Siddharth Chakravarty Kapitány kommentárja

Siddharth-Chakravarty Kapitány

2014. 03. 04-én, 17.30 órakor – AEDT Melbourne / Ausztrália, Cape Adare közelében végre megpillantottam a vitorlás árbócait. Hallottam, hogy egy expediciós yacht tartózkodik az Antarktisz térségében, de nem számitottam rá, hogy a végtelen óceánon ilyen könnyen rábukkanunk. Az Operation Relentless flottája, hacsak 10 órára is, de kiegészült egy negyedik hajóval.

Gyorsan úgy fordultam, hogy a minket követő Yushin Maru nr. 2-nek ne legyen alkalma felfedezni a vitorlást, és megkértem a hajózási szakértőnket, Mal-t, látogasson át az Infinity-re, és beszéljen annak kapitányával a merész tervünkről. Tisztában voltam vele, hogy ez egy hatalmas kérés egy expedicós hajótól, de legalább megpróbáljuk. A fedélzeti teamünk gyorsan cselekedett, vizre tették a Delta nevű Zodiac csónakunkat. Valaki viccelődött, „képzeld csak el, éppen magányosan horgonyzol az Antarktisz partjainál, és megjelenik egy Zodiac melletted, amiből 4 férfi kapaszkodik fel a fedélzetetedre. Az Infinity legénysége számára elég sokkoló pillanatok lehetnek.”

A sötétség hamar beáll, gyorsan kell cselekednünk. Amint a Delta elindult a vitorlás hajóhoz, azonnal utasitottam a másodtisztünket, Bruce-t, hogy ellenőrizze le a Steve Irwint, egyetlen fényforrás sem lehet látható kivülről, a külső lámpákat lekapcsoltuk, a navigációs terem fényeit minimalizáltuk. Bele akartunk olvadni az Antarktiszi sötétségbe.

21.45 órakor, egy órás izgatott várakozás után végre megcsörrent a telefon. „A tervet elfogadták, az Infinity felszedi a horgonyt és 22.30 órakor elindul.” Gyorsan elmagyaráztam a részleteket, beszéltem Clemens-szel, a vitorlás lelkes kapitányával. A sikerhez mindkét hajó teljes sötétségbe borult és felfüggesztettünk mindenfajta kommunikácót.

Az Infinity az éjszakában

Úgy kalkuláltam, hogy 8 tengeri mérföldet kell megtennem az Infinity-ig, a sötétségben nem hagyatkozhattam másra, mint a szolgálatban lévő navigációs munkatárs, Cassie éles látására és az éjszakai távcsőre. A Cape Adare közeli vizek mélységét nem jelzik a térképek, így állandóan ellenőrizni kell műszereinkkel, hallom ahogy Rod visszaszámol 23, 22, 18… 12.”

A navigáció nehézkes, 45 perces késésben vagyok. Érkezik a hivás az Infinity-ről, „felszedtük a horgonyt, sodródunk, készek vagyunk útra kelni.” Hallom a hajótestünknek ütköző jégtáblákat, de hiába látom a bridge-ről azok körvonalait, nem tudom meghatározni méreteit vagy keménységét, kockáztatnom kell.

A Yushin Maru nr. 2 éles reflektorjaira váltott és 2 tengeri mérföldre van mögöttem. 22.45 órakor a vitorlás közelébe érünk, és nem tudom kivenni a Yushin Maru nr. 2 körvonalát a horizonton, reményeim szerint ők sem látnak minket.

Azért van problémánk, hiába vagyunk nagyon közel az Infinity-hez, a sötétségben nem látjuk egymást. Még közelebb kell mennem, anélkül, hogy fényeket használnánk. A Delta segithetne a navigációban, de azzal sem tudunk egymásra találni. Végül Evát küldtem a hajó orrába, hogy zseblámpával segitse mozgásunkat. A fényben látom, jég állja utunkat az Infinity-hez, de nincs idő kerülni, keresztül kell menni rajta.

A Steve Irwin beleremegett, ahogy toltuk a jeget, de nem hagyott cserben és végül megláttam a vitorlás orrát. Mal a Deltáról azonnal kiabálta, ők már úton vannak, azonnal meg kell állnunk. Az Infinity teljes sebességével elindult.

Az Infinity nyugatnak indult, amerre mi mentünk volna. A Yushin Maru nr. 2 külső világitás nélkül, megállt 2 tengeri mérföldre. Már majdnem elveszitettem a jégtáblák között, de aztán újra azonositottam a radaron. És akkor most kiderül, hogy működik-e a terv!

A terv egyszerű és még soha nem próbált! Ha sikerül megtéveszteni a Yushin Maru nr. 2 radarját akkor az az Infinity-t követi és mi megszabadulunk tőle, és megkezdhetjük a vadászatot a Nisshin Maru-ra ismét.

A radaron figyeljük a Yushin Maru nr. 2 mozgását

A radarunkon figyeljük, a Yushin Maru követi-e az Infinity-t, amint az keresztül manőverez a jégtáblák között. A vitorlás már megtette az első tengeri mérföldet és a Yushin Maru nr. 2 még mindig mozdulatlanul lebeg a vízen, az egyetlen látható nyoma a keresőféyne. Éjfélkor a szigonyágyús hajó sebességre kapcsolt és nyugatnak tartott, párhuzamosan haladva az Infinity-vel. Úgy látszik, a terv bevált.

Örömmel figyeltük, amint a Yushin Maru nr. 2 az Infinity nyomába eredt, de aztán a jégtáblák lelassitották a vitorlás sebességét, a tervezett 7 helyett, kb. 3 tengeri mérföldes sebességgel haladt. És a hajnali fények hamarosan felfedik a Yushin Maru nr. 2 számára a tényeket. A legénységem osztozik aggodalmomban, mereven nézzük a radaron, ahogy a két célpont lassan, de biztosan távolodik tőlünk.

„Úgy tűnik, működik a terv. A Yushin Maru nr. 2 követ bennünket” közölte Clemens, az Infinity kapitánya, amikor az előre megbeszélt időpontban felhivott. Jelezte, hogy lassan tud haladni, de már látja a nyilt vizet, ahol maximális sebességre kapcsolhat.

Egy újabb óra várakozás után, a Yushin Maru nr. 2 már 2 tengeri mérföldre volt tölünk. Hirtelen hallom „Újra bekapcsolták a spotlámpáikat, és már észre is vettek bennünket.” A Yushin Maru nr. 2 keresőfényei átpásztázták a horizontot és egyenesen a Steve Irwinra mutattak, mintha csak azt mondanák, a kis trükkömnek vége. Megkértem Mal-t, hogy hivja fel az Infinity-t, és tudassa velük, hogy a Yushin Maru nr. 2 rájött a cselre. Clemens azt mondta, nagyon nehéz átnavigálni a jégtáblák között, talán csak emiatt kapcsolták be a kereső fényeket. Úgy döntök, adok még 15 percet a tervnek.

Nézzük, amint a vitorlás eléri a nyilt vizet és felveszi a 7 tengeri mérföldes sebességet, csakúgy, mint a mögötte haladó Yushin Maru nr. 2. A Stevei Irwin és a Yushin Maru nr. 2 között a távolság egyre növekszik. Valaki megjegyezte, „az milyen vicces lesz, amikor rájönnek, hogy egy vitorláshajót követtek helyettünk. Képzeld csak, fel kell hivniuk a bálnaorvvadász-flotta parancsnokát és elmagyarázni, hogyan alakult át a Steve Irwin hirtelen egy 34 méteres vitorláshajóvá!”

Három és fél óra telt el a csere óta, és a Yushin Maru nr. 2 kb. 12 tengeri mérföldre került tőlünk, amikor is úgy döntök, hogy ideje Cape Adare felé venni az irányt és felgyorsulni. Nehéz döntést kell meghoznom, ha túl sokáig várok, a fények leplezik le a vitorlást, ha túl korán felgyorsulok, azt észreveszik a radaron.

Mal és Vince közreműködésével megkezdjük az irányváltást Cape Adare felé. Sebességünk még mindig 0.3-0.7 tengeri mérföld / óra. Az előttem álló 1 mérföld nemcsak életem leglassabb, de legfeszültebb 1 mérföldje. Cape Adare másik oldalán kecsegtet a lehetőség, hogy teljesen túl jártunk a bálnaorvvadászok eszén. És ott az esély, újra rátalálni a Nisshin Maru-ra, immár ötödször ebben a bálnavédelmi szezonban, ott a szabadság és az Operation Relentless megújult energiája.

03.00 órakor elérjük Cape Adare-t, dél-keletre fordulnék, amikor csörög a telefon, a vonalban Clements, „a Yushin Maru nr. 2 felfedezte a cserét, közel jöttek hozzánk és láthatóan rájöttek, hogy rossz hajót követtek, és most 19 tengeri mérföldes sebességgel rohannak felétek.” Kezemben a távcsővel figyelem a vitorlást, és már meg is pillantom a Yushin Maru nr. 2 árbócfényeit. Egyenesen felém tart. Maximális sebességre kapcsolok és irány délnek. 45 perc múlva a szigonyágyús hajó újra a nyomunkban van. Mérgemben az asztalba rugok, és azt gondolom magamban, „már majdnem megvolt. Majdnem. Még 5 perc és megszabadultunk volna a követőnktől. Még 5 perc sötétség, vagy hóesés, bármi, ami esélyt adott volna, hogy újra megtaláljuk a Nisshin Maru-t.”

A navigációs teremben két különböző vélemény alakult ki. „A Yushin Maru nr. 2-nek keresztül kell jönnie a jégtáblákon, és megtenni 15.5 tengeri mérföldet. Biztonságban vagyunk.” és „Közel kell menni a parthoz és csak sodródni, akkor nem fognak felfedezni bennünket.” De én nem vagyok ennyire optimista. Az éjszakai sűrű hóesés és a köd emelkedik, a látótávolság kb. 10 tengeri mérföldes. Rohanni akarok, amilyen gyorsan csak tudunk, éd rmélni, hogy mire a Yushin Maru nr. 2 megkerüli a fokot, elveszitik nyomunkat. Kicsi az esély, de bizakodunk.

04.50 órakor a Yushin Maru nr. 2 teljes sebességgel mögénk érkezik. Nem kellett volna több, mint további 30 perc sötétség, vagy hó! De ez az éjszaka emlékeztetni fog engem! Mégpedig arra, hogy miért is olyan sikeresek a Sea Shepherd kampányai! Nem tudjuk felvenni a versenyt a japán bálnarovvadász-flottával fizikailag. Azok rendelkeznek a szükséges anyagi forrással, több hajóból áll a flottájuk, melyek gyorsabbak és jobban manőverezhetőbbek, mint a mieink. De belőlük hiányzik a szenvedély, a képzelőerő, ami siker hajtóereje. És hiányzik belőlük a kreativitás és a Sea Shepherd legénységének akarata, mert mi még egy ilyen nehéz ellenféllel szemben is győzni akarunk! És ha ez eszembe jut, mindig mosolyogni fogok, tudván, hogy 10 órán keresztűl becsaptuk a Yushin Maru nr. 2 kapitányát, aki elég ostobának bizonyult ahhoz, hogy kövesse az Infinity-t…

Az Infinity

Az Infinity legénysége