Míg a nyugati kultúrákban már egyre inkább elítélik a delfinek rabságban tartását, addig Oroszország kardszárnyú delfineket fog be és árusít kínai szórakoztató parkok számára.

Lina Zeldovich tényfeltáró riportja

A csónak egy békésen táplálkozó kardszárnyú raj körül körözött. A legénység az elmúlt napokban jó néhány rajt követett, sikertelenül. Tíz elbukott kísérlet után már tudták: célpontjuk nem könnyű préda. Ezúttal tehát türelmesek voltak, és folyamatosan az állatok körül köröztek, hogy elaltassák gyanakvásukat.
Mikor a kardszárnyúak már elég nyugodtnak tűntek, a legénység összehúzta a kerítőhálót, melyben kb. 20 delfin – felnőttek és borjak – úszott körbe-körbe kétségbeesetten. Néhány percen belül az állatok felfedezték a szabadulási útvonalakat, és megpróbáltak kitörni.

„A felnőttek a tat felé indultak, a háló felett próbáltak menekülni. Lenyűgöző módon csinálták: egy kardszárnyú feljött egészen az úszókhoz, majd fejjel lefelé átfordult a hátán,” – idézte fel később a legénység egyik tagja a befogásról készült írásos beszámolóban. „Ugyanekkor a fiatal állatok a hajó orra felé fordulva próbáltak kijutni.”

A háló gyorsan ürült, de a vadászoknak mégis szerencséje volt. Az egyik fiatal cet melluszonya beakadt az úszóba és a háló tetején lévő acélsodronyba. A fedélzeten lévő búvárok, akiket azért fizettek, hogy a vízbe merülve segítsenek a hajóra vonszolni az elfogott állatokat, megijedtek a kardszárnyú erejétől; egészen addig álltak kővé dermedve, míg a legénység tagjai cselekvésre nem kényszerítették őket. Amikor a háló felemelkedett, egy újabb test tűnt fel – ezúttal egy kicsi. A hálóba mélyen belegabalyodott borjú meghalt. „Lefoglalt minket az első állat, nem vettük észre a másikat, így az megfulladt.” mondta a legénység egyik tagja. A hálót elvágták, és a holttestet az óceánba hajították.
A befogási procedúráról készült videofelvételen látszik, ahogy egy másik kardszárnyú menekülés közben belegabalyodik a hálóba, szenved és csapkod, fejét az úszókba verve, az egyik vadász így kiabál: „Beleakadt, beleakadt! Meg fog fulladni!” Mire a legénység másik tagja nyugodt hangon így válaszol: „Nem gond, szerzünk másikat.”

Ez a 2003-as, az Oroszország keleti részén lévő Kamcsatka-félsziget partjainál történt kardszárnyú vadászat volt az első, orosz vizeken történt kereskedelmi célú befogás, mely az évtizedekkel korábbi, távolabbi vizeken történt delfinbefogásokat tükrözte. Az 1970-es években az akváriumok – Vancouvertől Brit Kolumbián át Orlandóig, Floridáig és Mexikóvárosig – tülekedtek az európai és észak-amerikai vizekből zsákmányolt kardszárnyúakért.

A kardszárnyúak olyan fizető közönséget vonzottak, akik akkoriban nagyon keveset foglalkoztak azzal, hogyan élnek ezek az állatok, vagy hogy a tömegeknek tartott előadások nem mentik meg az állatokat az unalomtól. Végül aztán a közhangulat megváltozott. Az emberek először a vadászat, majd – az olyan amerikai dokumentumfilmek, mint az (a Szabadítsátok ki Willy-t moziszéria sztárjáról készült) 2010-es Keiko: The Untold Story és a 2013-as Blackfish („Tilikum” története) hatására, a cetek fogságban tartása ellen fordultak.

Nyugaton továbbra is tartanak rabságban ceteket, de az utóbbi években sorra zárnak be delfináriumokat. Ugyanakkor pedig Oroszországban, és az Oroszországból kardszárnyúakat vásárló Kínában egyre több létesítmény nyílik. „Oroszország és Kína lakosaitól egy kissé távol áll a nyugati társadalmak állatok iránti érzékenysége. Ők most tartanak ott, ahol a nyugati világ 40-50 évvel ezelőtt.” – mondja Naomi Rose, a washingtoni Animal Welfare Institute AWI tengeri emlős kutatója.

Kínában virágzik a tengeri vidámparkok ipara! Egy, a China Cetacean Alliance által 2015-ben készített, „Tengeri Vidámparkok – Betekintés Kína növekvő fogságban tartott cetféléinek iparágába” c. riport adatai szerint Kína 39 működő tengeri vidámparkja 11 különböző fajból 491 cetfélét tart, és az országban már folyamatban van további 14 park építése. „A kínaiak maguk nem vadásznak kardszárnyúakra, de hajlandóak igen jó pénzt fizetni értük.” – mondja Erich Hoyt, a Far East Russia Orca Project (FEROP) igazgatóhelyettese, a brit Whale and Dolphin Conservation (WDC) kutatója. Egy élő kardszárnyú ára legalább 1 millió USD, és ez az ár több mint elég ösztönzést ad az orosz cetvadászoknak!

A FEROP-ot 1999-ben alapította Erich Hoyt két társával, Alexander Burdinnal és Hal Sato japán kutatóval közösen. A FEROP a Csendes-óceán északnyugati részén honos kardszárnyú delfinek kísérleti kutatási projektjeként indult. Ezt a delfincsoportot korábban még sosem vizsgálták. Hoyt volt az, aki orosz kutatókat hozott a fedélzetre, akik tőle tanulták meg a fotós és egyéb azonosítási technikákat.

Az oroszországi befogások nyomon követése bármely formában nagyon nehéz. A Kamcsatka-félsziget 370.000 km2, a Csendes-óceán, az Ohotszki- és a Bering-tenger határolja, kizárólag repülővel, hajóval vagy helikopterrel közelíthető meg. A halban és vadban gazdag területet kevesen lakják, a vadászat és halászat mindig is az élet része volt. A bálnavadászat jelenleg illegális Oroszországban, kivéve a Csukcs- és a Bering-tenger partján élő törzsek leszármazottjai számára. Ugyanakkor kormányrendeletek lehetővé teszik bizonyos fajok egyedeinek meghatározott számú befogását, „tudományos”, „kulturális” és „oktatási” célokra. A szabályozók gyakorta figyelmen kívül hagyják a FEROP tudományos tényeken alapuló, kvóta szabályozási javaslatait.

Jelenleg 3 kardszárnyú raboskodik a 2015-ben nyílt Moskvariumban. Az orosz zsákmányból kilencen kerültek a kínai Chimelong Ocean Kingdom-ba is, kettő 2013-ban, öt 2014-ben és kettő 2015-ben. Többségüket már munkába állították a show-műsorokban, de néhányan nem láthatóak a publikum számára, ez aggodalommal tölti el az anti-captivity szervezeteket világszerte, ők talán nem tudták adaptálni a rabság körülményeit és meghaltak. Dr. Naomi Rose ottjártakor számszakilag meg voltak, de hogy ők az eredeti kilenc egyed-e, azt ma már senki nem tudja hitelt érdemlően állítani vagy cáfolni.

Az orosz és kínai nagyközönség számára nehéz lesz megérteni a kardszárnyúak világát, hiszen mindkét országban edukációs tartalom nélkül zajlanak a mutatványok. A nyugati társadalmak már tájékozottabbak a cetek rabságban tartásának etikájáról, de az a tudás is meglehetősen friss.

Orcinus Orca – a többi tengeri emlősöknél egy kissé lassabban váltotta ki az emberek szeretetét. Érdekes módon, a „gyilkos bálnák”, azaz a kardszárnyúak egy része fogyaszt delfint, mások nem. A fajt a modern tudomány a delfinek családjába sorolja. A kardszárnyúak a tengerek és óceánok csúcsragadozói. Akár 10 méter hosszúra és több mint 10 tonna súlyúra is megnőhetnek. Naponta akár 130 kg halat fogyasztanak, 50 km/óra sebességgel képesek üldözni a zsákmányt. Őseink ezeket a tengeri teremtéseket halálos bestiáknak tartották. Az Orca jelentése bálna, az Orcinus pedig azt jelenti, hogy a halottak birodalmához tartozik.

„Orca, A bálna, akit gyilkosnak hívtak” című könyvében Hoyt nyomon követi az emberek félelmeit ezektől az állatoktól, az ókortól napjainkig. A delfineket kedvelő görögök nem szerették a delfinekkel is táplálkozó gyilkos bálnákat. Idősebb Plinius római természettudós a legnagyobb ragadozónak nevezte, pontosabban hatalmas testtömegű, óriás fogú vadnak. A középkorban tengeri szörnynek tartották őket. 1862-ben Daniel F. Eschricht dán zoológus megvizsgálta egy felnőtt hím gyomrát és megerősítette, hogy 13 delfin és 14 fóka darabjait találta benne. Hoyt lejegyezte bálnavadászok beszámolóit, miszerint szemtanúi voltak, amint egy csapat gyilkos bálna megtámad és megsebesít önmaguknál nagyobb testű szilás cetet – bálnát. Az efféle beszámolók miatt tartották őket kielégítetlen ragadozóknak.

Valójában azonban a népességtől és a környezettől függően változik a gyilkos bálnák étrendje, viselkedése, társadalmi kötődéseik. A kamcsatkai vizekben élő kardszárnyúak két különböző alfajhoz tartoznak, csakúgy mint a Csendes-óceán észak-keleti régióiban élők. Vannak rezidensek, szoros társadalmi kötelékkel, akik főleg halat esznek. És vannak tranziens, vándorló csapatok, akik nagy területeket járnak be, társadalmi kötelékeik sokkal rugalmasabbak, ők elsősorban tengeri emlősökkel: fókákkal, delfinekkel és bálnákkal táplálkoznak. Mindkét típust azonos fajhoz sorolják, de már felmerült az igény, hogy két különböző fajként kellene besorolni őket. Ez tudományos szinten olyan nagy változtatás lenne, amihez az összes kardszárnyú populációt alaposan fel kellene térképezni. Még mindig rengeteget lehetne tanulni róluk, jellemükről, viselkedésükről egyaránt, és FEROP kutatói szorgalmasan dolgoznak a kamcsatkai vizeken.

Nyaranta a FEROP csoport tagjai elhagyják otthonaikat és Oroszország keleti partjai felé veszik az irányt, ahol kutató sátrakat állítanak fel a vadonban, ágyakkal, asztalokkal és felszerelésükkel. Júliusban és augusztusban felfújható gumicsónakokban indulnak el kardszárnyúak után kutatni. Olga Filatova – már megismerjük őket külső ismertetőjegyeik alapján, mint pl. hátúszójukról, színezetükről és hegeikről. Ezek a teremtések toleránsak velünk a vizsgálatok során, talán mert már hozzánk szoktak, vagy mert olyan körültekintően közelítünk hozzájuk, hogy meg ne zavarjuk őket.

A szoros társadalmi kötelékben élő emlősök családostól utaznak, élnek, vadásznak, együtt étkeznek és szocializálódnak.

A Csendes-óceán észak-keleti részén jellemzően a legidősebb nőstény vezeti a rezidens csoportokat. A borjak egész életükben anyjuk mellett maradnak. Amikor a matriarchia meghal, lányai lesznek felelősek a szűk családokért és a nagy csoport feloszlik. A tudósok gyakran vonnak párhuzamot az emberek és a tengeri emlősök között, különösképp, mikor társadalmi kapcsolatokról van szó. Filatova és kollégái a terepen végzett kutatást laboratóriumi vizsgálatokkal egészítik ki, főleg dr. Lori Marino tengeri emlős kutató mellett, aki átütő idegtudományi (intelligencia és viselkedés) felfedezéseket tett cetek agyának tanulmányozása révén. 19 éve dolgozik az atlantai Emory Egyetem kutatójaként.

Amikor egy cet, mint például egy kardszárnyú delfin partra vetődik, vagy delfináriumban meghal, dr. Lori Marino az agyat formaldehides tartályba helyezi, hogy elveszítse zselés-rugalmas szerkezetét és alkalmassá váljon az MRI gépben történő tanulmányozásra. Struktúra, arányok, térbeli elhelyezkedés és idegi összeköttetések – hipotézisek és következtetések a kardszárnyúak agyának kommunikációs, észlelési és érzelmi funkciói.

A kardszárnyúak agya nagyobb és bizonyos szempontból összetettebb, mint a miénk. Egy átlagos emberi agy tömege mindössze 1300 gramm, míg a kardszárnyúaké kb. 5.000 gramm. Dr. Lori Marino csoportja a közelmúltban fedezte fel, hogy míg az emberi agyban egy hallási rendszer működik, a delfinekében kettő van. Egyik az echolokációért felel, míg a másik a kommunikációjukat teszi lehetővé. A kutatók feltételezik, hogy a kardszárnyúak agyában is két hallási rendszer működik.

Bolygónk egyik legösszetettebb (a mienkénél is összetettebb) agyszerkezetű teremtéseiként magas szintű észlelést, érvelést és emlékezést felölelő gondolkodásmódra képesek, mint öntudatosság, értelem és problémamegoldás. Az agyi érzelmi központjuk limbikus rendszere mellett egy fejlettebb, paralimbikus lebeny található, ami nagyon erős érzelmekről tanúskodik, mint családi kötelékek, anya-gyermeke kapcsolat, a csoporton belüli szálak. Erősebb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, mint mi, viselkedésük azt sugallja, hogy társadalmilag legalább annyira kötődnek egymáshoz, mint mi emberek. Az agyuk olyan módon dolgozza fel az érzelmeket, amit mi nem feltétlenül tudunk érzékelni.

Általánosságban úgy tartjuk, hogy az állatok intellektuális képességei alulmúlják az emberekét. Azonban nagyot tévedünk, ha magunkat tartjuk viszonyítási alapnak – nyilatkozta Marino. „ Ha minden állatot az emberhez viszonyítunk, az állatok értelemszerűen alulmaradnak az összehasonlításban, hiszen ők nem emberek. Ha azonban a kardszárnyúakat vennénk viszonyítási pontnak, akkor az emberek maradnának alul a versenyben.”

A 2003-as befogási kísérletet követően úgy tűnt, egy időre abbamaradt a kardszárnyúak vadászata Oroszország keleti partjainál. De sajnos nem volt hosszú életű szünet, 2012-ben újabb befogási kísérletek kezdődtek. Egy fiatal nőstényt, az Ohotszki-tengerből elrabolt, és befogói által „Narniá”-nak nevezett kardszárnyút egy Észak-Koreához közeli kikötőbe, Nakhodkába szállítottak. Egy évvel később egy fiatal hímet, egy újabb fiatal nőstényt és egy felnőtt nőstényt – valószínűsíthetően az édesanyjukat – szállították „Narnia” mellé, a nakhodkai parcellába. Az új rabok először visszautasítottak minden élelmet, de megfigyelők szerint „Narnia” halakat vitt nekik, és meggyőzte őket arról, hogy kezdjenek el enni. A „rutinos” régi rab segített társainak a túlélésben!

„Narnia” a Moskvariumba került, a két másik ifjoncot pedig valószínűleg Kínába szállították. Mindezt nem állíthatjuk bizonyossággal, mert az elfogott egyedek szállítási papírjainak után követése Oroszországban nem egyszerű feladat. Míg a cetek érkezési időpontjáról eltérőek az adatok, addig egy valami biztos: Chimelongban jelenleg 9 kardszárnyút tartanak rabságban. Az utazás alatt az állatokat apró szállítókoporsókban tartják, melyekben megfordulni sem tudnak.

„Korábban repülővel történt a szállítás, de ma már többnyire kamionokat használnak” – mondja a China Cetacean Allience kínai képviselője, aki nevét nem meri vállalni a nyilatkozatban. „A dél-kínai régiókban található akváriumokba akár 4-5 napig is utaztatják az állatokat.”
„Amíg tartott a Moskvarium építése, két kardszárnyú, „Narnia” és „Nord” rozsdás (legalábbis kívülről rozsdás) víztárolókban vegetáltak hónapokon keresztül, míg a medencéjük el nem készült” – meséli Oxana Fedorova, a Save Dolphins anti-capitivity csoport alapítója, akik az oroszországi befogott delfinek, kardszárnyúak és belugák sorsát követik nyomon. A harmadik, „Malviná”-nak nevezett egyed az akvárium grandiózus nyitóünnepségére érkezett meg, akit a Moskvarium átkeresztelt „Juliette”-nek.

A nyugati társadalmakban, a fogságba ejtett állatokat mutogatása és megbámulása szerencsére egyre ízléstelenebb produkciónak számít, de van ennél sokkal sötétebb prognózis is: ezek az állatok kihalhatnak.
Leginkább a Kelet-Oroszország partjai mellett átutazó kardszárnyúak vannak az elfogás veszélyének kitéve, ők ugyanis kevesebben vannak a helyi populációhoz képest, és könnyebb őket befogni is, mivel a parthoz közelebb eső vizeken szerzik be táplálékukat. Az itt élő néhány ezres populációjú rezidens alfajjal szemben, az erre migráló tranziens egyedek létszámát csak néhány száz főre becsülik. Ugyanakkor a kvóta nem tesz különbséget közöttük. „Ennyi erővel akár az összes állatot befoghatják.” – mondja Filatova, értve ezen azt, hogy az átutazó populáció akár teljesen meg is szűnhet, ha a befogási tendencia így folytatódik tovább.

Más tengeri emlősök, mint a rezidens kardszárnyú családok és belugák talán még nincsenek kitéve a kihalás veszélyének, de hasonló sors várhat rájuk is: egyre több és több akvárium épül – többségében Kínában. A tengeri témájú állatkertek és show-műsorok népszerű látványosságnak számítanak. Rengetegen rajonganak az állatokért, és a legtöbb emberben nem tudatosul az, hogy ezek teremtések szenvednek rabságban. A híradások ezeket az intézményeket úgy promótálják, mint ahol a tengeri emlősök boldogan élnek, és az újoncok érkezése minden alkalommal hatalmas ünnepség.

„A kínai közönség nincs tudatában annak, hogy ezek az állatok szenvednek, éppúgy, ahogy a nyugati közönség sem volt ilyen jellegű ismeretek birtokában a ’80-as években.” – mondja a China Cetacean Allience képviselője, hozzátéve azt, hogy a szervezet próbálja a felnőttek és gyerekek ismeretét bővíteni a problémáról. Fedorova ugyanezt erősíti meg e-mailben – a szomorú helyzetet az emberek gondolkodásának megváltoztatásával lehetne elérni, ami nem egyszerű feladat.
„Ezen a kérdésen gondolkodom már én is hosszú ideje. Mi lehetne a leginkább figyelemfelkeltő stratégia? A válasz mindig ugyanaz:elegendő erőforrással kell rendelkeznünk ahhoz, hogy mindenkit meg tudjunk szólítani. Párhuzamosan kell ismereteket átadnunk gyerekeknek és felnőtteknek, különösen Oroszországban, mert az emberek többségének fogalma sincs a valóságról.” Fedorova hozzáteszi még azt, hogy a Save Dolphins szervezetnek lehetősége lett volna rabságban tartott delfineket örökbe fogadni, ám mindez nem valósulhatott meg.” Egyszerűen nincs olyan helyünk – mint például egy rehabilitációs központ – ahol tarthatnánk az állatokat. A csoport most egy rehabilitációs központ megvalósításán dolgozik.

2016-ban úgy tűnt, hogy Oroszország tranziens kardszárnyú populációja megmenekülhet. Hoyt Facebook posztjában azt írta, hogy az alfaj az Orosz Föderáció Természettudományi és Környezetvédelmi Minisztériuma által javasolt tervezet alapján bekerülhet a „Vörös Könyv”, amely egy, a veszélyeztetett fajokat tartalmazó lista. „A törvénytervezethez még hiányzik a kormány végső jóváhagyása, de amennyiben sikerrel járunk, a tranziens cetek megkapják a védett státuszt, és törvény tiltja majd a kereskedelmi célokra való befogásukat.”
Fedorova azonban pragmatikusabban áll hozzá a dolgokhoz. Ha az orosz kormány felvenné őket a listára, a védett státusz véget vethetne a legális kardszárnyú kereskedelemnek, de a problémához az is hozzá tartozik, hogy senki sem követi nyomon a kereskedelmi jellegű cetvadászatot. Ha pedig nincs ellenőrzés, Oroszországban könnyű megtalálni a kiskapukat…” Véleménye szerint csak az hoz majd igazi változást, ha hosszú távon a nagyközönség megérti azt, hogy milyen visszafordíthatatlan károkat okoz az állatoknak azzal, ha tengeri emlősöket rabságban tartó intézménybe (delfinárium, akvárium, tengeri park…) látogat, szórakozás gyanánt. Ezzel egy időben elengedhetetlen a rehabilitációs központok létrehozása, valamint megfelelő mennyiségű hiteles adatgyűjtés, ami tudományosan alátámasztja a mentés létjogosultságát. Mindez hosszú idő alatt fog megvalósulni.

Ez a kardszárnyű-barát jövő sajnos szertefoszlott. Fedorova tudomására jutott az, hogy bár a(z orosz?) kardszárnyúak bekerültek a Vörös Könyvbe (ideiglenes jelleggel, amíg a státusz jóváhagyása megtörténik), de ezzel egy időben újra engedélyezték a vadászatukat! A 2017-es elfogási kvótát nulláról 10 főre emelték!
A TINRO, a Russian Pacific Fisheries Research Centre közzé tette, hogy évi 10-re emelte a befogható kardszárnyúak számát, ami megegyezik a korábbi évek adataival. „Ez azt jelenti, hogy még több állatot rabolnak el családjuktól azért, hogy különféle cirkuszi produkciókat adjanak elő az emberek szórakoztatására. Itt az idő, hogy véget vessünk ennek.” – reagált Hoyt Facebook bejegyzésben.

A gombamód szaporodó kínai akváriumok kielégíthetetlen fogyóeszköz*-igénnyel és anyagi forrással várakoznak az orosz és taijii delfinvadászatok zsákmányaira!