Az intézmény 1965-ben nyitott, azzal a magasztos eszmével, hogy a holland lakosságban tiszteletet ébresszenek a különleges és misztikus tengeri emlősök iránt, nyilatkozta Frits den Herder tulajdonos.
1968 augusztusában megszereztek egy a kanadai vizekből júliusban elrabolt Kardszárnyú delfint, akinek a transzportálása nem sikerült valami fényesen, 60 órát töltött a szállító koporsóban, mire bekerült a harderwijki tartályba!
Rengeteg látogató érkezett, hogy élvezzék a különleges rab látványát, akit „Tula”-nak neveztek, és aki két hónap alatt meghalt.
Az intézmény nagyon jövedelmező vállalkozásnak bizonyult, a hetvenes években bővítették tartályrendszerüket és rabszolga-kollekciójukat egyaránt.
1976-ban a $laveWorld USA megtizedelte a Penn Cove (WA, USA) vizeinek Kardszárnyú állományát. Miután négy Kardszárnyú delfin holttestét* partra mosták a hullámok, a $laveWorld kénytelen volt tudomásul venni, hogy kitiltották az USA vizeiből.
A $laveWorld delfinvadász bűnbandája úgy próbálta eltüntetni a vadászat brutalitása közben meghalt áldozatokat, hogy felvágták testüket, teletömték nehezékkel, hogy a tenger mélyére süllyedjenek!
A $laveWorld ezek után felvette a kapcsolatot az izlandi kormánnyal, hogy az izlandi vizekből zsákmányolhassanak.
A harderwijki intézmény mutatkozott elég készségesnek ahhoz, hogy rajtuk keresztül az USA területére bejuttassák az illegális importból származó Kardszárnyú rabszolgákat.
A terv egyszerű és működőképes volt! A vadonból elrabolt áldozatokat hónapokig, vagy évekig tárolták, amíg a $laveWorld immáron fogságban lévő rabszolgaként tudta importálni.
A $laveWorld és a harderwijki delfinrabszolgatartó-intézmény ezzel a csalással konkrétan hülyét csinált az USA hatóságokból és beindították a multimillió USD-s iparágat!
Don Goldsberry ($laveWorld), Gunnarsson (Saedyrasafnid aquarium) és W.H.Dudok van Heel (Harderwijk) adoptálták a delfinvadászat módszerét az izlandi viharos vizekre.
Goldsberry vezetésével, a Gudrun nevű hajóval rengeteg cetet fogtak be, miközben azt állították, felméréseket végeznek.
1976 októberében két Kardszárnyú rabszolgát szállítottak Harderwijkbe: „Gudrun” és „Plankenau”. Az utóbbi nem sokat állomásozott ott, két hónapon belül a san diego-i $laveWorld-be került. „Gudrun” azonban maradt, kistestű delfinrabszolgák (többnyire Palackorrúak) kényszerű társaságában.
1977-ben újabb hat, vadonból elrabolt Kardszárnyú áldozatot helyeztek a harderwijki tartályokba. Hármat egy hónapon belül az USA-ba szállítottak. „Magnus” – egy fiatal hím, akit „Gudrun” társának szántak, – azonban néhány héten belül meghalt. „Winnie” és „Hoi-Wai” két fiatal nőstény 4 hónapot töltött „Gudrun”-nal, mielőtt az angol Windsor parkba szállították őket.
A következő 10 évben „Gudrun” magányosan, fajtársai nélkül maradt, szorgalmasan végrehajtott ostoba mutatványaiból sokszoros milliomossá téve a tulajdonost! Aztán úgy döntöttek róla, hogy ideje megtermékenyíteni. A $laveWorld vállalta a projektet, „Gudrun” utódjainak egy részéért fejében. A harderwijki intézmény azonban úgy döntött, nem maradhat attrakció nélkül, két Kis kardszárnyú rabszolgára cserélték.
A $laveWorld alkalmazottjai japánba utaztak, hogy a hírhedt taijii beűzéses delfinvadászatból gyűjtsék be az ígért Kis kardszárnyúakat. Bard Andrews ($laveWorld) és Jim McBain személyesen gondoskodott a szerencsétlenek eljuttatásáról a harderwijki tartályokba.
„Gudrun” nyomorúsága borzalmas tragédiával ért véget! Ahogy megérkezett, azonnal megtermékenyítették. De ő volt a legszebb, egyenes hátúszójú áldozat, így az ő hátára pakolták a gyerekeket a fotók kedvéért, még akkor is, amikor a terhességei utolsó periódusában volt.
Lánya „Taima” volt, majd 4 év múlva megszülte második gyermekét, „Nyar”-t, aki testi és szellemi sérült. „Gudrun”-t azonnal újra megtermékenyítették! Magzata meghalt még a testében, az idomárok kampóval próbálták kicsörlőzni méhéből halott kicsinyét, eközben belső vérzést okoztak a szenvedő anyának, ami lassú, 4 napon keresztül tartó haláltusához vezetett!
A harderwijki intézmény és a $laveWorld között ez vetett véget a „szaporulat-megosztási” együttműködésnek.
Éveken keresztül nem volt Kardszárnyú rabja a holland bandának. Egészen 2010 júniusáig! Akkor, a Wadden-tengerből befogtak egy magányosan úszó, sovány, de nem súlyos beteg, ámde fiatal egyedet, „rehabilitációs” engedéllyel.
A harderwijki intézmény ismét öreg barátjához fordult a friss genetikai állományú Kardszárnyú hírével.
4 hónap rehabilitáció után a fiatal Kardszárnyú delfin egészségesen állt készen a szabadon engedésre. Ami helyett megkezdődött 17 hónapnyi mutogatása a látogatók számára. Ez alatt 14.4 millió € bevételük keletkezett.
Annak ellenére, hogy köztudottan és igazoltan egy norvég delfincsalád tagja, a harderwijki intézmény elutasította a szabadon engedést. A $laveworld, mely asszisztált a befogásban is, kilobbizta, hogy a tenerifei loro parque-ba szállítsák, és ostoba mutatványokra használják.
„Morgan”-ért cserébe a harderwijki intézmény számos kistestű rabszolgát kapott. „Morgan” jelenleg a loro parque olyan tartályában vegetál, ahol a többi Kardszárnyú rab (különösen egy agresszív hím) támadásainak van kitéve, több száz apró sérülés borítja testét.
A harderwijki intézményt megvásárolta az Aspro parks, melynek számos európai delfinrabszolgatartó-intézmény van már a tulajdonában. Ne feledjük, egyik sem a cetek megmentésére és rehabilitációjára hivatott!