Ausztrália miniszterelnöke és az igazságügyi minisztere hatalmas ügyet kerített a három Forest Rescue aktivista – akik átmásztak a Shonan Maru 2 fedélzetére Ausztrália kibővitett, 24 tengeri mérföldes zónájában – által okozott költségek kapcsán. Hallani a siránkozásukat, és úgy tűnik, mintha az ausztrál államkincstár kiürült volna, és az adófizetőknek tüzes felháborodásba kellene esniük.

Természetesen, ez nem más, mint egy tipikus, álszent kísérlet a közvéleményt a három férfi sikeres tiltakozó akciója ellen fordítani. Politikai magamutogatás, melyben Julia Gillard miniszterelnök és Nicola Roxon igazságügyi miniszter egyszerűen a pozíciójukban rejlő erőt használják három állampolgáruk terrorizálására, akik gyakorolni merik az iránti szenvedélyüket, hogy megmentsék erdőink és óceánjáaink ökoszisztémáját a rombolástól.

Az igazságügyminisztert ma a “Nevek és szégyenek” listájára helyezte a Gazdasági Osztály, ahogy próbálja saját kiadásait igazolni. A kérdéses összeg 190.500 AUD.

Mi volt az, Nicola? A három ausztrál állampolgár hazahozatala a bálnavadász hajóról, ausztrál felségvizeken, “néhány százezer AUD” volt. Úgy tűnik, hogy csak néhány AUD-re nem tudott magyarázatot adni.

És természetesen a tény, hogy az Ocean Protector évekig csak kikötőben állomásozott, így a kormány megígérte, hogy megfigyelői státuszban részt fog venni a Déli-Óceánon zajló bálnavadászat felügyeletében. Az ígéretet az arra elkülönített alap ellenére sem követte tett. Nagyon úgy tűnik, hogy az állambevételek csak nagyon kis százalékát tudták elkölteni a bálnák védelmével kapcsolatos bármilyen dologra. Az igazságügyi miniszter azt mondta, hogy az Ocean Protectort el kellett hívniuk a bálnavédelmi feladának ellátása közben, hogy visszahozzák a három ausztrál erdővédőt. Milyen bálnamészárlás elleni költségek? A bálnavadászok a Déli-Óceánon vannak, japán zászló alatt haladnak és az Ausztráliához tartozó, Antarktiszi Bálnavédelmi Területen gyilkolják a bálnákat! Mit gondolnak erről az ausztrál állampolgárok valójában? Fel lennének háborodva, mint ahogy az igazságügyi miniszter szeretné, hogy higgyük?

Az ABC radio január 17-én a Forest Rescue aktivistákról tartott közvéleménykutatásából legalábbis nem úgy tűnik!

A politika az egyetlen ok, amiért a Forest Rescue aktivistákat a miniszterelnök és az igazságügyminiszter a költségek miatt meghurcolta.

Nem mondott a kormány semmit a brit vitorlás, Tony Bullimore a Déli-Óceánon történt megmentésekor, amely 1997-ben közel 7 millió AUD-be került. Ráadásul Bullimore eladta a történetét 1 millió angol fontért, de egyetlen pennyt sem utalt vissza az ausztrál kormánynak a megmentéséért.

Sőt, az Ausztrál Tengerészeti Biztonsági Hivatal egész pontosan a következőket mondta, amikor Bullimore egy újabb kísérletett tett a Déli-Óceánon:

• Az Ausztrál Tengerészeti Biztonsági Hivatal szóvivője, Tracey Higgins az ügyről azt nyilatkozta, hogy ők meg voltak győződve, hogy Mr. Bullimore jobban felkészül a következő kalandjára, de akárhogy is, ez az ő választása. Tracey Higgins hozzátette, ha Mr. Bullimorenak segítségre lenne szüksége, hezitálás nélkül mentésére indulnak. “Ha bármi történik, akár baleset, akár magát sodorja bajba, és ő a mi kutatási és mentési területünkön tartózkodik, azonnal reagálunk és a mentésére indulunk, mint minden esetben.”

Egyetértek vele. Tavaly a Sea Shepherd három napot és több mint 50.000 AUD-t költött a bajbajutott norvég jacht felkutatásával a McMurdo Bázis közelében. Nem kértünk kompenzációt, és nem siránkoztunk vagy panaszkodtunk a költségeink felett.

És az igazságügyi miniszternek volt választása. Ragaszkodhatott volna ahhoz, hogy a japánok szállítsák vissza az ausztrál állampolgárokat Ausztráliába, vagy engedhette volna áthozni őket a Steve Irwinre. De ő a sokkal drágább megoldást választotta.

2008-ban az Ausztrál Haditengerészet 900 tengeri mérföldet tett meg Perthtől délre (hasonló távolság, mint most a három erdővédő miatt), hogy megmentsék a francia vitorlázót, Yan Eliest. Egyetlen szó sem esett az adófizetők költségeiről.

1995-ben a szintén francia vitorlázó, Isabelle Autissiert Adelaide-től 900 tengeri mérföldre mentették meg, amikor yachtja megsérült a BOC Challenge során. Egyetlen panasz sem hangzott el az eset miatt.

És még sorolhatnék néhány igen drága mentési akciót a Déli-Óceánon, melyeknek halászok voltak a túlélői.

Már tudom, hogy vitorlások és halászok sokkal fontosabb tevékenységet folytatnak, mint a bálnavédők, vagy akik Ausztrália területi szuverenitását védik, úgyhogy bizonyára ez lehet a magyarázat arra, hogy tőlük nem kérik, hogy viszonozzák az ausztrál adófizetők költségeit.

És természetesen a másik nagy különbség, hogy a mentési költségeket külföldi vitorlázókra, és nem pedig ausztrál állampolgárokra költötték. Így most az a faramuci helyzet állt elő, hogy az ausztrál állampolgárok azok, akiknek jóformán szégyenkezniük kell, ha az ausztrál adófizetőknek kerülnek költségbe.

És végezetül. Ha az ausztrál kormány betartotta volna 2007-ben tett ígéreteit, akkor nem lett volna szükség átmászni a japán bálnavadászhajó fedélzetére az ausztrál felségvizeken, és nem lett volna szükséges a Sea Shepherdnek a Déli-Óceánra hajóznia, hogy megtegye azt, amit azok a kormányoknak kellene megtenni, akik aláírták a bálnamészárlást tiltó nemzetközi törvényt!

Az igazságügyi miniszternek le kellene ülnie és összeállítania a listát, milyen tételekből állt össze a 190.500 AUD költsége, mielőtt terrorizálni kezdené a bátor ausztrál hősöket, akiknek volt bátorságuk szembeszállni az illegális japán bálnavadászokkal az ausztrál felségvizeken.