Paul Watson Kapitány kommentárja

Paul Watson Kapitány a Scott-szigeten

Továbbra is rabságban maradok Németországban, egy olyan ügyben, amely mostanra kifejezetten szokatlanná, ellentmondásossá és nemzetközivé vált.

2012. május 13-án letartóztattak a frankfurti repülőtéren, egy 2011 októberében kiadott, Costa Rica-i letartóztatási és kiadatási parancs alapján, egy olyan incidensre hivatkozva, amely 2002-ben történt.

Az ominózus incidens a Sea Shepherd legénysége és az illegális cápauszony-vadászatot folytató hajó legénysége között zajlott a guatemalai felségvizeken. Nekünk a guatemalai kormány adott felhatalmazást, hogy véget vessünk a cápamészárlásnak. Az akció során senki nem sérült meg és senkinek a tulajdonában nem keletkezett kár, de a Costa Rica-i orvvadászok azzal vádoltak bennünket, hogy veszélyeztettük az életüket.

És 10 évvel később letartóztattak Németországban e panasz miatt.

Értelmezhetetlen, hogy éppen most és itt lettem letartóztatva! Ugyanis 2011 októberétől 2012. május 13-ig rengeteget utaztam, többek között Európában is, de senki sem próbált letartóztatni, mert az Interpol elutasította a kiadatási parancsot, hivatkozva annak politikai motiváltságára. De Németország –anélkül, hogy bármilyen magyarázatot adott volna arra, hogy miért– nem fogadta el az Interpol hivatalos állásfoglalását, és nem utasította el a Costa Rica-i feljelentést.

Németországnak nincs kiadatási megállapodása Costa Ricával, de végre tudják hajtani a kiadatást, ha úgy döntenek.

Véletlen egybeesés lenne, hogy Japán 2011 októberében polgári pert indított a Sea Shepherd ellen, amikor közel 30 millió USD-t elkülönítettek a szökőár és földrengés károsultjainak megsegítésére beérkezett nemzetközi adományokból, hogy a japán bálnavadász-flottát megvédjék a Sea Shepherd Conservation Societytől?

Véletlen egybeesés lenne, hogy a Costa Rica-i miniszterelnök 2011 decemberében hivatalos látogatást tett a japán miniszterelnöknél?

Véletlen egybeesés lenne, hogy a Costa Rica-i miniszterelnök 10 nappal a letartóztatásom után hivatalos látogatást tett Németországban, mintha nem volna tudomása a letartóztatásomról, de a letartóztatásom oly sok problémát és kényelmetlenséget okozott neki, amit ő inkább elkerült volna németországi látogatása során?

Szokatlan volt, hogy óvadék ellenében házi őrizetbe helyeztek egy olyan országban, amely nem rendelkezik kiadatási megállapodással a feljelentő országgal.

Szokatlan volt, hogy a Costa Rica-i külügyminiszter találkozót kezdeményezett velem németországi hivatalos látogatása során.

Szokatlan volt, hogy a Costa Rica-i miniszterelnök hivatalosan bejelentette, hogy az ügyemről tisztességes bírósági eljárás során fognak dönteni Costa Ricában. Azonban egy ilyen jellegű hivatalos állásfoglalás már önmagában azt feltételezi, hogy én nem részesülnék tisztességes bírósági eljárásban Costa Ricában.

Nyilvánvaló, hogy ha lehetőséget kapnék bemutatni dokumentációinkat, bizonyítékainkat és tanúinkat a Costa Rica-i bíróságon, akkor meggyőződnének ártatlanságomról.

Közöltem a Costa Rica-i külügyminiszterrel, hogy önként visszatérnék ügyvédeimmel Costa Ricába, a bírósági tárgyalásra. De úgy érzem, az nem lenne fair, ha Costa Ricában hónapokig vagy évekig bebörtönözve tartanának, csak azért, mert késik a tárgyalás időpontjának kitűzése.

Azt is közöltem a Costa Rica-i külügyminiszterrel, hogy a Sea Shepherd együtt akar működni Costa Ricával a cápák és a Cocos-szigeti Nemzeti Park és Tengeri Rezervátum védelméért.

Nem hiszem, hogy Németország vagy Costa Rica számított ilyen hatalmas nemzetközi reakcióra és ilyen mértékű támogatásra irányomba. Támogatóink világszerte demonstrációkat tartottak a német nagykövetségek vagy konzulátusok előtt; Berlinben a Costa Rica-i miniszterelnököt 400 támogatónk köszöntötte; a brazil miniszterelnök és hírességek világszerte követelték a szabadon bocsátásomat; támogatott az Európai Parlament; a Costa Rica-i idegenforgalom ellen bojkottra szólítottak fel a megmentésemért.

Jogi képviselőim beadtak egy indítványt, hogy az ellenem benyújtott letartóztatási parancsban rejlő hibák miatt ejtsék a vádakat.

Ha az indítványt nem fogadják el, Costa Ricának 90 nap áll rendelkezésére, hogy „javított” letartóztatási és kiadatási parancsot nyújtsanak be a német hatóságokhoz.

Tehát néhány napon, néhány héten vagy 3 hónapon belül szabadon távozhatok Németországból, vagy ha elveszítjük a pert, akkor kiadnak Costa Rica számára, hacsak a német kormány közbe nem lép politikailag, és meg nem akadályozza a kiadatást.

Ez a hatalmas erőfeszítés azért történik, mert néhány cápauszony-vadász –akik sem személyi sérülést nem szenvedtek, és akiknek a tulajdona sem sérült meg a velünk való incidens során– panaszt tett ellenem.

És mindeközben a Shonan Maru 2 kapitánya 2010 januárban keresztülgázolt a 1.5 millió USD értékű Ady Gil trimaránunkon, közben majdnem megölte annak legénységét, egy főt meg is sebesített. Ellene nem készült letartóztatási, sem kiadatási parancs – semmi!

Miért?

Mert a törvény azokat védi, akik hasznot húznak az óceánok kizsákmányolásából; és nem azokat, akik azon fáradoznak, hogy megvédjék az óceánok biodiverzitását.

Bárhogy is történjék, ennek az incidensnek van azért egyetlen, tagadhatatlanul pozitív eredménye is! Ugyanis a figyelem most világszerte a könyörtelen cápauszony-vadászatra és a cápák tízmillióinak horrorisztikus mészárlására irányul. És hogy miért történik ez a mészárlás?

Egy tál levesért!