Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Család, mely békében élt a többi Családdal, óvták és tisztelték egymást. Történt egyszer, hogy ez a Család a mindennapi rutinnak megfelelően elindult bevásárolni. Útközben váratlanul rájuk rontott egy fegyveres gyermekrabló bűnbanda, és elragadta kisfiukat!

Az elszakított Család kétségbeesetten könyörgött, de a barbár bűnbanda nem mondott le a zsákmányról! A kisfiút gyorsan eladták egy másik bűnbandának, melynek tagjai szintén idegen nyelvet beszéltek, fogalmuk sem volt a folyamatosan síró kisfiú nevéről, igényeiről. Elnevezték Tibornak, ha megszánták, Tibikének szólították.

Egy forgalmas út menti sufniban tartották, két nagyobb kislánnyal. A lányok már kezdték kiismerni a szabályokat és rájöttek, ha eleget tesznek fogva tartóik kívánságainak, nem kell korgó gyomorral menni aludni a sufni melletti, jobban zárható, parányi, sötét és rideg helyiségbe. De jött ez a zöldfülű, aki csetlik-botlik, akinek ügyetlenkedése miatt büntetésként rendre mindhármukat éhesen zárták el éjszakára.

Tibike világa kifordult a sarkából! Szerető és oltalmazó családtagok helyett, két frusztrált és megkeseredett lány gyötörte, büntette, ütötte és cibálta mindenért. Azért is, amit nem tett meg, azért is, amit rosszul végzett el, a lényeg, hogy mindenért ő húzta a rövidebbet! És akkor még nem is beszéltünk az idegen nyelvet beszélő, barbár fogva tartóikról!

Tibike léte rémálommá vált! Csendben nőtt, erősödött, környezete nem vett tudomást fizikai változásairól, és pláne nem érdekelt senkit, mi zajlik a lelkében. Mígnem…
Mígnem egy napon olyan lehetőség sodródott elébe, amit képtelen volt kihagyni! Meggyilkolta az őt fogva tartók legártatlanabbikát! Egy fiatal, jó szándékú, naiv idegent. Kezelhetetlennek bélyegezték és szabadulni akartak tőle.

Ekkor került a nagyipari gyermekkereskedők markába! Sokkal jobb ellátásban részesítették, nagyobb cellát, és orvosi ellátást kapott. Ez a bűnbanda sem beszélte a nyelvét, de itt már nagyjából respektálták fizikumát. Hamar kiderült, van mit! Megint alkalma adódott, egyértelmű jelét adta, nem önként produkálja magát a bűnbanda cellájában.

A bűnbanda ekkor úgy döntött, Tibike snájdig fiatalemberré fejlődött, jó sok pénzt fog hozni, ha szaporítják. Na nem úgy ám, hogy szerelembe essen és szeretkezzen, mint azok a felnőttek, akiket ő 2 éves koráig ismert! Na nem! A bűnbanda zoofíliától sem undorodó, extrém barbár tagjai erőszakolták meg rendszeresen, hogy begyűjtsék hímivarsejtjeit!
Tibor nem kedvelte a szexnek ezen formáját, hát hogy is fogalmazzam, „eltüntetett” maga mellől 3, azaz három hímivarsejt-szüretelő bandatagot! De psszt! Arról még beszélni is illetlenség!

Tibor ekkor már magánzárkában volt, nem volt kihez szólnia, naponta néhány percre kiengedték a nagyobb csarnokba, ahonnan addigra kitereltek már mindenkit, csak az aberrált nézőközönség ujjongott a csarnok szélénél.

És akkor adódott egy újabb lehetőség! Sajnos Tibor megint abba a kézbe harapott, jelképesen és ténylegesen is, aki az idegen barbárok közül a legjobban szerette őt! Ezt a halálesetet már nem lehetett elmismásolni, Tibort megbélyegezték, de még mindig használták!

A három évtizedes stressz, megalázottság, egészségtelen kaja, a preventív és akut gyógyszerezés megtette hatását, Tibike már nemcsak „krónikus beteg” lett, hanem egyenesen haldoklik!

A barbár bűnbanda hetekig titkolta a szituációt, de rájöttek, PR szempontból jobb, ha most „színt vallanak” és az elrabolt gyermekből fiatalemberré vált Tiborral úgy pózolnak a médiában, mit akik egészen mostanáig gondoskodtak róla és éppen a szívük szakad meg, amiért Tibor haldoklik! Mert igen, Tibor haldoklik! Tibor nem azért haldoklik, mert leélte „életét”! Elvégre egy ember nem 2 éves koráig él, hanem 60-90 évet! De Tibornak CSAK 2 év jutott az életből! Plusz 32 vegetálás elrabolva, megalázva, kihasználva!

Kérlek, öleld magadhoz boldogan gyermekedet, akármilyen korú is, mert ő Neked mindig a gyermeked marad, akár 2, akár 34, akár 60 éves! Tibor édesanyjának 32 éve nem adatott meg, hogy magához ölelje gyermekét!

Elítéled & megveted a barbár gyermekrabolókat, az aberrált pedofilokat és perverz zoofílokat? Akkor olvasd el újra a történetet, de Tibor helyett használd a „Tilikum” nevet! Bár soha nem fog kiderülni, hogyan is szólította édesanyja ezt a drámai sorsú, lázadó fiatalembert, aki az anti-captivity mozgalmunk ikonikus alakja lett!

„Tilikum” a napokban szabadul a pokolból, de lelkéből egy kis darab a mi szívünkben fog tovább élni!

„Tilikum”