Julia Gillard miniszterelnök asszony gyorsan elítélte a három bátor ausztrál állampolgárt, akik átmásztak a Shonan Maru 2 fedelzetére, azzal, hogy a Sea Shepherd beavatkozása elfogadhatatlan. De ő elfelejti, hogy neki és kormányának a bálnavadászok és a bálnavédők közötti konfliktust kellene enyhítenie. Az ő kormánya ígéreteket tett. Azok az ígéretek reményt adtak a bálnavédőknek és minden ausztrálnak, aki a bálnamészárlás végleges beszüntetését követelik a Déli-Óceánon.

Peter Garrett korábbi környezetvédelmi miniszter a 2007-es választási beszédével indította el ezt, amikor is kemény és határozott fellépést ígért a bálnamészárlás ellen. Senki sem olyan őszintétlen, mint egy választás előtt álló politikus. Csípőből tüzelik a látszólag szenvedélytől és mély elhatározástól fűtött ígéreteket, melyekről gyorsan megfeledkeznek, ha már túl vannak a szavazatok számlálásán. Természetesen ő közben sejtelmesen ránk kacsintott. Ő volt a tökéletes trójai faló Kevin Rudd számára, hogy megszerezze a Zöld Párt szavazatait.

Amikor Mr. Garrett még csak egy önkéntes zenész volt a “Midnight Oil” zenekarban, mindenki csodálta őt a környezetvédelem iránti elkötelezettsége miatt. Egyszer Kanadában a Clayquot Valley-i (Vancouver Island) erdőirtás ellen együtt tiltakoztunk. A Midnight Oil 1993-ban egy koncertet tartott a fakivágásra ítélt terület közepén. A fenébe is, szerettük őket, és szerettük Peter Garrettet.

2007. novemberében azt tanácsoltam az ausztrál támogatóinknak és barátainknak, hogy Mr. Garrett ígéreteire alapozva, szavazzanak a Rudd kormányra, mert ők azok, akik hatékonyan fognak fellépni a bálnák védelmében az illegális japán bálnavadászat ellen az Ausztráliához tartozó, Antarktiszi Bálnavédelmi Területen.

Sajnos kicsit késve tudtuk meg, hogy ő Ausztrália Benedict Arnold-ja, és hogy ő teljesen el fogja árulni a zöld politikai vonalat az által, hogy támogatja az uránium-bányászatot, az erdő – és a kenguruirtást, és szégyentelenül visszavonta a bálnavadászat-ellenes választás előtti ígéreteit.

Mit tehettünk volna, ha már 2007. novemberében tudtuk volna, hogy Peter Garrett a sötét oldal szolgálatába áll? Ő úgy tűnt, hogy egy lovag a modern ausztrál politikában, az integritás és a bátorság ötvöződött egy emberben, aki készen állt arra, hogy harcoljon az igazságért és a bolygónkért.

De amit kaptunk, az a régi volt, ugyanaz a régi. Csak egy másik, akit lefékeztek, aki egy behódoló gyalog lett a politikai gépezetben. Aki tette, amit közöltek vele, hogy tennie kell, aki arra törekedett, hogy politikus társainak kedvében járjon, ahelyett, hogy a választóinak akart volna megfelelni.

Peter Garrett egyik médianyilatkozata 2007. szeptember 18-án

Peter Garrett / ellenzéki miniszterjelölt / Globális felmelegedés, környezetvédelem.

A kormánynak ki kell állnia és meg kell állítania a japán bálnavadászatot.

A Rudd kormány nem akadályozná a Humane Society International (HSI) perét az Ausztrál Törvényszéken a Kyodo Senpaku Kaisha Ltd ellen, amely az Ausztráliához tartozó Antarktiszi Bálnavédelmi Területen mészárló japán bálnavadász-flotta üzemeltetője.

A Rudd kormánynak tiszta és világos állásfoglalása van, amely be fogja tartatni az ausztrál törvényeket az Ausztráliához tartozó, Antarktiszi Bálnavédelmi Területre vonatkozó bálnavadászati tilalmat illetően. Minden megteszünk, hogy a bíróság betartassa a japán bálnavadászok ellen érvényes törvényeket.

Ezzel az erőteljes és tiszta üzenettel kérjük az ausztrál választók támogatását, akik hisznek az ausztrál törvények végrehajtásában. Ez az egyetlen tiszta és nyilvánvaló tennivalónk.

A Howard kormány kihátrált, elutasította az Antarktiszi Bálnavédelmi Terület védelmének képviseletét, és ez hiba. Komoly hiba.

Egy egész óceán van a Howard kormányzat és a bálnavadászat között. Nekünk van bátorságunk kiállni a japán bálnavadászat ellen, a Howard kormányzat nem tesz semmit. Mr Turnbull csak beszél, de nem tesz semmit. Gyönyörű bálnás képek az ő választási anyagában, de semmi eredmény. A Howard kormány gúnyt űzött a törvényeinkből az által, hogy megtagadta a Bálnavédelmi Terület védelmét. Rólunk, a Munkáspártról nem lehet majd hasonló gyávaságot hallani.

Ha megnyerjük a választást, kormányunk nem áll majd az útban, amikor az Antarktiszi Bálnavédelmi Területen zajló bálnamészárlás elleni törvény betartatásáról van szó.”

Most nehéz elhinni, hogy ezt egykor Peter Garrett nyilatkozta. Különösen szeretem az utalását Mr. Malcolm Turnbullra, mint “aki csak beszél, de nem tesz semmit. Gyönyörű bálnás képek az ő választási anyagában, de semmi eredmény.”

Ő már akkor önmagukról beszélt.

Amikor Ian Campbell volt a környezetvédelmi miniszter, ő sokkal többet tett, mint Mr. Garrett, ugyanis ő konkrétan segítséget nyújtott nekünk a bálnavédelmi erőfeszítéseinkhez. Ian Campbell által Ausztrália hangjától zengett a 2007-es Nemzetközi Bálnavadászati Konferencia (IWC), és szavait világszerte hallgatták. Ezzel szemben a 2008-as IWC konferencián Mr. Garrett már csak “figyelemreméltóan” felhigítva képviselte Ausztráliát.

Ez a kormány egyszer nem kommunikált a Sea Shepherddel. Ők csak a japán bálnavadászokhoz beszéltek, soha hozzánk. Ez elég egyoldalú. Amit ez a kormány tesz, az csak a médián keresztül küldözgetett rejtett fenyegetés ellenünk, passzív agresszív taktika: mint megtagadni néhány legénységi tag vízumát, elutasítani az adóstátuszunkat, beengedni a bálnavadászhajókat az ausztrál felségterületre az ausztrál törvényhozás határozatban lévő törvényének ellenére.

Peter Garrett megtette a részét Kevin Rudd számára, és a továbbiakban nem volt már rá szükség. Hiszen ő csak egy rockénekes, akinek a csalásra való tökéletes kinevelése éveket vett volna igénybe. Kiderült, hogy ő nem volt igazi környezetvédelmi miniszter, sokkal inkább valaki, aki azt tette, amire Penny Wongnak nem maradt ideje.

Azonban amint Kevin Rudd egy pillanatra hátat fordított, Julia Gillard megragadta a lehetőséget, és hátba támadta őt, hogy Ausztrália első női miniszterelnökévé váljon. És nem utolsó sorban egy újabb csalódásává azon emberek számára, akik aggódnak és védik az óceánokat és a bolygót.

Julia Gillardnak kötelessége lenne betartani a párt azon ígéreteit, amelyeket elődei tettek az ausztrál választópolgárok számára.

A Nemzetközi Bíróságra vinni a bálnavadászokat – nem oldja meg a problémát. Először is, éveket vesz igénybe, és még akkor is, ha azt Ausztrália megnyerné, a japánok semmibe fogják venni a bírósági döntést és folytatják a bálnák gyilkolását, csakúgy, mint ahogy semmibe veszik a Nemzetközi Hajózási Szervezet törvényi tiltását: 2011 óta nem mehet a 60. déli szélességi fok alá a Nisshin Maruhoz hasonló, elavult, környezetszennyező üzemanyagot használó hajó.

Az ausztrál törvényhozás 2008-ban úgy rendelkezett, hogy bálnavadászatban érdekelt hajó nem léphet be Ausztrália 200 tengeri mérföldes körzetébe (azaz az Ausztráliához tartozó felségvizekről egységesen törvényileg ki vannak tiltva). Ausztráliának minden erejével be kell tartatnia ezt a törvényt!

A Humane Society International (HSI) figyelmezteti Ausztráliát, hogy a japán bálnavadászat illegális az Ausztrál felségvizeken

A Humane Society International (HIS) – az a szervezet, mely sikeres bírósági perrel elérte, hogy a japán bálnavadászokat törvényileg kitiltották az ausztrál felségvizekről – hivatalos állásfoglalásuk az alábbiakban olvasható:

Az 1999-ben létrehozott Környezetvédelmi és Biodiverzitási Megőrzési projekt (Environment Protection and Biodiversity Conservation Act – EPBC Act) értelmében, a törvény megsértéséhez a bálnavadász hajónak nem kell elérnie a 12 tengeri mérföldes belső határvonalat, ugyanis ha belép bárhol Ausztrália teljes, 200 tengeri mérföldes felségterületére, már azzal súlyosan megsérti az ausztrál törvényt. A HSI ezért hangsúlyozza, hogy a Shonan Maru 2 (a japán kormány és a bálnavadász-flotta biztonsági hajója) Ausztrália felségvizein történt tartózkodása alatt folyamatosan megszegte a törvényt, ugyanez érvényes a Yushin Maru 3 szigonyágyús hajóra, amely különösen aggályos módon, az Ausztráliához tartozó, a Világörökség részét képező Macquarie-szigetnél sértette meg az ausztrál törvényhozás törvényét. A HSI elégedetten veszi tudomásul, hogy a három bátor erdő – és bálnavédő aktivistát szabadon engedik.

A törvény betartatása helyett, Julia Gillard beengedte a bálnavadászokat az ausztrál felségvizekre, majd sorsára hagyta volna három bátor ausztrál állampolgárát, akik kiálltak a törvényeik betartatása mellett, végezetül közli, hogy ez az adófizető állampolgároknak sok pénzébe fog kerülni – ez egy rossz vicc.

Először elfogadni a bálnavadászok “módosított” állítását, miszerint az incidens a 24 tengeri mérföldes kibővített zónán kívül történt (tehát még bőven a 200 tengeri mérföldes teljes felségterületen belül), az ausztrál kormány engedte, hogy a Shonan Maru 2 kihajózzon nemzetközi vizekre a három erdővédővel, ez konkréten annyit jelent, a kormány engedte elrabolni őket.

Amikor a Sea Shepherd bemutatta megkérdőjelezhetetlen bizonyítékait arról, hogy az esemény 16 tengeri mérföldre a tengerparttól történt, nem volt más választásuk, mint visszavenni a három férfit és azt állítani, hogy ez az adófizetőknek több százezer AUD-be fog kerülni. Mindezt közölték annak a ténynek a figyelmen kívül hagyásával, hogy nem került volna semmibe egy egyszerű átadás a Shonan Maru 2-ről a Steve Irwinre, amikor azok csak néhány tengeri mérföldre voltak egymástól. A költségeket az ausztrál kormány egyszerűen elkerülhette volna, ha ugyanolyan módon kommunikál a Sea Shepherddel, mint teszi azt a japán bálnavadászokkal.

Nehéz komolyan venni a miniszterelnök asszony aggodalmát az adófizető állampolgárai iránt, amikor a megválasztott politikusok Canberrában 373 millió AUD-t kapnak bérként, és egyéb juttatásokkal az összeg elérheti az 1,65 millió AUD/fő összeget.

Ha a miniszterelnök asszony őszinte lenne az adófizető állampolgárok adóinak pazarlását illetően, akkor tudja, hogy Bob Brown szenátor az a politikus, aki mérséklésre szólított fel a politikusi jövedelmeket illetően, ahelyett, hogy fizetésemelések szavaztatna meg.

Ez az a miniszterelnök, aki a legdrágább megoldást választotta a három erdővédő kiszabadításához. Nem tudunk mit tenni. A legdrágább megoldást választani és a Sea Shepherdet okolni az csak egy egyszerű politikai opportonizmus. A döntés anyagi teherként próbálja beállítani a bálnavédőket az adófizetők számára. Ez azonban csak egy politikai trükk, amiért az ausztrál adófizetők fognak fizetni.

És mert Julia Gillard nem tartja be pártja korábbi ígéreteit, világos, hogy nem becsületes politikus. Ez a megjegyzésem engem (Paul Watson Kapitány) akár ki is tilthat Ausztráliából, de mindig úgy tartottam, hogy a szólásszabadságot kell követni, még ha annak politikai következményei lennének is.

Végezetül, ez a kormány megígérte, hogy megszünteti az Ausztráliához tartozó, Antarktiszi Bálnavédelmi Területen zajló bálnamészárlást. Nagyon keveset tettek azért, hogy betartsák az ígéretüket!