmagukra csak a saját maguk által alkotott szabályozásokat tartják érvényesnek.

A nap példája:
A mód, ahogy a japán delegáció érvelt a JARPA II során meggyilkolt bálnák száma mellett (ugyan nem témája ennek a tárgyalásnak, de ez is csak egy próbálkozás: elterelni a figyelmet a vádpontoktól). Azt állítják, 935 bálna meggyilkolása „fenntartható” szám, a jelenlegi Antarktiszi Csukabálna populáció mellett. Először is, nincsenek megbízható adatok a Csukabálna állományra vonatkozóan, tehát az felvetésük alapjaiban hamis! Továbbá, ha – a japán bálnamészárlásra hivatkozva – más nemzetek szintén előállnának hasonló Csukabálna vadászati igénnyel, akkor ugyanarra az állapotra jutnánk vissza, mint a kereskedelmi bálnamészárlásra vonatkozó, 1986-as moratórium előtt. Japánnak mindig is egyetlen célja volt és lesz a „tudományos” bálnamészárlással, hogy visszaállíttassa a kereskedelmi bálnamészárlást. A tény, hogy a nemzetközi közvélemény gyökeresen megváltozott a bálnamészárlásról; továbbá hogy az IWC a bálnamészárlás szabályozása helyett – jelenleg végre úgy tűnik, hogy – a bálnák védelmére fókuszál, egyértelműen elfogadhatatlan a japán kormány számára. Azzal vádolják a bálnavédő nemzeteket, hogy azok szavazatokat vettek az IWC-n. Határozottan emlékszem, hogy a BBC legutóbbi nyomozása minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy Japán megveszteget nemzeteket, hogy az IWC-n a bálnamészárlás mellett voksoljanak. Egy, Karibi szigetállam delegációja leplezetlenül, egy yennel tömött, barna papírzacskóból fizette be a tagdíjat. Úgy tűnik, Japán megkísérli átírni a történelmet.

A nap során Japán hosszas erőfeszítéssel próbálta elterelni a figyelmet a valódi ügyről. Kísérletet tettek a bíróságot arra rávenni, hogy az megállítsa a Sea Shepherd-et. Stratégiájuk egyik pillére, hangsúlyozni, az IWC legtöbb tagjának szintén elege van belőlünk. A tárgyalás menete bizarr fordulatot vett, amikor a japán delegáció tagja rólunk, mint erőszakos szervezetről kezdte panaszáradatát, hangsúlyozva, hogy mi illegálisak vagyunk. Ha ez így volna, bizonyára már a Nemzetközi Bíróság épületébe sem léphettünk volna be.  Hajózhatnánk-e holland zászló alatt? Képesek volnánk arra, amit évről évre teszünk, hogy megakadályozzuk a bálnaorvvadászokat, hogy azok bálnák életét oltsák ki a deklarált Bálnavédelmi Területen? De hallottunk még otromba kísérleteket, hogy megkérdőjelezzék szervezetünk hitelességét. Annak ellenére, hogy mindenki láthatta a fotó és filmfelvétel bizonyítékokat, amint a Nisshin Maru megpróbálta a Sun Laurelre nyomni a Bob Barker hajónkat, a japán ügyvéd közölte, a Bob Barker ment neki a Sun Laurelnek. De a videofelvételek szignifikánsan mást bizonyítanak.

Azt gondolom, az a magyarázata ennek a teljesen lényegtelen oldalvágánynak, amit láthattunk (bár tulajdonképpen értékeljük a kísérletüket, hiszen ezzel is csak elismerik akcióink hatékonyságát), hogy a japán delegációt mélyen sértette, amiért a Sea Shepherd engedélyt kapott, hogy részt vegyen az ellenük folytatott tárgyalássorozaton a legfelsőbb bíróságon. Japán több mint 10 éve vádolja már a Sea Shepherd-et. A japán delegáció megdermedt és sokkot kapott annak a gondolatától, hogy a Sea Shepherd nemcsak jelen van és bizonyítékokat szolgálhat a legfelsőbb bíróság testülete számára, de közvetlen szemtanúja lehet Japán megalázó vereségének.

Egyértelmű, hogy Japán nem nyerheti meg a pert, ugyanis súlyosan megsértettek számos szabályozást és törvényt, és az egész világ tudja ezt. Úgy tűnik, stratégiájuk azon alapszik, hogy eltereljék az igazi vádpontokról a figyelmet és irreleváns információkkal elhalmozzák a bíróságot, megkérdőjelezve Ausztrália és Új-Zéland hitelességét.

Amit a japán delegáció talán elfelejtett, hogy az ügyben a teljes nemzetközi közösség érintett, és a nemzetközi közösségnek elege van abból, hogy Japán arrogánsan semmibe veszi és megsérti a nemzetközi törvényeket és szabályozásokat. Annak tudatában, hogy a Nemzetközi Bíróság az Igazság és az azt követelő közérdek javára dönt, őszintén remélem, hogy a tiszteletre méltó bírók megállapítják, hogy a japán bálnamészárlás törvénytelen, és annak véget kell vetni. Ez a világ közvéleményének egyöntetű vágya, és itt az idő, hogy Japán felismerje és teljesítse azt!