A média az üzenet és az üzenet a média

Paul Watson Kapitány kommentárja
2014. 12. 16.

Nem célom ezzel a kommentárral elítélni a Greenpeace-t (továbbiakban GP), bár nyilván lesznek olyanok, akik úgy érzik. Pedig csak elmagyarázom, miért tette a GP Peruban azt, amit tett a múlt héten, amikor beléptek a lezárt régészeti lelőhelyre, és hatalmas sárga betűikből kirakták az

„Itt az idő a változásra.
A jővő megújítható.
GREENPEACE”

Az akciót kb. 20 GP-tag végezte, behatoltak oda, ahova senki nem léphet be speciális engedély és speciális lábbeli nélkül.

A GP-nek tudni kellett, hogy amit tenni szándékoznak, az vitát fog gerjeszteni. Tudniuk kellett, hogy az akciójuk illegális lesz. Ahogy azt is tudniuk kellett, hogy ez egy kulturálisan érzékeny terület.

A GP-nek nagy gyakorlata van a média manipulációjában és a kommunikáció szakértői. Több évtizedes, széleskörű tapasztalattal rendelkezik a tervezés és demonstrációk helyszíneinek kiválasztásában.
Akkor miért hajtottak végre demonstrációt, tudva, hogy az törvénytelen, kulturális érzéketlenséget tanúsító és ellentmondásos lesz?
Mert ők tényleg tudták, hogy törvénytelen, kulturális érzéketlenséget tanúsító és ellentmondásos! Az egyetlen érv, amit fel tudnának hozni, hogy egyszerűen ostobák, dilettánsok és inkompetensek voltak.
De a GP nem ostoba, nem dilettáns és nem is inkompetens!

Mint a GP egyik alapítója, kijelenthetem, hogy a GP-t újságírók és médiaszakértők alapították. Ez volt az első szervezet, mely felismerte, hogy médiakultúrában élünk, és a média manipulálása olyasmi, amit minden politikus, vállatok vagy csoportok tesznek, hogy eladják terméküket, legyen az tárgyi vagy szellemi termék.

A GP nem vesz részt semmilyen nemzetközi demonstrációban, a nemzetközi igazgatóságuk jóváhagyása, engedélye nélkül.

Ez az akció, mely során állítólag megsérültek a Nazca vonalak Peruban, engedélyezett volt, részletesen, hónapokkal korábban megtervezték, és tudatában voltak, hogy lesznek következményei. Minden bizonnyal minden eshetőségre kidolgozott forgatókönyvük volt, mielőtt végrehajtották azt.

Mi volt a céljuk?
Azt hiszem, azt akarták, hogy mindenki velük azonosítsa a klímaváltozás konferenciáját Limában, és magát a klímaváltozás ügyét is.
Hogyan lehet azt elérni?
Ez igazán ambiciózus célkitűzés volt, amihez a GP-nek felháborítóan ellentmondásos akciót kellett végrehajtania, hogy megszerezze a maximális figyelmet.
Nézzük csak az üzenetet:
Az első két sor egyszerű szlogen, de a legfontosabb a harmadik sor: a GREENPEACE neve.
A GP egy vállalat, egy márka és a nevük a márka. Egy márkát reklámozni a médiában, amikor csak lehet, USD milliókat generál a márka számára.

Igen, az emberek fel vannak háborodva, különösen a peruiak, de a GP tudja, hogy a felháborodás el fog ülni, különösen Perun kívül, de amit nem fognak elfelejteni, az az, hogy a GP-nek a neve kapcsolódik a klímaváltozás ügyhöz, minden csoportnál és minden kormánynál erősebben. És ez az a taktika, amivel a GP „kisajátította” az ügyet.

Az emberek a felháborító viselkedést megvetéssel, undorral tekintik, ami aztán rövid idő alatt feledésbe merül, és már csak a legjelentősebb tényre fognak emlékezni. A GP gondoskodott róla, hogy a nevük ne merüljön feledésbe.
Amit a GP elért ezzel a kampánnyal, és nagyon jól tudták, hogy el fogják érni, az, hogy az éghajlatváltozás egy GP-ügy és a legjelentősebb környezetvédelmi ügy ezen a bolygón most és a jövőben egyaránt.

Az éghajlatváltozás egy forgalmazható ötlet, és melyet a GP akar forgalmazni. Tudják jól, hogy a kormányok vajmi keveset fognak tenni, mert a gazdasági valóság az, hogy az éghajlatváltozás egyetlen reális megoldása, ha nemzetek önként csökkentik a fogyasztásukat és lemondanak kiváltságaikról. A gazdag nemzeteknek nem áll szándékukban semmiről sem lemondani, amijük van, a szegény országoknak pedig nem áll szándékukban lemondani vágyaikról, hogy elérjék mindazt, amit a gazdag nemzetek már megszereztek.
Akiknek van, továbbra is azt akarják, hogy legyen, és akiknek nincs, azok azt akarják, amijük jelenleg nincs.
Az éghajlatváltozás egy állandó környezetvédelmi kampány, így némiképp hasonlítható a soha véget nem érő, terrorizmus-elleni háborúhoz.

A következő klímaváltozási konferencia Franciaországban lesz, 2015-ben, melyen a GP lesz a vezető NGO, képviselve az ügyet és ez megmagyarázza, a jelenlegi, Lima-i konferencián a GP képviselői miért nem vették komolyan a Nazca-vonalak miatt kialakult vitát. Tudják, jövőre Európában már senki nem fog beszélni a perui felháborodásról. De amiről beszélni fognak, az a GP bátorsága, ahogy bátran kockáztatták a nemzetközi konfliktust, megrovást, hogy egy fontos üzenetet közöljenek a világgal.
És ez az üzenet azért fontos, mert az üzenet nem a megoldás, egyszerűen csak egy üzenet, de a GP „bocsánatkérésében” leírta, fontos üzenet.
„A GP fenntartás nélkül elnézést kér a Peru népétől, a legutóbbi akciójával elkövetett jogsértésért, mely során a remény üzenetét vitte a történelmi Nazca vonalakra. Nagyon sajnáljuk ezt.
Teljesen megértjük, hogy rosszul néz ki. Azért, hogy a sürgős üzenetet a reménnyel és a lehetőséggel a lima-i ENSZ éghajlat-változási konferencia résztvevői elé tárhassuk, gondatlanul és durván jártunk el.
Találkoztunk a perui kulturális minisztérium illetékes munkatársával és bocsánatot kértünk. Együttműködően állunk a független nyomozás elé, és vállaljuk a következményeket akciónkért.
Személyes felelősséget vállalunk akciónkért, és elkötelezettek vagyunk az erőszakmentesség mellett. A GP-nek el kell számolnia tevékenységéről és hajlandó szembenézni az ésszerű következményekkel.”
Ebben a „bocsánatkérésben” a GP nem kér bocsánatot az akciójáért. Bocsánatot kérnek a perui állampolgároktól bármiféle jogsértésért, amit okoztak.
A következő sorban már azt állítják, az akciójuk „rosszul néz ki”. Nem azt mondják, hogy az egy rossz akció volt, hanem csak rosszul néz ki. Majd hangsúlyozták, hogy üzenetük sürgős volt, mert el kell érniük a konferencia résztvevőit. Igen, gondatlanok és durvák voltunk, de így kellett tennünk, mert ezek a résztvevők nem figyelnek, és ezzel indokolták felháborító akciójukat.
A harmadik rész pedig egy kísérlet, hogy mentesítsék magukat a felelősség alól, hiszen a perui kulturális minisztérium illetékesétől már bocsánatot kértek, de ugyanakkor továbbra is teljes mértékben együttműködnek a vizsgálat során.
Végezetül felelősséget vállalnak az akciójukért, és természetesen rámutatnak, hogy elkötelezettek az erőszakmentesség mellett, sőt, hajlandóak szembenézni a következményekkel.
Ez a „bocsánatkérés” gondosan felépített önfényezés, abban a reményben, hogy elcsitulnak a viharok a GP körül, ugyanis jól tudják, az idő az ő legnagyobb szövetségesük. Elég nagyok már ahhoz, hogy ellensúlyozzák a vitát adománygyűjtő munkaerővel, mely professzionálisan vezérelt, könyörtelen és hatékony. Álláspontjuk az, hogy a remény üzenetét a megújuló jövőről, a legjobban az 1500 éves, nem megújítható kulturális helyszínen lehet közvetíteni. Azt tették a nem megújítható környezettel, amit a világ tesz a globális környezettel.

Ez a mutatvány visszaütött, de a fájdalom csak átmeneti lesz. Helyette a GP tovább szerepel a nemzetközi médiában, és a puszta tény, hogy a világ akármilyen kritikával is beszél erről az akcióról, az üzenetet össze fogják kötni a GP-szel.
Ne feledjük, a céljuk az volt, hogy felkeltsék a világ figyelmét, a nevüket összekapcsolják a klímaváltozás ügyével.
A küldetésük tehát sikeres volt. A céljuk drámaian teljesült.
Ahogy Marshall McLuhan egyszer megjegyezte, „a média az maga az üzenet”.
Egy igazi bocsánatkérés a GP vezérigazgatójának, Kumi Naidoo lemondásával ért volna véget. De ez nem fog megtörténni, mert Kumi felmentette magát a bocsánatkéréssel.
Peruban 200 millió USD-s kártérítési perről beszélnek, de valószínűtlen, hogy létezik olyan bíróság, melyen Perunak megítélnék ezt az összeget, bár ez kevesebb, mint a fele a GP International éves költségvetésének. Ha bíróság elé kerülne az ügy, a GP arra fog hivatkozni, hogy a jövő miatti aggodalom felülmúlja a múltbéli értékeket.

Egykor tanultam régészetet és kommunikációt egyaránt, így személyes véleményem az, hogy amit a GP tett, az valóban bűncselekmény. Úgy gondolom, Perunak jogi lépéseket kellene tennie, de ki ellen és hol?

A GP-tagok, akik behatoltak a Világörökség területére, azt tették, amire megbízták őket, a jó ügy érdekében, és ők csak parancsot teljesítettek. A felelősség a GP vezetőié, akik már megbánták és megpróbálnak többé nem elkövetni hasonlót. De pontosan tudják, hogy az emberek hajlamosak elfelejteni a jogsértő körülményeket, a végén csak a fontos üzenet közvetítését kapcsolják a nevükhöz.

Végül az emberek csak arra fognak emlékezni, hogy Lima-ban volt egy éghajlat-változási konferencia, ahol nem sok releváns eredmény történt, de a GP kavart egy hatalmas médiavihart, és a hatalmas sárga betűiről készült fotók keringenek világszerte, melyhez a drámai hátterek a gigantikus és titokzatos kolibri szolgáltatta.