Három bátor ausztrál Erdővédő - a bálnák védelméért
A ”Boer”-háborúban Harry Breaker Morantot és Peter Handcockot Ausztrália bűnbakként feláldozta, hogy eleget tegyenek a gyarmatosító Nagy-Britannia elvárásainak. A két férfi azért halt meg, mert végrehajtották Horatio Herbert Kitchener brit tábornagy utasításait, akinek fel kellett áldozni néhány katonát, hogy helyreállítsa a békét a német császárral. Az abbéli igyekeztben, hogy ne mérgeljék fel a briteket, Ausztrália elárulta 2 állampolgárát. Ez az eset 1902-ben történt.
2011. január 8-án Geoffrey Tuxworth, Simon Peterffy és Glen Pendlebury, ausztrál állampolgárok feláldozható politikai bűnbakokká váltak, csak hogy az ausztrál kormány megbékítse a japánokat. Ausztrália igazságügyi minisztere, Nicola Roxon késlekedés nélkül elítélte a 3 bátor embert azáltal, hogy őket nemzetközi vizeken vették őrizetbe a japánok és Ausztráliának nincs elég befolyása megakadályozni elszállításukat Japánba.
Természetesen az egyetlen ok, amiért ez a 3 ember felmászott a Shonan Maru 2 fedélzetére, hogy saját kormányuk elutasította, hogy betartsa a választás előtti ígéretét, miszerint keményen és határozottan fel fog lépni a törvénytelen japán bálnavadászat ellen az Ausztráliához tartozó, Antarktiszi Bálnavédelmi Területen.
Amikor a kormány megtagadja képviselni sájat népének érdekeit és igényeit, a nép megtalálja érdekeinek és igényeinek alternatív kifejezésmódját!
Az igazságügyi miniszter kétkedés nélkül fogadta el a Shonan Maru 2 “adatmódosított” közleményét, miszerint az eset 44 km-re az ausztrál partoktól történt. De a manővert bizonyíthatóan az ausztrál partoktól 16 tengeri mérfölre hajtották végre. A politikus asszony saját országának állampolgárait engedné bebörtönözni. Ő elfelejti, hogy nem Tokió helyezte ebbe a megtisztelő de könnyedén elveszíthető pozícióba. Áruló és a japán politikusok talpnyalója lenne saját állampolgárai szemében, ha megengedni ennek a 3 embernek az elrablását és Japánba toloncolását.
A behódoló gyarmati politikai gondolkodásmód olyannyira beivódott volna a természetükbe, hogy már-már természetes volna az ausztrál politikusok számára, hogy minden igényét igyekezzenek kielégíteni egy olyan szuperhatalomnak, mint Japán? Csak hogy elégedettnek tudják Tokiót, képesek lennének Geoffreyt, Simont és Glent bűnbakként feláldozni? Így szeretnék enyhíteni a japán haragot, amiért “biztonsági” hajójukat már másodszor is lerohanták?
Ha Ausztrália kormánya lehetővé teszi a saját állampolgáraik saját nemzetük területéről történő erőszakos deportálását, előbb a Déli-Óceánra, aztán vissza Japánba, hogy ott bebörtönözzék őket, az egy olyan ballépés lesz, amibe az egész kormány belebukhat. Ha így történik, az azt fogja igazolni, hogy az az ígéret, hogy ez a kormány meg akarja védeni az Ausztráliához tartozó, Antarktiszi Bálnavédelmi Terület bálnáit, az nem volt semmi más, mint egy üres politikai ígéret, ami kizárólag egyetlen célt szolgált, konkrétan szavazatokat lopni olyan emberektől, akik ténylegesen törődnek bolygónk jövőjével. Ez azt is igazolni fogja, hogy akár 110 éve Harry Breaker Morant, úgy ez a három ember, Geoffrey Tuxworth, Simon Peterffy és Glen Pendlebury egyszerűen feláldozható állampolgárok a “nagy” birodalommal ápolandó jó kapcsolatok érdekében.
Ha megtörténne, az egy véres és maradandó szégyenfolt lenne Ausztrália zászlaján, és a Gillard kormány örökségén. Minden nap, amit ez a 3 ember egy japán börtöncellában vagy fogságban a Shonan Maru 2 fedélzetén tölt, az ausztrál kormány becstelenségére fog emlékeztetni, amely elárulta saját állampolgárait.