Paul Watson Kapitány kommentárja

A rabszolgaságra történő kiválasztás ugyanolyan könyörtelen eljárás, mint a gyilkosság. Az áldozatok kétségbeesetten próbálnak menekülni, az Öböl Őrei számos vérző testű delfint dokumentáltak

A Végtelen Türelem Hadművelet vezetője, Melissa Sehgal és fantasztikus önkéntesekből álló teamje a horror-öböl partjáról dokumentálta az idei szezon legnagyobb delfinmészárlását. Ezek a bátor önkéntesek nemcsak a gyönyörű és intelligens cetek könyörtelen kivégzésének szemtanúiként éltek át megrázkódtatást, de el kell viselniük a rendőrség állandó felügyeletét, a japán kormány zaklatását, az ultranacionalisták fizikai támadásait, emberek kritikáját – elsősorban a „nyugatiakét”, akik úgy vélik, „nyugatiaknak” nincs joga ellenezni a japán delfinmészárlást.

Az Öböl Őrei ott vannak a mészárlás helyszínén – a taijii horror-öbölben, minden egyes napon szeptember 1 és március 1 között. Ott vannak saját költségükön, érkeznek a világ minden tájáról. Ott vannak, mert ha nem állnának ott, akkor a beűzéses delfingyilkolás és a delfinrabszolga-kiválasztás brutalitása nem tárulna a világ közvéleménye elé, hanem feledésbe merülhetne.

Az Öböl Őrei a világ szeme, füle és lelkiismerete, és ők nem Japánt vagy a japán kultúrát kritizálják, hanem emlékeztetik a világot, hogy egy maroknyi bűnöző megszégyeníti az egész japán nemzetet, barbár és kegyetlen viselkedésével.

Vannak, akik úgy gondolják, csak a japánok tudnak véget vetni a delfinmészárlásnak.

A Sea Shepherd Conservation Society nem ért egyet ezzel az állásponttal. Tulajdonképpen meggyőződésünk, hogy külső nyomás elengedhetetlen a sikerhez.

A japán kormány „gaiatsu”-val reagál. Ez azt jelenti, hogy külföldi nyomás, amivel minden egyes tengeri élővilággal kapcsolatos környezetvédelmi jogszabályt ezzel a rövid kifejezéssel utasították el, mert az „gaiatsu”.

Ha a japán állampolgárok úgy érzik, hogy japán-ellenes hangulat erősödik a delfinmészárlás ellen, a válaszunk: vessenek véget a delfingyilkolásnak! Nem mi kreáljuk a japán-ellenes hangulatot. A delfingyilkolás az, ami gerjeszti a gyűlöletet. Mi csak dokumentáljuk és bemutatjuk a taijii horror valóságát. Csak nem akarnak bennünket megbüntetni az igazság nyilvánosságra hozataláért? Ha Japánra sokan haraggal és megvetéssel tekintenek, az kizárólag a mészárlás miatt történik, nem miattunk.

A delfinek nem Japán tulajdonai. Ők egy önálló nemzet, saját kultúrával. A japánoknak abban igazuk van, amikor azt mondják, mi nem tiszteljük az ő „étkezési kultúrájukat”.

Mi egyszerűen nem tiszteljük az „étkezési kultúrájuk” azon részét, amely sérti a delfinek kultúráját.

Ha választanunk kell a „kultúra – mely tiszteli az életet”, és a „kultúra – amely kioltja az életet”, mi határozottan elítéljük az utóbbit.

A kétségbeesett delfinek menekülés közben a hálókba gabalyodnak és segitség hiányában megfulladnak

Amikor a japánok azt mondják, hogy nincs különbség a sertés és a delfin között, a válaszunk az, hogy a Sea Shepherd hajóinak és az Öböl Őreinek önkéntesei nem fogyasztanak sem sertést, sem szarvasmarhát, sem szárnyast, sem halat.

De ettől függetlenül, vannak valódi különbségek a sertés és a delfin között!
1, A delfinek vadon élő állatok, míg a sertések háziasítottak.
2, A sertéseket rabszolgaságban hozzák létre, és ott növekednek, míg a delfineket a vadonból fogják el, és erőszakkal kényszerítik rabszolgaságra.
3, A világ egyetlen vágóhídján sem engedélyezett olyan kegyetlen procedúra, mint amilyen brutalitással azok a kegyetlen bűnözők meggyilkolják a delfineket.
4, A sertéshús nem kerülhetne sehol a világon kereskedelmi forgalomba, ha csak a negyedét is tartalmazná mindannak a higanynak és más mérgező nehézfémeknek, mint a delfinek holtteste.
A delfinek és a sertések összehasonlítása a japán kormány által meggondolatlanul ismételgetett félrevezetés.

Amikor a kritikák azt állítják, a beűzéses delfinvadászat hagyomány, az hazugság. A módszert 1969-ben vezették be, amikor a delfinrabszolgatartó-iparág beindult, és manapság a gazdasági értéke a rabszolgák befogásának és értékesítésének van, nem pedig a delfinek meggyilkolásának és holttestük kereskedelmének. A delfinek befogásának, rabszolgává igázásának és delfinrabszolgatartó-intézményben történő mutogatásának távolról sincs tradíciója!

Amikor a kritikák rasszizmussal vádolnak bennünket, amiért fellépünk a taijii delfinmészárlás ellen, akkor azok egyszerűen elutasítják tudomásul venni, hogy mi egyaránt fellépünk a feröeri delfinmészárlás, az izlandi és norvég bálnamészárlás, a kanadai és a namíbiai fókamészárlás, az ausztrál, costa ricai, ecuadori cápamészárlás, a máltai, spanyol és tunéziai tonhalorvvadászat ellen.

A delfinek védelme mindannyiunk – akik gyűlöljük a cetek könyörtelen és barbár meggyilkolását, törvényes és egyetemleges joga.

Azoknak, akik azt állítják, mi a „szegény” halászokat zaklatjuk, a válaszom az, hogyan tudnánk zaklatni a gyilkos bűnözőket, akik élvezettel okoznak fájdalmat a szelíd, intelligens, összetett társadalmi szerkezetben élő teremtéseknek? Lehetséges zaklatni egy késsel felfegyverzett gyilkost, ha a mi kezünkben csak kamera van?

A delfinek Indiában nem-emberi személyiségi jogokkal rendelkeznek.

A delfinek gyilkolása a világ nagy részén gyilkosságnak számít, és nincs az a kultúra, amely ezt megváltoztathatná! A delfinek mészárlása nem „kulturális”.

A rabszolgaságra kiválasztott áldozatok gyakran megsérülnek az erőszakos szelektálási procedúra közben

Spanyolországban a bikaviadaloknak kultúrája van, de megvetendő. Katalóniában éppen ezért már betiltották. A rókavadászatot könyörtelensége miatt betiltották Nagy Britanniában, pedig tradicionális volt.

Néhány japán azt mondja „Mit szólnál, ha Kanadába mennénk és közölnénk, ne gyilkoljátok a fókákat, vagy Ausztráliában közölnénk, ne gyilkolják a kengurukat?”

A válaszom az, hogy örömmel várom őket. Minden japán állampolgárt, akit sért a kenguruk vagy a fókák mészárlása, vagy bármilyen más állattal szembeni, bármilyen tradíción alapuló kegyetlenség és / vagy gyilkosság.

Most először, a taijii delfinmészárlást kormányok hivatalosan is ellenezték, először az USA nagykövete, Caroline Kennedy, majd Nagy Britannia, Németország, Olaszország és Románia kormánya fejezte ki tiltakozását.

Ez egy epikus fejlődés, ami dagályként csap le Taiji-ra.

A japán kormánynak el kell döntenie, hogy a taijii delfingyilkosok kis csoportjának bűncselekményeinek védelme megéri-e milliók haragját és megvetését világszerte – Japán ellen!

A delfingyilkosok szégyent hoztak egész Japánra. Egy nemzet, ahol a lakosságnak több mint 95%-a nem fogyaszt delfinholttestet, kell lenne valaminek, ami egyszerűen nem éri meg.

Igen, a dagály emelkedik, és a világ egyre dühösebb. A növekvő tudatosság teszi lehetővé, hogy egy kis csoportnyi, nagyon elkötelezett, szenvedélyes önkéntes, akik saját költségükön érkeznek és tartózkodnak Taiji-ban, tanúskodnak a jövő- és az emberiség elleni bűncselekményről

Nagyon büszke vagyok az Öböl Őreire, akik stabilan évről évre, 6 hónapon keresztül jelen vannak bátor türelmükkel a taijii horror-öbölben!