Felkavaró, 18+ oknyomozó tartalom!
Az állatkertek számára vadonból elrabolt állatok egyszerűen árucikkekké válnak. A természetellenes környezet megfosztja őket a természetes viselkedés lehetőségétől. Létezésük stresszből és unalomból áll. Annak ellenére, hogy fogságban az állatok mentálisan és fizikálisan egyaránt sérülnek, számos állatkert folytat szaporítási programot. Egyrészt fenntartják az állatállományukat, másrészt az újszülött a legnagyszerűbb módja a { } látogatók bevonzásának. „Némi hátránya” azért van az állatkerti szaporításnak, mégpedig a felesleges állatok keletkezése!
Az elhagyott, megkínzott háziállatok közül sokan menhelyekre kerülnek életük hátralévő részére, de az állatkertek közel sem gondoskodnak kollekciójuk minden tagjáról! A Species Survival Plan SSP program szerint, a felesleg az a teremtés, akinek genetikai állománya többé nem nélkülözhetetlen az egyedek jövőbeni szaporításához, sem tudományos vizsgálathoz, sem az adott állatcsoport stabilitásának fenntartásához.
A félreértések elkerülése érdekében, ez alkalommal az állatkerteket kizárólag a felesleges szaporulat szempontjából vizsgáljuk. Az állatkerti felesleg éppúgy eltüntethető, mint a kisállat kereskedések, cirkuszok, útszéli állatkertek, útszéli cirkuszok esetében.
De mi történik valójában a felesleggel?
Lehetnek olyan felnőtt egyedek, akiket már több partnerrel szaporítottak és többé nincs rájuk szükség új utódok létrehozására. Alapvetően, minden állat, mely nem illeszkedik az adott állatkert szaporítási programjába, feleslegesnek tekinthető!
Leletnek olyan egyedek, akik már nem termelnek nyereséget, nem vonzzák a { } látogatókat, akiket lecserélnek újabb vagy fiatalabb egyedekre.
Tekintettel arra, hogy az állatkertek nem kötelezettek az állatok élethosszig tartó gondozására, egyszerűen megszabadulhatnak azoktól az egyedektől, akik már nem nyereségesek és/vagy nem hasznosak többé.
Sok állatkertben működik SSP program, a populációk (kollekciók) genetikai sokszínűsége céljából, de a felesleges egyedekre vonatkozó kontrollt nem képes ellátni.
Az állatkerti állatoknak gyakran adnak nevet, ketrecük / rácsaikra / medencéjük falára gyakran apró táblácska kerül, rövid történetükkel és némi kulcsfontosságú jellemzővel a { } látogatók számára. Ezeknek az egyedeknek az antropomorfizálása lehetővé teszi a
{ } közönség számára, hogy úgy érezzék, kapcsolatba kerültek az adott állattal. Ráadásul, mindannyiunknak vannak kedvenc állatai… De azért ne engedjük magunkat megtéveszteni, ezek a teremtések fogyasztási cikkek! Szaporításuk nem a faj érdekeit, hanem az állatkertek kollekciójának megújulását szolgálja!
Az AZA – Association of Zoos and Aquariums – tag állatkertek vitatják azon állításokat, miszerint nem törődnek az állatokkal, ugyanakkor nem tudnak kétségbevonhatatlan magyarázatot adni az oly gyakran bekövetkező üzleti tranzakciókra.
Az online állatkerti cserekereskedelem világa
A felesleges egyedeket gyakorta értékesítik az AZA online, jelszóval védett adatbázisában, melyhez az akkreditált intézmények mellett, nem tagsági résztvevők is hozzáférhetnek. Bár van néhány olyan állatkert, melyek ténylegesen hozzájárulnak veszélyeztetett fajok megőrzéséhez, az állatok érdekei mégis háttérbe szorul, ha nem éri meg az állatkert számára a befektetett idő és energia.
Hacsak valaki nem jár egész évben hétről hétre ugyanabba az állatkertbe, nem veheti észre, ha egy adott egyed eltűnik vagy helyére másikat tesznek. Az állatkertek azt állítják, csak az állatok jólétét szem előtt tartó AZA akkreditált intézménnyel kereskednek, azonban az évek során számos olyan tranzakció és árverés történt, mely cáfolja az állítást, ráadásul az állatok törzskönyvéhez sem könnyű hozzájutni.
Alan Green – Animal Underworld: Ez egy régóta működő, szövevényes gyakorlat, melyben a résztvevő felek remélik, a kereskedők nem leplezik le őket. A játék, melyben az igazság úgy marad rejtve, hogy senki nem kérdez és senki nem beszél. Amennyiben az AZA-nak és a résztvevő intézményeknek nincs semmi rejtegetni valójuk, miért nem hajlandók teljes körű tájékoztatást adni arról, hogy hova kerülnek a felesleges egyedek?
Carole Baskin – Big Cat Rescue: Ha a felesleges egyedek szerencsések, átkerülnek más állatkertbe, közülük többen számos állatkert rácsai mögött kénytelenek megfordulni létük során. De nagy számban vannak azok, akik privát szaporítókhoz, CIRKUSZOKBA, útszéli állatkertekbe, VADÁSZGAZDASÁGOKBA kerülnek!
Amint az állatok új tulajdonoshoz kerülnek, azok azt tehetnek velük, amit csak akarnak. Baskin szerint, egyszerűen továbbértékesíthetik preparátorok számára, vagy árverésre bocsáthatják, ahol bárki megvásárolhatja őket. Az USA-ban, az elégtelen szabályozás miatt, virágzik az egzotikus állatok kereskedelme.
A másik lehetőség: zootanázia – állatkerti eutanázia
Ha a felesleget nem értékesítik, jöhet az eutanázia! Az USA állatkertjeiben fogamzásgátlást alkalmaznak a nem kívánt szaporulatok ellen, azonban Európában még mindig a feleslegesnek ítélt állatok meggyilkolása a standard gyakorlat.
Emlékezzünk csak „Marius”-ra, a koppenhágai állatkertben, diákcsoportok előtt lelőtt és oroszlánok elé vetett, egészséges 18 hónapos zsiráfkölyökre! Megölték, mert génállománya már stabilan jelen volt az intézmény zsiráfjaiban. Szüleinek génállományát ismerve, a genetikai sokféleség megőrzése céljából végzett szaporítási programban neki már nem lett volna szabad megszületnie! De megszületett. Az intézmény minden magyarázkodási kísérlete elbukott, mégis, néhány héttel később, négy oroszlánt megöltek, abban a reményben, hogy új hím révén, új vérvonallal élénkíthetik fel az állományt.
Állatkerti konklúziók
Az állatkerti felesleggel szembeni bánásmód nem igazolható semmilyen magyarázkodással! Semmivel. Bár az eutanázia azonnali kegyetlen bánásmód, a kereskedelem és kölcsönzés is gyakorta vezet ugyanoda! VAGY MÉG A GYORS HALÁLNÁL IS ROSSZABB KÖRÜLMÉNYEK KÖZÉ!
Amennyiben az AZA akkreditált intézményei számára oly fontos az állatok életminősége, akkor mindannyiukról felelősséggel gondoskodnának. Egész létük során.
Az igazság az, hogy ezeknek az állatoknak nem kellene állatkertbe zárva vegetálniuk. Hiszen csak a { } látogatók szórakoztatási céljából vannak ott. Nagyon kevés a tényleges fajmegőrzést végző állatkert! A tényleges fajmegőrzést végző állatkertek nem termelnének felesleget, hanem igyekeznének visszajuttatni az állatokat természetes élőhelyükre. Azonban sajnos, az állatkertek fogyasztható árucikknek tekintik az érző teremtéseket.