Erwin Vermeulen, a Brigitte Bardot főmérnöke – kommentárja

Gömbölyűfejű hosszúszárnyú delfinholttest-darabok kiporciózva, feröeri szupermarketben

Minden évben fellángol a vita a feröeri grind – a Gömbölyűfejű hosszúszárnyú delfinek (Pilot whale) mészárlása – kereskedelmi szempontjairól.

Egy tranzakciót általában akkor definiálhatunk kereskedelminek, amikor nyereségszerzés céljából pénz cserél gazdát. A Feröer-szigeteken legális, hogy a helyiek eladják részüket a grind-ből, és néhány delfinholttestet elárvereznek, amiből a mészárlás költségeit fedezik, mint például a daruk, amelyek a kibelezett holttesteket felemelik, a dokk takarítását, a hulladékszállítást, a területbérlést, stb., így végül a cetek holttestdarabjai eljutnak éttermekbe és szupermarketek polcaira.

Ha egy étterem, mint például a Marco Polo szerepelteti a menüjében a „grindabuffur”-t 320 feröeri koronáért, akkor az már egyértelműen kereskedelmi vállalkozás.

2009-ig, a véletlenszerű ellenőrzések során, a néhány légi és tengeri határátkelőkön a Feröer-szigetekről Dániába, a dán vámhatóság minden évben lefoglalt több kg illegálisan, azaz CITES dokumentáció nélkül behozott Gömbölyűfejű hosszúszárnyú delfin (Pilot whale) holttest-darabokat.

2009 tavaszán a dán CITES hatóság közölte, hogy CITES engedélyre a továbbiakban nincs szükség a behozatalhoz, a megváltozott EU-s jogszabályok értelmében. Az új szabályozás a 2009. 03. 05-én kelt 206/2009-es behozatali szabályozás, az állati eredetű termékek magáncélú importjára vonatkozóan, ami azt jelenti, hogy személyes fogyasztásra korlátozás nélkül lehet behozni a Feröer-szigetekről Dániába. Az új rendelkezés semmiféle betekintést nem ad arra vonatkozóan, hogy mennyi Gömbölyűfejű hosszúszárnyú delfinholttest-darab áramlik be Dániába.

Importált Csukabálnaholttest-darabok

Ennek a speciális mentességi záradéknak keretében csak nem-kereskedelmi szándékkal érkezhetnek a cetholttest-darabok („hús” és „szalonna”) Dániába. Cet-szöveteket lehet importálni tudományos kutatási célból.

2009 előtt 100 és 200 kg-ra becsülték az éves – deklarált – importot, Annak ellenére, hogy a mentesség egyértelműen kimondja, hogy az import csak nem-kereskedelmi célú lehet, turisták is rendelhetnek „grind”-ből a Feroer Home House-ban, Koppenhágában. Ez nem egy ingyen konyha, ott mindenkinek fizetnie kell azért, amit rendelt, ami kimeríti a Gömbölyűfejű hosszúszárnyú delfinholttestek kereskedelmi értékesítését.

Dánia 1977 óta tagja a CITES-nek. Az „anyaország” tájékoztatta a CITES-t, hogy a Feröer-szigetekre is alkalmazza a CITES vonatkozó jogszabályait. De ahogy múltak az évek, világossá vált, hogy a Feröer-szigeteknek nem áll szándékában végrehajtani és betartani azokat. A feröeri hatóságok azt mondták, nem látják a CITES pozitív hatását a régióra. Így történhet meg, hogy a Feröer-szigetek importál Csukabálna holttestet Norvégiából.

A Feröer-szigetek korábban folytatott kereskedelmi bálnavadászatot. A feröeri bálnavadászok más nemzetek – elsősorban norvég bálnavadászhajóinak fedélzetén tanulták meg a mesterséget. 1894 óta folytatták, például 1949-ben 50 Nagy ámbráscetet gyilkoltak meg. A legjobb feröeri zsákmány 1909-ben volt, amikor 773 nagytestű bálna életét oltották ki. A feröeri bálnavadászok még akkor is folytatták a Közönséges barázdásbálnák mészárlását, amikor az IWC 1976-ban zéró kvótát határozott meg rá, miután az Észak-atlanti állomány az eredeti 10%-ára csökkent.

Bálnavadász gyár / vid Áir a XX. századból

A feröeri bálnavadászok 1977-ben egy, 1978-ban 7 és 1979-ben 11 Közönséges barázdásbálnát zsákmányoltak. Amikor az IWC felszólította Dániát, hogy vessen véget annak, elkészítettek és benyújtottak egy tudományos kutatási programot az IWC-hez 1981-ben, melyet az IWC tudományos bizottsága elutasított. Ennek ellenére a feröeri bálnamészárlás tovább folytatódott, 13 Közönséges barázdásbálnát gyilkoltak meg az 1981 és 1984 közötti periódusban.

Abbahagyták a bálnavadászatot, de úgy tűnik, nem tudnak lemondani annak ízéről. 2002-ben importáltak először az izlandi és norvég zsákmányból a Feröer-szigetekre bálnaholttest-darabokat. Norvég statisztikai adatokra hivatkozva, 2003-ban 8.345 kg-ot exportáltak, kb. 66.500 USD értékben, azaz kb. 8 USD/kg áron. Mielőtt az üzletet lebonyolították, a norvég és a dán hatóságok egyetértettek abban, hogy az nem sérti a CITES vonatkozó jogszabályait.

A Csukabálna a CITES I. függelékében szerepelt 1986 óta, amikor deklarálták az IWC kereskedelmi bálnamészárlásra vonatkozó moratóriumát. Annak ellenére Norvégia folytatta és folytatja a kereskedelmi bálnamészárlást, semmibe véve a CITES I. függelékét is. Így Norvégia továbbra is képes exportálni bálnaholttest-darabokat a feröeri megrendelőknek. A CITES jogszabálya értelmében, ehhez az importálónak nem, csak az exportálónak kell igazolnia, hogy jogszerűen jutott az állat holttestéhez.

Kiporciózott Csukabálna holttest-darabok

Dánia nem engedélyezhetné az importot, de mivel a Feröer-szigetek immár több mint 35 éve nem veti alá magát a CITES jogszabályainak, a feröeri hatóságok szabadon beengedik a norvég kereskedelmi bálnavadászok által exportált termékeket.

Willem Wijnstekers, a CITES főtitkára közölte, hogy illegális, miután a Feröer-szigetek dán felségterület, így arra a dán tagságon keresztül érvényesek a CITES jogszabályai és kötelezettségei. A dán hatóságok azt mondták, a Feröer-szigetek kivétel, és a feröeri kormány közleményt adott ki, miután Dánia ratifikálta a CITES egyezményét 1977-ben, egyoldalú nyilatkozatot nyújtott be arról, hogy az egyezmény a Feröer-szigetekre is alkalmazandó, miután a feröeri hatóságok megalkotják a szükséges jogszabályokat. Azok (a szükséges feröeri jogszabályok) hiányában, az egyezmény továbbra is érvényes Dániára, de nem vonatkozik a Feröer-szigetekre.

Dánia és a Feröer-szigetek egyaránt azon az állásponton van, hogy a Feröer-szigetek nem része az EU-nak, így az EU vadonélő állatokra vonatkozó rendelete – mely betartatja a CITES jogszabályait az EU-ban – nem vonatkozik a Feröer-szigetekre.

Tehát, mialatt Dánia talál kifogásokat, amivel mentesíti birodalmát a környezetvédelmi intézkedések alól, a Feröer-szigeteken szabadon folytatják a kereskedelmi cetmészárlást.

Amikor 1986-ban az IWC moratóriumot hirdetett a kereskedelmi bálnamészárlásra, Norvégia eredetileg egyetértett, de amikor a Norvegian Seafood Export Council jelentette, hogy a norvég bálnavadász vállalatok több millió norvég koronát veszítenek azzal, hogy nem exportálhatnak Japánba, a norvég kormány 2001-ben úgy döntött, hogy újraindítja a bálnaholttest és bálnazsír-exportot Japánba.

Abban az időben, a médianyilatkozatok szerint, kb. 600 tonna bálnazsírt tároltak észak-norvég fagyasztó raktárakban. A forgalmazás azonban megtorpant, miután vizsgálatok megerősítették a bálnaholttestekben felhalmozódott méreganyagok – például dioxin, higany, PCB – jelenlétét. Mégis általános elfogadott nézet volt, hogy a norvég bálnavadászati iparág csak az export révén képes nyereséges maradni.

A mérgező nehézfémek és egyéb toxinok nem a kizárólagos egészségügyi kockázatok! 2008-ban a norvég Lofothval bálnavadász vállalkozás engedélyt kért a CITES-től 720 kg Csukabálna holttest exportálására a Feröer-szigetekre. A teljes szállítmányt elkobozták, miután vizsgálatok leleplezték, hogy a bálnaholttesteket megkérdőjelezhető körülmények között tartották a norvég Trøgstad település egyik állateledel gyártó cégénél. Az elkobzás ellenére a feröeri export hamarosan újraindult, 2003 óta legalább 15 szállítmány, kb. 11.516 kg bálnaholttest érkezett a feröeri szupermarketekbe, többnyire izlandi érdekeltségű, norvég zsákmányból,

2003 augusztusában az izlandi hatóságok úgy döntöttek, hogy önkényesen megállapított tudományos engedélyük birtokában újraindítják a Csukabálnák vadászatát.

2006 szeptemberében a BBC cikkében számolt be az izlandi bálnaholttest-kereskedelemről, melyben az izlandi hatóság szóvivője, Stefan Asmundsson közölte, kb. 2 tonna Csukabálna holttestet terveznek exportálni a Feröer-szigetekre.

Még abban a hónapban az izlandi média jelentette 500 kg Csukabálna holttest exportját, 600 izlandi korona, azaz kb. 8,57 USD/kg értékben. Gunnar Bergmann Jonsson a norvég cég képviseletében közölte, bízik benne, hogy ez kellő lendületet ad a kereskedelmi bálnavadászatnak.

Csakúgy, mint Norvégiában, Izlandon is erősen függ az exporttól a bálnavadászati iparág.

A fentiekből egyértelmű, – még akkor is, ha a grind kereskedelmi szempontból jelentéktelen, – a feröeri kormány masszívan támogatja a kereskedelmi cetmészárlást. A Feröer-szigetek és Japán, mint bálnaholttest importáló nemzetek – működésben tartják a norvég és izlandi kereskedelmi bálnamészárlási programokat, melyek az export-lehetőség nélkül már csődbe mentek volna.