Erwin Vermeulen – Öböl Őre – kommentárja

2012.08.27-én a $laveWorld engedélyért folyamodott „Kirara” a 6 éves Fehéroldalú delfint akarták importálni a san antonioi $laveWorld egyik tartályába. „Kirara” 2006.05.03-án látott napvilágot a japán Kamogawa $laveWorld-ben.

A Kamogawa $laveWorld-ben több mint 50 áldozatot raktároznak, többségük a vadonból elrabolt, úgynevezett elsőgenerációs delfinrabszolga. A hírhedt intézmény tartályaiban vegetál „Bingo” és „Stella” a két, izlandi vizekben befogott Kardszárnyú delfin; három Beluga Kanadából és Oroszországból; vadonból elrabolt Palackorrú-, Közönséges-, Risso- és Fehéroldalú delfinek.

Két Kardszárnyú delfint „Lolita”-val együtt, 1970.08.08-án a Salish-tengeren, a hírhedt Penn-öbölből raboltak el, és 4 éven belül meghaltak a Kamogawa $laveWorld tartályaiban.
Ez az a hely, ahova 1990-ben a szintén vadonból, az USA felségvizeiből elrabolt Kis kardszárnyú delfint „Sirius”-t importálták, majd szállították vissza az USA-ba. „Sirius” 1996-ban halt meg a Hawaii-i $lave Life Parkban.

Tavaly a san diegoi $laveWorld megvásárolta „Argo”-t a Gömbölyűfejű delfint, aki állítólag 2004 januárjában vetődött partra {előzékenyen} a Kamogawa $laveWorld közelében.

„Argo”-t a helyi médiajelentések szerint a FedEx repülőgépén szállították, szörnyűséges 20 órás procedúra keretében. A szerencsétlen „Kirara”-ra kb. 22 órás megpróbáltatás vár.

A $laveWorld, a Kamogawa $laveWorld és a japán delfingyilkosok triumvirátusa régóta megbonthatatlan kötelék!

Dr. John Hall, a $laveWorld egykori tengerbiológusa így nyilatkozik az „A Fall From Freedom” dokumentumfilmben:

…A 80-as évek elején a $laveWorld – amely szoros kereskedelmi és szakmai kapcsolatot alakított ki a japán Kamogawa $laveWorld-del – rájött, hogyan részesülhet az iki-szigeti delfin-hajtóvadászat fogásából. Az iki-szigeti delfingyilkosok, a 70-es évek végén felerősödő nemzetközi felháborodás miatt megkezdték a szelektív delfinvadászatot! A kistestű ceteket a sekély öbölbe hajszolták, ahol a $laveWorld és MarineWorld idomárjai ki tudták válogatni a legfiatalabbnak, legegészségesebbnek tűnő legszebbeket…

…aztán a delfingyilkosok kivégezték a családok többi tagját…

…Amikor San Diego-ba érkeztem, mint tudományos kutató, a $laveWorld több Kis kardszárnyú delfint tartott fogságban, akiket ebből a hajtóvadászatból szereztek be, majd stimulálták őket. A $laveWorld megszerezte az engedélyeket a halászati hivataltól, 6 Kis kardszárnyú delfin importjára a 80-as évek végén. Aztán csoportot küldött Iki-szigetre, ahol 12 Kis kardszárnyú delfint fogtak be…

Hardy Jones a Blue Voice szervezet alapítója, szintén az „A Fall From Freedom” dokumentumfilmben nyilatkozta, hogy az iki-szigeti delfinmészárlás az után fejeződött be, hogy a 80-as években készített megrázó felvételei bejárták a világot, de újraindult a delfinrabszolgatartó-iparág igényei miatt.

Néhány érdekes igény áll a „Kirara”-ra vonatkozó behozatali kérelmen – igaz vagy hamis igények egyaránt, mert a $laveWorld mindent elkövet, hogy megszerezze az áhított rabszolgát. Az egyik például, hogy az exportálást követően, a Kamogawa $laveWorld nem fogja pótolni a Fehéroldalú delfinrabszolga-kollekcióját.

A delfinrabszolgatartó-iparág kétes igénye miatt került ez a faj a beűzéses delfinmészárlás listájára. A japán halászati hivatal „a halászoktól beérkező határozott igény miatt” 2007 óta határoz meg vadászati kvótát erre a fajra.

Számtalan esetben a japán halászok igényeire hivatkoznak, de a gyűjtőfogalomba beletartoznak a bálnavadászok és a beűzéses delfingyilkosok is. Ez azonban hazugság volt! A valódi igény nem a beűzéses delfingyilkosoktól, hanem a „Japan Cetacean Conference on Zoological Gardens and Aquariums”-tól származott.

Egy belső kommunikációból, amit az Elsa Nature Conservancy szerzett meg és leplezett le, 2006.08.16-án, az állatkertek és aquariumok igazgatói „konferenciájukon” jelezték igényüket a Fehéroldalú delfinekre. „Fehéroldalú delfinekre nem adták meg a beűzéses delfinvadászati engedélyt, de amennyiben a Fehéroldalú delfinek befogása lehetséges Taijiban, az kedvező lesz az akváriumoknak és halászoknak (delfingyilkosoknak) egyaránt.”

Ez egy sikeres kísérlet volt a delfinrabszolgatartó-iparág részéről, amely vágyakozott Fehéroldalú delfinekre, nyomást gyakorolni a taijii hivatalnokokra, hogy felvegyék a fajt a vadászati listára, és kvótát határozzanak meg rá. 2006-ban kezdeményezték és 2007-ben már zöld utat kapott.

Az adatok:

• 2008: 21 állatot fogtak be, 5 főt kivégeztek, 16 főt rabszolgává igáztak.
• 2009: 14 állatot fogtak be, 1 főt kivégeztek 13 főt rabszolgává igáztak.
• 2010/11: 26 állatot fogtak be, 2 főt kivégeztek, 21 főt rabszolgává igáztak és hármat szabadon engedtek.
• 2011/12: 2 állatot fogtak be és rabszolgává igáztak.
• 2012/13: 32 állatot fogtak be, 8 főt kivégeztek, 24 főt rabszolgává igáztak.
• 2013/14: még nem fogtak be, de a szezon vadászati kvótáján 134 fő szerepel.

Ez is csak a szignifikáns bizonyítéka annak, hogy a taijii delfinmészárlást a delfinrabszolgatartó-iparág mozgatja és irányítja.

Egy másik bizonyíték a Seiji Ohsumitól, az Institue of Cetacean Research (ICR-japán bálnamészárlási intézet) igazgatójától származik, aki 2012 augusztusában a JapanTimes oldalán nyilatkozott: „A ceteket egészségesen tartják a japán akváriumokban, kiváló ellátást kapnak az idomároktól és az állatorvosoktól. Ez a siker járul hozzá, hogy a beűzéses delfinvadászat képes ellátni cetekkel a nemzeti és a nemzetközi akvárium-iparágat. Ez hozzájárul a nép jólétéhez egy olyan országban, ahol ceteket tartanak akváriumokban.”

2005. szeptember 29-én egy taijii, 13 fős delegáció, köztük a polgármester, a Beijing Aquariumba látogatott. Októberben a Beijing Aquarium büszkén jelentette be sajtóközleményében a Taijival kötött kapcsolatát, mely szerint mindkét fél közös terve, hogy Kína-szerte a taijii delfinvadászatból származó, tengeri emlősökkel feltöltött intézményeket alakítanak ki, továbbá Kardszárnyú delfinekről is folynak tárgyalások.

Kína a legnagyobb importőre a taijii delfinvadászatnak! Csak 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben összesen – döbbenetes mennyiség – 117 delfinrabszolgát vásároltak onnan!

Annak ellenére, hogy „Kirara” fogságban született, azaz úgynevezett másodgenerációs delfinrabszolga, az ő szülei nem voltak azok! A $laveWorld saját magyarázata szerint: „a hím tenyészállatot, a CO9L0047 regisztrációjút és a nőstény tenyészállatot, a CO9L0046 regisztrációjút a Kyoto Perfectúra területén gyűjtötték be és szállították a Kinosaki Aquarium-ba, onnan kerültek a Kamogawa $laveWorld-be 1994.08.11-én.”

Ez csak szándékos vadonból való elrablásként értelmezhető, bár a Kamogawa $laveWorld azt állítja, hogy az állatokat a vadászat „melléktermékeként” véletlenül fogták be február 5-én és 8-án. A dátumok különböznek azoktól, amelyet a $laveWorld a National Oceanicnek és Atmospheric Administration-nak (NOAA) jelentett. Ugyanakkor a Kamogawa $laveWorld hangsúlyozta, „a két áldozat nem a taijii hajtóvadászatból származott”.

A Fehéroldalú delfineket eredetileg a taijii horror-öbölbe terelték be, csak úgy, mint a vadászati kvótában szereplő többi faj egyedeit. Azonban, miután azt tapasztalták, hogy ennek a fajnak az egyedei kétségbeesésükben gyakorta vetik magukat az éles sziklákra, őket már az öböl bejáratánál, hálókkal befogják, és a csónakokhoz rögzítik.

A $laveWorld egy kiváló példája a kapzsiságnak, a delfinekből való profittermelésnek. A $laveWorld a leggazdagabb, legnagyobb politikai befolyással bíró vállalkozás a delfinrabszolgatartó-iparágban. Üzleti kapcsolat és stratégiai befektetéseken keresztül bátorítják és segítik a külföldi intézményeket. 2011 nyarán például a $laveWorld spermát vásárolt, melyet „Ksamenk”-ből, az argentín Mundo Marino folyamatosan megerőszakolt rabszolgájától szereztek be. A $laveWorld által fizetett összeg hozzájárul a Mundo Marino működési költségeihez, és gondoskodik arról, hogy „Ksamenk” továbbra is leigázva vegetáljon. 2001-ben az orlandoi $laveWorld Hong Kong-ban létrehozta az Ocean Park-ot,

2001-ben SeaWorld Orlando fókákat szállított a hong kongi Ocean Parkba. A hong kongi Ocean Park delfinrabszolgákat vásárol Taijiból. Az USA-ban, hivatalosan jelenleg egyetlen állatot tartanak fogva, aki japán beűzéses delfinvadászatból származik, ő az Ocean Parkon keresztül érkezett. Az Ocean Park pedig közvetlenül a mészárlás során választotta ki. A „Kina” nevű Kis kardszárnyú delfinrabszolga most a Hawaii tengerbiológiai intézetben van. A $laveWorld közvetlenül támogat olyan intézményeket, mint a hong kongi Ocean Park, a kínai Sun Asia Ocean World és a fülöp-szigeteki Ocean Adventure Park, amelyek cserébe közvetlenül támogatják a taijii delfinmészárlást.

Ahol a közvetlen taijii importot nem engedélyezik – Észak-Amerikában és Európában, a fejlődő országok felsorakoznak, hogy profitot termeljenek a delfinrabszolgatartó-vállalkozásokon keresztül. A $laveWorld motiválja a delfinek fogságban tartását világszerte. Ez egy fontos ellenérv a mentegetőzésre, miszerint a fogságban történő szaporítási program ellátja a Palackorrú delfinrabszolgákkal a nyugati intézményeket, és ezeket az intézményeket nem kapcsolják össze a taijii delfinmészárlással.

Az elmúlt években a taijii horror-öbölből szállítottak áldozatokat kínai, koreai, ukrán, vietnámi, egyiptomi, iráni, palaui, török, EAE-i, tunéziai, katari, thaiföldi, szaúd-arábiai, tajvani és fülöp-szigeteki tartályokba!

Az USA Marine Mammal Inventory Report (MMIR) jelentése szerint a múltban a Miami $lavequarium, Sea Life Park Hawaii, Indianapolis Zoo, Sea World Inc. és az USA haditengerészete is importált ceteket Japánból.

Európába és Észak-Amerikába a 80-as évek végén és a 90-es évek elején deportálták a ceteket Japánból, keresztülrángattak a fél világon őket, hogy olyan koncentrációs táborokban, mint a hírhedt holland harderwijki Dolfinariumban, vagy hawaii-i $laveLife Parkban gyorsan meghaljanak.

1993-ban, a Six Flags (majd Marine World Africa USA) engedélyért folyamodott 4 Kis kardszárnyú delfin importjára, az iki-szigeti mészárlásból. A park azzal igazolta beadványát, hogy a delfinek beszerzése „humánus eljárás volt, mely révén a négy állatot a biztos haláltól mentették meg”, ezt a mentséget használta a $laveWorld a múltban és jelenleg a fülöp-szigeti Ocean Adventure Park: „Az Ocean Adventure otthont ad számos delfinfaj egyedeinek, mindannyian mentett állatok.” De mindegyik áldozat japán hajtóvadászatból származott, ahol ténylegesen órák választották el őket a mészárlástól! A Marine World Africa USA engedélyét elutasították, mivel annak kiderült a kapcsolata a delfinmészárlással, és nem adtak be új kérelmet vadonból befogott cetekre, egészen 2012-ig, amikor is a Georgia Aquarium 18, az orosz felségvizekből befogott Belugára adott be kérvényt.

Nem nehéz összekapcsolni a pontokat, és átlátni, hogyan kapcsolódnak a nyugati delfinrabszolgatartó-intézmények azokhoz a delfinrabszolgatartó- és kereskedő intézményekhez, amelyek a taijii vérfürdőből szerzik be áldozataikat: a Six Flags „Shouka”-t, a Kardszárnyú delfint a francia Marineland-tól vásárolta 2002-ben, aki végül 2012-ben a san diegoi $laveWorld-be került. 1995 a francia Marineland beadta igényét az egyik legutolsó, izlandi befogás áldozatára „Tanouk”ra, akit az Izu-mito $lave Paradise-be közvetített, Japánba. A Kardszárnyú rabszolgát átnevezték „Yamato”-ra, ő megosztotta tartályát öt, a taijii horror-öbölben befogott fajtársával, akiket 1997. februárban raboltak el a vadonból. „Tanouk/Yamato” 2000 októberében halt meg, az Izu-mito $lave Paradise 2011-ben vásárolt egy Kis kardszárnyú delfint a taijii horror-öbölből.

A $laveWorld nem erkölcsi okokból hagyott fel a japán vérfürdőből származó delfinrabszolgák vásárlásával. Fred Jacobs szóvivő: „Nem vásárolunk többet onnan, nem azért mert szégyenkezünk miatta, hanem mert ez valami olyan, amibe nem vagyunk hajlandóak többé belekeveredni.”

A Georgia Aquarium világossá tette, hogy nincs ellenvetése a vadonból befogott cetek ellen, amikor benyújtották kérvényüket a 18 orosz befogásból származó Belugára. Az állatokat 2006 és 2011 között az Okhotsk-tengeren fogták be, és jelenleg lebegő parcellákban vannak elhelyezve az Utrish Marine Mammal Research Station fekete-tengeri öblében. Néhányukat a Georgia Aquarium partner intézményei számára, mint például a floridai, texasi, kaliforniai $laveWorld és a chicagoi Shedd Aquarium-ba akarnak továbbadni, vérfrissítés a szaporítási programhoz. A beadványt elutasították, de a Georgia Aquarium bírósághoz fordult az ügyben. A Belugák továbbra is a lebegő ketrecekben maradnak.

Az USA nincs egyedül ebben! A kanadai Marineland 2008-ban és nemrég is vásárolt orosz Belugákat, Kanadában 1992 óta nem fognak be Belugákat a vadonból, miután a közvélemény felháborodott a befogás kegyetlen módszerén.

De ha további bizonyítékokra lenne szükség a delfinrabszolga-kereskedelem kapcsolatrendszeréről, két orosz befogásból származó Beluga került Taijiba 2014 februárjában. Őket négy Palackorrú delfinrabszolgáért cserébe deportálták a horror-faluba!

Több, vadonból befogott Beluga van a Sun Asia Polar World-ben. Ezt a létesítményt és a Sun Asia Ocean World-öt a Dalian Sun Asia Tourism Holding működteti. Ezek 2005-ben vásároltak 8 Palackorrú delfint Taijiból, áll a honlapjukon, és szoros kapcsolatot épít a világ legismertebb intézményeivel, mint a $laveWorld az USA-ban, a Kelly Tarlton Arctic Encounter és az Underwater World Új-Zélandon, a hírhedt holland harderwijki Dolfinarium, a hong kongi Ocean Park és továbbiak.

A holland harderwijki Dolfinarium az az intézmény, amely megtagadta, hogy szabadon engedje „Morgan”-t a Kardszárnyú delfint, a helyett a tenerifei Loro Parkba szállították. A két delfinrabszolgatartó-intézmény az ULS Airlines Cargo-t bízta meg „Morgan” deportálásával. Az ULS Airlinesnek hosszú története van a delfinrabszolgatartó-kereskedelemben. Az isztambuli székelyű légitársaság 2010-ben Taijiból és 2009-ben a Salamon-szigetekről is szállított vadonból elrabolt delfineket. A Loro Park többi Kardszárnyú rabszolgája a $laveWorld tulajdona, és Brad Andrew a $laveWorld egyik igazgatója jelen volt „Morgan” érkezésekor.

A $laveWorld nem az egyetlen delfinrabszolgatartó-intézmény, amelynek nem sikerült távolságot tartani a japán beűzéses delfinmészárlástól. Az állatkertek és akváriumok nemzetközi szövetsége (WAZA) nyilatkozatából: a WAZA együttműködött a japán állatkertek és akváriumok (JAZA) szövetségével, a Port of Nagoya Aquariummal, hogy kidolgozzanak egy új, átmeneti módszert a delfinbefogásokra. Hivatalosan megerősítették, hogy 2013. szeptemberben csak Palackorrú delfint hajszolnak be az öbölbe, de a család maradékát nem mészárolják le, hanem akikre nincs igénye a delfinrabszolgatartó-iparágnak, azokat visszaengedik a nyílt tengerre.

Nem számít, milyen indoklást adnak, a WAZA nyíltan támogatja a tajii delfingyilkosok által folytatott vadonból történő befogásokat!

És a kör bezárul: a Kamogawa $laveWorld, a $laveWorld USA kapcsolódik az iki-szigeti delfinmészárláshoz, és „Kirara” rabságban tartásához, továbbá többsíkú tenyésztési programban vesz részt a Port of Nagoya Aquariummal, mely egyben WAZA partner. 2011.12.15-én a Kamogawa $laveWorld a Port of Nagoya Aquariumnak kölcsönadott 2 Kardszárnyú delfinrabszolgát, „Bingo”-t és „Stella”-t, 5 évre. De itt még nem ért véget a kapcsolat. A Nagoya Aquarium a taijii Whale Museummal tart fent szoros együttműködést. 2003-ban „Ku”-t, a nőstény Kardszárnyú rabszolgát, a taijii Whale Museumba szállították a Nagoya Aquariumból, tenyésztésre. „Ku” 2008-ban meghalt, halálát herpesz okozta.

Az International Marine Animal Trainer’s Association (IMATA, a tengeri emlősök idomárjainak nemzetközi szövetsége) nyilatkozatot adott ki a taijii beűzéses delfinvadászatról: Miközben néhányan ellenzik az állatok befogását beűzéses vadászat révén az élőállat-kereskedés céljából, a módszer törvényes egyes országokban, ahol IMATA tagok élnek és tevékenykednek. Minden egyént tárt karokkal várunk szervezetünkbe, aki hisz az IMATA missziójában, és aki támogatja annak céljait! Ebbe a kiterjesztett tagságba beletartoznak olyan egyének is, akik a delfinek beűzéses vadászatában vesznek részt. Mindenki csatlakozhat az IMATA-hoz, még akkor is, ha az a személy részt vesz a cetek begyűjtésében, kiválogatásában, a cetek érdekében, ugyanis intézményeinkben maximális gondoskodásban és idomításban lesz részük.

A tények ismeretében senkit nem ért váratlanul, hogy az IMATA 2012-es konferenciájának a hong kongi Ocean Park-ban, a taijii delfinvadászok egyik kiemelt vásárlója adott otthont.

A $laveWorld import-engedélyt kért „Kirara”-ra 2013.03.15-ös szállítási határidővel, de az egyelőre még nem történt meg. Ellenőriztem az engedélykérés státuszát a NOAA-nál, és az alábbi választ kaptam: „Még nem hoztuk meg a döntést, de amint meglesz, azonnal nyilvánosságra fogjuk hozni.

„Kirara” tehát mindenképpen rabszolga marad utolsó leheletéig, akár Japánban marad, vagy deportálják az USA-ba. Hacsak a sorsáért aggódó emberek el nem szánják magukat a cselekvésre!

Két út van:
1, Véget vetni az orosz felségvizeken, a Salamon-szigeteknél és a taijii horror-öbölben zajló delfinvadászatnak, amitől a delfinrabszolgatartó-intézmények utánpótlás nélkül maradnak.
2, Véget vetni a delfinrabszolgatartó-iparágnak, ami véget fog vetni a delfinek iránti igénynek.
Nem látom akadályát annak, hogy mindkét utat egyszerre járjuk végig!

Közben pedig arra kérjük a világ felelősségtudatos állampolgárait, támogassák a Saa Shepherd Öböl Őreit és ne látogassanak delfinrabszolgatartó-intézményekbe!

Felhasznált dokumentációk – angol nyelven:
The application for Kirara
Federal registry regarding Kirara
WAZA statement
IMATA statement
Japan Times opinion
Beijing Aquarium press release
WDCS’ driven by demand