Siddharth Chakravarty Kapitány kommentárja – Steve Irwin

Siddhard Chakravarty Kapitány

Siddharth Chakravarty Kapitán

Óvatos becslések szerint 1904 és 1987 között, az Antarktisz térségében a kereskedelmi bálnavadász-flották kioltották 1,339,232 bálna életét, azaz 83 éven keresztül, évente átlagosan 16.000 bálnát gyilkoltak meg. A fosztogató hajók egyik bálnafajt irtották ki a másik után, míg végül 1986/87-es szezonban érvénybe lépett a kereskedelmi bálnavadászatra vonatkozó moratórium. Addigra a bálnavadász-iparág megtizedelte a Déli-óceán bálnapopulációit.

Japán a kezdetektől fogva ellenezte a moratóriumot, és azonnal be is vezette a „tudományos” bálnavadászati programját az Antarktisz térségében. Japán azt állítja, hogy bálnavadászatuk a Déli-óceánon valódi „tudomány”. A Sea Shepherd azt állítja, hogy az ő „tudományuk” áltudomány, melyet az alábbi tények igazolnak: a japán bálnavadász-flotta a nemzetközi moratórium alá eső, kereskedelmi bálnamészárlást folytat.

Az Institue of Cetacean Research (ICR – japán bálnavadászati intézet) felháborítóan nevetséges „program”-tervezetei közül néhány:

1,
ICR: Egykor több mint 200.000 Kék bálna volt az Antarktisz térségében, de számuk drasztikusan lecsökkent a túl-vadászat miatt, mire 1964-ben betiltották mészsárlásukat. 40 év után számuk még mindig kevesebb, mint 2.000 fő, messze az előzetes számításoktól. Az IV-es térségben {önkényesen meghatározott vadászati kvótájukhoz önkényesen felosztott vadászati térségek is tartoznak} sok Hosszúszárnyú bálnát és Csukabálnát jelentettek. Meg kell tehát vizsgálni a gazdálkodási rendszert, hogy biztosítsuk a Kék bálnák populációjának regenerálódását.

Sid Chakravarty: Az ICR tehát elismeri, hogy a túl-vadászat okozta a Kék bálna populáció összeomlását. A kifejezés „kezelés / vezetés” az ICR szótárában egyet jelent a Csukabálnák és a Hosszúszárnyú bálnák meggyilkolásával – abban a tévhitben, hogy minél több bálnát gyilkolnak meg az Antarktisz ökoszisztémájából, az újjáélesztheti a Kék bálna populációt.

2.
ICR: Több mint 40 év telt el azóta, hogy a Kék bálna populáció a kihalás szélére került, de a faj állománya még mindig nem regenerálódott a várakozásoknak megfelelően, annak ellenére, hogy némi egyedszám növekedés történt. Lehetséges, hogy helyüket átvették többnyire a Csukabálnák és más olyan fajok, melyeknek egyedszáma növekvő tendenciát mutat az elmúlt években. A helyzet megoldásához, melynek antropológiai gyökerei vannak, minden kezelési / vezetési lehetőséget figyelembe kell venni.

Sid Chakravarty: Az ICR úgy véli, hogy a kisebb testű bálnafajok meggyilkolása elengedhetetlen a nagyobb testű, Kék bálnák populációjának megerősödéséhez. Íme egy egyszerű számítás, amely bebizonyítja, hogy ennek a megközelítésnek semmi értelme:

A kereskedelmi bálnamészárlás kb. 331,664 Kék bálna életét oltotta ki 52 év alatt. Az ICR számításai szerint a Csukabálnák száma közel van a 2.000.000-hoz, azonban a Déli-óceáni Csukabálna populáció valójában töredéke annak, ami azt jelenti, hogy a Kék bálna populáció regenerálódása a Csukabálnák meggyilkolása nélkül is megtörténhet.

3,
ICR: Ami a jövőt illeti, az IWC-nek (nemzetközi bálnavadászati tanács) figyelembe kell vennie a fajok sokaságának kezelését / vezetését az Antarktisz térségében, amely a világ legnagyobb bálna lelőhelye, megőrzését és fenntartható felhasználását ennek a forrásnak. A több fajra vonatkozó kezelésnek / vezetésnek lehetővé kell tennie a megtizedelődött fajok megerősödését.

Sid Chakravarty: Annak a téves feltevésnek alapján, hogy a Csukabálnák meggyilkolása lehetővé teszi a nagyobb testű bálnafajok állományának regenerációját, amint a nagyobb testű bálnafajok egyedszáma növekvő tendenciát mutatna, az ICR azonnal javaslatot tenne a nagyobb testű bálnák mészárlásának engedélyeztetésére. Figyelemre méltó, hogy a megőrzést és a fenntartható használatot ugyanabban a mondatban említik. A „fenntartható használat”, ami valójában a gyilkosság, nem lehetséges egy már összeomlott bálnaállományból.

4,
ICR: Bár az IWC tudományos bizottsága befejezte a Revised Management Procedure – felülvizsgált kezelési eljárást, azaz a kereskedelmi bálnavadászat szabályozását 1992-ben (IWC 1993) kivétel Norvégia, amely panaszt nyújtott be ellene. Az RMP túlságosan érintett a bálnaállomány védelmében, és ezért elzárkózik a források (bálnák) ésszerű hasznosítása elől.

Sid Chakravarty: Az ICR attól tart, hogy az IWC tudományos bizottsága – mely saját bevallása szerint, a legmagasabb tudományos testület a világon a cetfélék szempontjából – túlságosan konzervatív. Ha az IWC kísérletet tesz a bálnák védelmére, és amennyiben az ICR megkritizálja ezt az álláspontot, akkor az ICR-nek alapvetően nincs semmi érdeke a bálnák védelme miatt aggódnia a Bálnavédelmi Területen.

5,
ICR: Szignifikáns globális környezeti változások képesek hatással lenni a bálnapopulációkra. Azt is tanulmányozni kell, hogy a cetek hogyan alkalmazkodnak a globális felmelegedéshez, az emberi beavatkozás miatt az ökoszisztéma struktúrájában bekövetkező változásokhoz, azaz tudományos alapon kell átfogó, bálnaállomány menedzsmentet működtetni, és kontrollálni a bálnapopulációkat, amennyiben az szükséges.

Sid Chakravarty: A tény, hogy a tengervíz hőmérsékletének emelkedése az Antarktisz-térségében előforduló krillek állományát tizedeli – széles körben tárgyalt. Ez valóban káros, ugyanis a szilás cetek számára a krillek az elsődleges táplálékforrást jelentik. Az elsődleges táplálékforrás csökkenése miatt bekövetkező bálnaállomány csökkenést az ICR robbanófejes szigonyágyúkkal tervezi tovább tizedelni? Ez nevetséges magyarázkodás.

6.
ICR: Az is valószínűnek tűnik, hogy egy adott bálnafaj egyedeinek meggyilkolása pozitív hatással lehet egy másik faj populációjának regenerálódására. Például, lehetséges és kívánatos, hogy szelektív betakarítássál, gyorsabban helyreáll a Kék bálnák és a Közönséges barázdás bálnák állománya arra a szintre, mint amikor azok még domináns fajok voltak.

Sid Chakravarty: Az ICR úgy használja a „plausible” kifejezést, mint „kézenfekvő”, ami azt jelenti, ésszerű. A „selective harvesting” azt jelenti, meggyilkolni. Nem ésszerű azt gondolni, hogy még több bálna meggyilkolásával helyre lehet állítani a Kék bálnák és a Közönséges barázdás bálnák egykori több milliós állományát, akiket az évtizedek során a kereskedelmi célú bálnavadász-flották lemészároltak.

7.
ICR: Létre kell hozni a hosszú távú kezelési / vezetési célokat. Lehetséges kezelési célok: fenntartani a jelenlegi állapotot, más szóval megőrizve a jelenleg relatíve nagy létszámúnak regisztrált bálnafajokat, támogatni a magasabb gazdasági értéket képviselő fajok, mint a Kék bálnák és a Közönséges barázdás bálnák regenerálódását.

Sid Chakravarty: Az ICR szándékai világosak, amíg a Csukabálnák állományát relatíve nagy létszámúnak állapítják meg, a kereskedelmi forgalomban fogják őket kihasználni. Ha a Csukabálnák állományának megtizedelése nyomán bekövetkeznek a Kék bálnák és a Közönséges barázdás bálnák állományának növekedése, akkor őrájuk ismét ki lehet szabni vadászati kvótát, hiszen a nagyobb testű bálna nagyobb gazdasági értéket képvisel. Több bálnaholttest azt jelenti: nagyobb profit.

8.
ICR: A Közönséges barázdás bálnák tudományos vadászatának első két éves tanulmánya: A Hosszúszárnyú bálnák és Közönséges barázdás bálnák mészárlását 1963-ban és 1976-ban tiltották be az Antarktisz térségében. A legénység és a kutatók a tudományos bálnavadász-flotta hajóin nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal ezen nagy testű állatok elejtésében és feldarabolásában. Ezért meg kell vizsgálni a vadászat és a vontatás és a feldarabolás, valamint a biológiai mintavétel módszereit.

Sid Chakravarty: A „tudósok” kijöttek a gyakorlatból a világ két legnagyobb testű állatfajának meggyilkolásából és feldolgozásából. Az ICR tehát helyénvalónak tartja veszélyeztetett bálnafajokon gyakoroltatni a mészárosait.

Számos különböző kifogást ad és kettős mércét alkalmaz az ICR, hogy álcázza a kereskedelmi bálnamészárlási tevékenységét. Kezdve onnan, hogy a „tudományuk” üres, és tény, hogy csak a rendszer kijátszására használják. A kereskedelmi bálnavadászat betiltását követően hozták létre a fenti tervezetet. És, ha egy pillanatra azt feltételezzük, hogy az ICR „tudománya” legitim volt, akkor meg kell vizsgálni, mi értelme van még a jelenlegi „tudományuknak”. Nem célja helyreállítani a megtizedelődött bálnaállományokat, pláne nem célja regenerálódni hagyni az Antarktisz térségének bálnaállományait a bálnavadászatot megelőző szintre. És minden bizonnyal nem célja a bálnák védelme. Egyetlen egy célja van, semmi más: a profittermelő, szörnyűséges bálnaholttest-kereskedelem.

Hosszúszárnyú bálna

A Déli-óceáni Bálnavédelmi terület a bálnák védelméért jött létre, ahol minden adott lenne a bálnák számára a békességhez. A több mint 1.300.000 meggyilkolt bálna miatti kollektív bűntudat volt a létrehozója. Akkor alapították meg, amikor a nemzetközi közösség elismerte, hogy a bálnáknak szükségük van egy biztonságos menedékre.

Japán nem egyedül oltotta ki a több mint 1.300.000 bálna életét, de jelentős szerepe volt benne. A szörnyű mészárlásnak meg kell nevezni a felelőseit és a tulajdonosait. A Bálnavédelmi Terület ideológiáját mindenkinek tiszteletben kell tartania. Véget kell vetni a kereskedelmi bálnamészárlásnak. Japán egyetlen dolgot tehet a bálnapopulációk regenerálódásáért, hogy haladéktalanul elhagyja a Bálnavédelmi Területet. A természet el fogja végezni a saját dolgát és az ökoszisztémában újra helyreáll az egyensúly. A hamis tudomány nem a jövő útja.

Függetlenül attól, hogy „tudományos” vagy „kutatási” címkét aggasztanak rá; és a mészárlást „betakarításként”, kezelésként / vezetésként”, szelektív használatként vagy a „források hasznosításaként” írják le, a bálnák szempontjából ugyanazt jelenti: HALÁL! Halálnak nincs helye a Bálnavédelmi Területen, és ha Japán bálnavadász-flottája nem tudja megérteni a roppant egyszerű összefüggéseket, akkor mint egyének, mi viseljük az erkölcsi kötelességet, hogy véget vessünk gyilkos tevékenységüknek.

A Nisshin Maru véres fedélzete

Meggyilkolt Csukabálna az egyik szigonyágyús hajó oldalán