Paul Watson Kapitány
Most először, mióta a világ elkezdett találgatni, hogy miért döntött úgy Paul Watson Kapitány – 70 előzetes letartóztatásban, majd házi őrizetben tartott nap után – hogy az óvadék elvesztése mellett elhagyja Németországot, Ő a Sea Shepherd központján keresztül, üzenetben fordult támogatóihoz:
Paul Watson Kapitány üzenete:
Jelenleg Földünknek egy olyan pontján tartózkodom, ahol kényelemben és biztonságban érzem magam, távol azoktól a nemzetektől, melyek szemet hunytak óceánjaink kizsákmányolása felett.
A német kormány azt mondta, visszaéltem bizalmukkal, amikor elhagytam Németországot, holott ők már korábban elárultak engem. A német politikusok már azelőtt meghozták politikai döntésüket, hogy az ügyemben a német bíróság dönthetett volna. És mialatt én Németországban voltam kénytelen tartózkodni, a japánok Németországgal arról kezdtek tárgyalni a kiadatásomról, a Peter Bethune egykori Sea Shepherd önkéntes által kreált bizonyítékok alapján.
2010-ben a japán kormány biztonsági hajója, a Shonan Maru #2 szándékosan megsemmisítette az Ady Gilt, a 6 fős legénység életét veszélyeztetve. A japán kapitányt nem kérdezték ki, ellene vádemelés nem történt; anyagi veszteségeinkért nem kárpótolták szervezetünket. Ellenben Japánba szállították és letartóztatták Peter Bethune-t, az Ady Gil kapitányát, akit meghátrált és hamis bizonyítékot szolgáltatott a japán parti őrség számára, miszerint az én parancsomra mászott fel a Shonan Maru #2 fedélzetére, annak ellenére, hogy filmfelvételek többszörösen bizonyítják: én végig elleneztem a tervét.
Több 10 millió USD költséget okoztunk a japán bálnavadász-iparágnak. A japán kormány illetékesei 2011. októberben közel 30 millió USD-t különítettek el a márciusi földrengés és szökőár károsultjainak megsegítésére beérkezett nemzetközi adományokból, hogy megerősítsék a bálnavadász-flottát a Sea Shepherd ellen. A pénzből fedezték a Shonan Maru #2 felfegyverzését és polgári pert indítottak a Sea Shepherd ellen az USA bíróságánál, melyet azóta kivizsgáltak és elutasítottak. Közben pedig folyamatosan keresték sebezhető pontjainkat.
És most, egy 2002-es, 10 évvel ezelőtti incidensben támadási felületre találtak. 2002-ben a quatemalai vizeken egy illegális, cápauszony-vadászatot folytató, vonóhálós halászhajó ellen léptünk fel, a guatemalai kormány engedélyével. Az illegális cápauszony-vadászatot leleplező, díjnyertes dokumentumfilm, a Sharkwater ezt az akciót is dokumentálta és bemutatta. Az incidensben szereplő Varaderó hajót 1 évvel korábban a Galápagosi Nemzeti Park területén a Sirenian őrhajónk segítségével tartóztatták le.
Japán korábban az Interpolon keresztül próbált letartóztattatni, Peter Bethune hamis vallomása alapján, de az Interpol megtagadta, hogy a vörös-listára tegyenek, helyette nevem felkerült az úgynevezett kék-listára. Az pedig azt jelentette, hogy az országok, amelyek területére belépek, jelenthették mozgásomat a japán hatóságok számára, de nem tartóztathattak le engem.
2011. decemberben a Costa Rica-i elnök találkozott a japán miniszterelnökkel. 2011. novemberben, Németországban részt vetem a Hamburgi Film Fesztiválon, anélkül, hogy letartóztattak volna. 2012. márciusban gond nélkül utaztam Spanyolországba és Franciaországba. Majd 2012. májusban letartóztattak Németországban egy Costa Rica-i letartóztatási és kiadatási parancs alapján. De ahogy a japán letartóztatási parancsról, a Costa Rica-iról is kiderült, hogy megalapozatlan és politikailag motivált, ezért az Interpol azt is semmisnek tekintette.
A német hatóságok – annak ellenére, hogy nincs kiadatási egyezménye sem Costa Ricával, sem Japánnal, – letartóztatattak. Természetesen ez felkeltette a japán illetékesek figyelmét és megkezdték a közvetlen tárgyalásokat Németországgal a kiadatásomról. A hivatalos kiadatási parancsot 2012. július 23-án vették kézhez a német illetékesek, de megbízható forrásból erről engem július 22-én figyelmeztettek.
A Costa Rica-i vádakra rendelkezem elegendő bizonyítékkal, melyet a „Sharkwater” dokumentumfilm leleplező felvételei mellett tanúkkal is igazolni tudok, így magabiztosan léptem volna egy illegális cápauszony-vadászat kapcsán felmerült bírósági tárgyalásra. Közben felmerült annak esélye, hogy Costa Rica átadna engem Japánnak, ami aggodalomra ad okot, hiszen Japánnal kapcsolatban meggyőződésem, hogy ha egyszer én japán őrizetbe kerülök, onnan élve soha nem jutok ki.
Mindezek alapján pedig nem volt más választásom, mint meghozni a döntést, és azonnal elhagyni Németországot.
Abszurdnak találom, hogy 1977. óta hajtjuk végre kampányainkat a tengeri élet védelméért és megőrzéséért, miközben soha nem okoztam személyi sérülést senkinek, kizárólag illegális tevékenység ellen léptünk fel, a nemzetközi környezetvédelmi törvények betartatásáért. Ugyanakkor a japán kormány – azok után, hogy biztonsági hajója, a Shonan Maru #2 keresztülgázolt a 2 millió USD értékű Ady Gil hajónkon, életveszélybe sodorva 6 személy életét, akik közül 1 fő megsérült a támadás során, – vádakat kreálhat ellenem.
Nagyot csalódtam a német kormányban. Az események jelen alakulása egyértelművé teszi számomra, hogy a német kormány konspirált Japánnal és Costa Ricá-val, azzal hogy engem őrizetbe vett, majd kísérletet tett átadni a japánoknak. Világos, hogy politikai döntés született felettem, még mielőtt a bírósági döntést meghozhatták volna. Mindenki, akivel Németországban találkoztam, egyöntetűen támogatta erőfeszítéseimet. Egyetlen kritikát sem kaptam sem az utcákon, sem a bíróságon, de még csak a médiában, vagy a rendezvényeken sem, ahol én megjelentem. Kiemelném a rendőrség és a bírósági tagok felém irányuló szimpátiáját.
Nagyon hálás vagyok mindazért a támogatásért, amit Németországban kaptam, különösen azoknak, akik összeköttetéseik révén időben figyelmeztetni tudtak, a japán kiadatási kérelem közelgő elfogadásáról.
Ez az ügy soha nem Costa Ricáról, hanem a kezdetektől kizárólag Japánról szól.
8 bálnavédelmi szezonban konfrontálódtunk a japán bálnavadászokkal, megaláztuk őket az óceánon és a legfontosabb, hogy frusztráltakká tettük őket, amiért lehetetlenné tettük számukra, hogy profitáljanak a Déli Óceán Antarktiszi Bálnavédelmi Területén tervezett bálnamészárlásukból.
A letartóztatásom és a kiadatásom nem az igazságról, hanem a puszta bosszúról szól. Ez egy elkötelezett kis csoportról szól, amely szembe mer szállni egy gazdasági szuperhatalommal és meg meri akadályozni a sokmillió dolláros, illegális bálnamészárlási terveket az 1986-ban Bálnavédelmi Területként deklarált térségben! Ez nem szól másról, mint gazdasági és politikai erők „igazságáról”.
Costa Rica és Németország csak a „gyalogok” voltak a sakktáblán az újabb japán kísérletben, hogy a japán kormány teljesítse küldetését, és megállítsa a Sea Sheperdet a japán törvénytelen bálnamészárlás megakadályozása elleni erőfeszítésében.
Tudom, hogy a japán illegális bálnavadászok továbbra is mindent megtesznek, hogy engem félreállítsanak. Mindazonáltal, ismét kijátszottam őket és ismét egy lépéssel előttük tartok, és igyekszem lépéselőnyömet megtartani, bármilyen kockázatos is.
Ügyfeleimet jobban tudom szolgálni a tengeren, mint egy japán börtöncellában, és ebbéli szándékomról nem vagyok hajlandó lemondani! Decemberben a hajóink elindulnak a kilencedik Antarktiszi Bálnavédelmi Kampányunkra, hogy megakadályozzák az illegális japán bálnavadász-flotta bálnamészárlási terveit a Déli-óceán Antarktiszi Bálnavédelmi Területén.
A kampányunk neve: „Operation Zero Tolerance” (Zéró Tolerancia Hadművelet). Ismét kockáztatni fogjuk a hajóinkat és életünket azért, hogy megóvjuk a tengerek gyengéd óriásait, és megakadályozzuk ezeket a pelágikus banditákat {a szégyentelen japán bálnagyilkosokat} a könyörtelen mészárlásban.
Mindenkinek köszönjük támogatását!
Paul Watson Kapitány
Háttér: Paul Watson Kapitány Németországban 70 napot töltött előzetes letartóztatásban és házi őrizetben a politikailag motivált kiadatási kérelem alapján, annak ellenére, hogy a közvélemény, hírességek, politikusok levelek százezreiben kérték szabadon bocsátását a német igazságügyi minisztériumtól. Május 13-án tartóztatták le a frankfurti repülőtéren, egy 10 évvel korábbi, Costa Rica-i letartóztatási parancs alapján, miközben ő éppen Cannes-ba (Franciaország) tartott. A letartóztatási parancsban megjelölt 2002-es eseményt a „Sharkwater” díjnyertes dokumentumfilm is megörökítette és bemutatta a nagyközönség számára. Az incidens a guatemalai felségvizeken történt, amikor a Sea Shepherd az illegális cápauszony-halászatot folytató Costa Rica-i hajót, a Varadero-t irányította kikötőbe. A Sea Shepherd a guatemalai hatóságok felkérésére utasította a Varadero legénységét, hogy azonnal függesszék fel illegális tevékenységüket és hajózzanak kikötőbe. A Varadero kísérése közben az erőviszonyok és a szabályok megfordultak, egy guatemalai hadihajó érkezett a térségbe, a Sea Shepherd hajója elleni fellépéssel. Elkerülendő a hadihajóval való konfrontációt, a Sea Shepherd Costa Rica-i vizekre hajózott, ahol a legénység további illegális cápauszony-halászati tevékenységre utaló nyomokat talált az épületek tetején száradó több ezer cápauszony formájában.