Paul Watson Kapitány kommentárja

Paul Watson Kapitány – Operation Zero Tolerance

A Hágai Nemzetközi Bíróság döntése az Ausztrália által Japán ellen – a Déli-óceáni Bálnavédelmi Területen zajló japán bálnamészárlás miatt – folytatott perben születő döntésnek szörnyű következményei lehetnek, amelyek messze túlmutatnak a bálnamészárláson.

Japán azt állítja, nem kötelesek igazolni „tudományos” kutatásukat, és a Hágai Nemzetközi Bíróságnak nincs igazságszolgáltatási jogköre a nemzetközi vizek felett. Azt állítják, hogy ez egy kulturális kérdés, és a világnak semmi joga nincs ahhoz, hogy előírják Japánnak, hogy mi szerepeljen a „táplálkozási kultúrájukban”.

Japán pontosan tisztában van vele, hogy semmilyen körülmények között nem lennének képesek igazolni a bálnák „tudományos kutatás” céljából történő lemészárlását. Ezért hirtelen koncepciót váltva, kulturális jogokkal, szuverenitással, a tenger szabadságával, és azzal érvelnek, hogy egyetlen nemzetnek és/vagy nemzetközi szervezetnek sincs joga ítélkezni Japán felett.

A régi szóhasználat, a „tudományos” bálnamészárlás aktualitást vesztette; helyébe lépett a „kulturális” bálnamészárlás. És ha ennek ellenére, bárki tiltakozna a japán bálnaorvvadászat ellen, azt automatikusan „rasszistának és kulturálisan érzéketlennek” bélyegzik.

Ha Japán fölénybe tud kerülni és pert tud nyerni ezzel az érveléssel, annak szörnyű következményei lesznek, nemcsak a bálnákra, de az óceán komplett élővilágára is. Azzal más nemzetek előtt is kinyílnak a kapuk, azok is „jogot” formálhatnak a tengeri fajok lemészárlására, a tengeri „erőforrások” kiaknázására.

Láttuk már, hogy milyen végzetes hatással volt a korlátlan kizsákmányolás számos fajra.

A tőkehalhalászat kereskedelmi összeomlása Újfundlandnál, jól példázza a komor perspektívát. Ott, a nemzeti halászati hivatalok anélkül állapították meg a saját halászati kvótájukat, hogy egyeztettek volna más nemzetek társ-hatóságaival. A spanyol hatóságok tisztában voltak vele, hogy a spanyol tőkehal-halászflották túlzásba viszik a tőkehal halászatot, de amikor a kvótájuk csökkentésére szólították fel őket, azzal érveltek, hogy ők nem halásznak tőkehalra. Kanada, Oroszország, Portugália és Kuba hasonló állásponton voltak. A végén levágták az aranytojást tojó tyúkot – abbéli igyekezetükben, hogy rátaláljanak az aranytojásra. Az európaiak és az afrikaiak a Kékuszonyú tonhallal teszik ma ugyanazt. Az ázsiai és európai kereskedelmi halászok kifosztják Afrika vizeit, hogy minél gyorsabban, minél nagyobb fogáshoz jussanak.

Mintegy 9 millió cápát pusztítanak el évente az uszonyukért, hogy kielégítsék Kína „kulturális” igényeit.

Ahogy egy halfaj állománya összeomlik, azonnal másik fajt vesznek célba, hogy a végletekig kizsákmányolhassák.

Azzal szoktam ironizálni, hogy egy napon arra a sorsra jutunk, hogy már csak medúzák maradnak, amit megehetnénk, aztán néhány évvel ezelőtt, egy a Vancouver Aquarium által támogatott eseményen medúzasalátát szolgáltak fel.

Úgy tűnik, óceánjaink egyetlen faja sem kerülheti el az emberi fosztogatás következményeit. A planktonok ipari mértékű „szüretelése” olcsó fehérjeforrást biztosít a haszonállatok táplálásához. Piaca van a tengeri uborkának, cápauszonynak, teknős tojásnak, és amit az emberek nem esznek meg, azok a tengeri lények – évente halak milliói, az emberek szórakoztatása céljából – a házi akvárium-ipar tartályaiba kerülnek.

Az emberiség élve felfalja az óceánokat.

Meggyilkolt Csukabálna – „tudományos” vagy „kulturális” bálnagyilkolás keretében

Az óceáni élővilággal szemben tanúsított emberi felelőtlenségre hívja fel a figyelmet, hogy az óceánjainkból kifogott állatok 40%-a (!) nem kerül közvetlen emberi fogyasztásra, hanem a tenyésztett állatok (disznók, szárnyasok, macskák, kutyák és lazacok…) tápjába kerülnek. Az izlandi bálnavadászok által lemészárolt, veszélyeztetett Közönséges barázdásbálnák testét például egyenesen egy japán, luxus kutyaeledel és felszerelésgyártó céghez exportálták. Jelenleg a csirkék több halat esznek, mint az albatroszok és a sarki alkák együtt. És a disznók is több halat esznek, mint a cápák és a tonhalak. A macskák tonhalat és lazacot lakmároznak.

Még az algák túlzott mértékű betakarításának is pusztító hatása van, hiszen eltávolításával nagyon fontos tápanyagforrástól vonjuk meg a tengeri ökoszisztémát.

És „cserébe mindazért”, amit kirabolunk: több százmillió tonna műanyaghulladékot, olajszármazékot, kemikáliákat és nukleáris hulladékot juttatunk vissza a tengerekbe!

Ez az emberiség egyik legfelelőtlenebb elmezavara, hogy évtizedek óta veszélyes hulladékkal árasztja el az óceánokat; és ha Japán érvei meggyőzőek lennének a Hágai Nemzetközi Bíróságon, az őrületes folyamat még jobban felgyorsulna.

A Sea Shepherd legénysége éveken keresztül szemtanúja volt a japán bálnaorvvadász-flotta tevékenységének a Déli-óceáni Bálnavédelmi Területen. Amit mi láttunk, annak semmi köze a tudományhoz, az puszta kereskedelmi bálnagyilkolási és bálnatest-darabok csomagolási és fagyasztási tevékenység. 2013 januárjában egy Csukabálna áldozat került a Nisshin Maru fedélzetére, a szerencsétlen halott áldozatot 40 percen belül feldolgozták és elcsomagolták. A fedélzeten nem fedeztünk fel tudományos szakértőnek tűnő személyt, csak mészárszéki munkások dolgoztak, akik feldarabolták a holttestet. A japán bálnaorvvadászok „tudományos” és az izlandi bálnaorvvadászok – köztudottan kereskedelmi – bálnatest-feldolgozási procedúrája között semmiféle különbséget nem lehetett megfigyelni.  

Amennyiben Japán megnyerné a pert, fennáll a lehetősége annak is, hogy a múlté lesz a „tudományos” bálnamészárlás látszata is, és helyette Japán nyíltan előáll „jogával” arra, hogy bármit elvegyen a természetből, amit csak akar, legyenek azok bálnák, delfinek, tonhalak vagy bármilyen más fajok egyedei.

Négy lehetséges módon zárulhat a Hágai Nemzetközi Bíróságon a per.
1, Ausztrália megnyeri azt, és Japán beletörődik, hogy nem térhet vissza a Déli-óceánra bálnamészárlás céljából.
2, Ausztrália megnyeri a pert, de Japán dacol az ítélettel és annak ellenére visszatér a Déli-óceánra.
3, Japán megnyeri a pert és visszatér a Déli-óceánra, és még nagyobb vadászati kvótával folytatja a sorozatgyilkolást.
4, A Hágai Nemzetközi Bíróság „diplomáciai” megoldást választ, és elismeri mindkét nemzet érveit, de lényegében elkerüli a döntéshozatalt, ami ugyanoda juttatja vissza az ügyet, ahol az megkezdődött, Japán továbbra is folytathatja a „tudományos” bálnamészárlást.  

A Sea Shepherd Ausztrália készen áll arra, hogy visszatérjen a Déli-óceánra ismét, és tizedik alkalommal is beavatkozzon a japán bálnaorvvadász-flotta ellen, a Déli-óceáni Bálnavédelmi Területen a veszélyeztetett és védett státuszú bálnák életének megóvásáért. Amennyiben Japán úgy dönt, hogy ismét megkísérli – mit ott leszünk!

„Nem hagyjuk magukra a bálnákat! Japán nemzetközi törvény által deklarált Bálnavédelmi Területen gyilkolta a bálnákat, és mi meg fogjuk védeni a Bálnavédelmi Területet. A világ nem használhatja a szóösszetételt „Bálnavédelmi Terület”, ha nem tudja biztosítani annak védelmét. A védelem annak végrehajtatását foglalja magában, és mint „pásztorok”, nekünk szándékunkban áll megoltalmazni „nyájunkat”. Ők nem Japán bálnái, akiket szabadon lemészárolhatna! A bálnák védelme mindannyiunk közös ügye!” – közölte Jeff Hansen, a Sea Shepherd Ausztrália igazgatója.

A Sea Shepherd flottája jelenleg Williamstownban (Ausztrália) tartózkodik. A Sea Shepherd részére 2 helyet biztosítottak a Hágai Nemzetközi Bíróság tárgyalótermében. A Déli-óceánon, a 2013/14-es bálnavédelmi szezonban folytatott tizedik missziónk elnevezése „Rendíthetetlen Hadművelet”, a Jeff Hansen és Bob Brown által irányított Sea Shepherd Ausztrália vezetésével.