Alex Cornelissen Kapitány – és a Sea Shepherd igazgatója – kommentárja

Alex Cornelissen Kapitány

Egyre rövidülnek a tárgyalási napok itt, a Hágai Nemzetközi Bíróságon. Az első meghallgatáshoz képest csak a fele időtartam áll a felek rendelkezésére az Ausztrália kontra Japán ügy szóbeli érveinek második körében. Az kétséget kizáróan nyilvánvaló, hogy egyedül Japán értelmezi (sajátosan) rosszul a törvényt, valamint az ügy számos más tényét, melyet a tárgyalás első szakaszában megvitattak. Egyáltalán nem meglepő, hogy Japán továbbra is elhatárolja magát a nemzetközi közösségtől, ahogy próbálja fenntartani a bálnamészárlás és a „tudomány” kapcsolatát. Japán fáradhatatlanul vádolja képmutatással a világ vezető nemzeteit, élen Ausztráliával; azzal, hogy bűnös imperializmusuk révén nem képesek megérteni a nemzetközi szabályokat.

A hét második napján és egyben Ausztrália második körének első napján, a vád képviseletében, Mark Dreyfus nyitotta meg az ügyet, kinyilvánítva aggodalmát a védelem japán képviselőjének hamis vádjai és tiltakozott a sértegetések miatt, amelyeket a japán ügyvéd a tárgyalás első szakaszában hozott fel. A Sea Shepherd ismét a figyelem középpontjába került. Ausztrália vitatja szervezetünk ismételt emlegetéseit, mivel azok csak arra vonatkozó kísérletek, hogy eltereljék a bíróság figyelmét az ügy releváns vonaláról. Az ügy nem a Sea Shepherd-ről szól. A Sea Shepherd meggyőződése, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság tisztességes bírói testületet nem érdeklik Japán gyenge próbálkozásai, hogy hamis szónoklattal szimpátiát keltsen a japán bálnamészárlás iránt. Éppen elég keserves a résztvevők számára, hogy az IWC éves konferenciáin kénytelenek végighallgatni a nevetséges japán sirámokat.

A 90 perces prezentáció további részében annak magyarázatára fókuszáltak, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróságnak miért van ítélethozatali joga a japán bálnamészárláson, és hogy a japán bálnamészárlás semmi egyéb, mint kereskedelmi bálnamészárlás.

Ausztrália azt állítja, hogy a meghallgatás első menetében Japán nem tudott felmutatni semmit, az úgynevezett „tudományos” bálnamészárlásának védelmében. Felhalmozott ellenben érveket, melyeknek többnyire semmi köze nem volt az aktuális ügyhöz, és folyamatos kísérleteket tett eltávolodni a releváns vádaktól. Rosszul álcázott, kereskedelmi bálnamészárlást folytatnak a „tudomány” leple alatt. A fedő sztorijuk olyan nyilvánvalóan hamis, hogy érthetetlen, miért is fáradoznak egyáltalán annak ismételt felépítésével.

Az ausztrál érvek meghallgatására kitűzött utolsó nap tartalmazta a különböző japán állítások körültekintő analizálását, nem hagyva ki egyetlen elhangzott gondolatot sem.

Japán egyetlen tudományos szakértő tanúja, Walløe professzor, kezd komoly problémát jelenteni  Japán számára. Azt állította ugyanis, hogy soha nem kedvelte, a Közönséges barázdásbálnák és a Hosszúszárnyú bálnák vadászatát, mert szerinte az hibás tanulmányon alapul. Ez a vallomás tulajdonképpen részleges győzelmet hozott Ausztráliának, ugyanis valószínűtlen, hogy ezek után bárki is fontolóra venné, hogy ennek a két fajnak a meggyilkolása – a JARPA II program keretében – tudományos lenne. De ennek a részletnek hosszú távú hatása lehet az egész ügyre, ugyanis Japán azt állítja, hogy a JAPRA II program keretében folytatott bálnamészárlás egy nagyobb tudományos program része, melynek sikeréhez annak minden elemére szükség van. Ez természetesen képtelenség, mivel a JARPA II (ahogy a JARPA is) nem áll semmi másból, mint szimpla kereskedelmi bálnamészárlásból. De Japán hamis állításai most gondot okoznak saját maguk számára. Amióta a saját biológusok jelentette ki, hogy a program nagyobbik részének (Közönséges barázdásbálnák és Hosszúszárnyú bálnák meggyilkolásának) nincs tudományos alapja, akkor hogy lehetne a program maradék részének (Csukabálnák meggyilkolása) bármilyen értékelhető, tudományos értéke, az úgynevezett, hiányzó adatok nélkül? Tudományos kutatás esetén, a hiányzó adatok hiányában, minden, kapcsolódó kutatási programnak le kellene állnia. Milyen ironikus, hogy az a személy, akinek meg kellett volna győznie a bíróságot Japán tudományos szándékairól, talán éppen az a személy, aki biztosította a bíróság számára a legfontosabb bizonyítékot, hogy végleg megállítsuk a japán bálnavadászatot a Déli-óceánon.

Ausztrália záróbeszédjében, Mark Dreyfus főügyész egyértelműen kifejezte reményét, hogy az ügyben Ausztrália javára fog dönteni az igazságos bírói testület, és végre meg fog oldódni egy olyan ügy, amely rengeteg vita és frusztráció tárgyát képezi már évtizedek óta. A Sea Shepherd egyetért ezzel. Reméljük, hogy tizedszer már nem kell visszatérnünk a Déli-óceánra, és véget érhetnek az Antarktiszi Bálnavédelmi misszióink. Oly sok illegális halászati tevékenység zajlik világszerte, amelyekre fordíthatnánk az ily módon felszabaduló költségvetési forrásainkat és energiáinkat.  

A negyedik hét a japán érvek meghallgatásának második menete. Nem lehetünk jelen, de evidens, hogy a japán védelem gyakorta citálja elő a Sea Shepherd nevét. De ez is csak hatékonyságunk bizonyítéka. Azért merül fel nevünk a Hágai Nemzetközi Bíróságon, mert mi képesek vagyunk akadályozni Japán illegális bálnamészárlását.