2013. január 27-én a Sea Shepherd Ausztrália sporttrimaránja – a Brigitte Bardot, rátalált a japán illegális bálnavadász-flotta egyik szigonyágyús hajójára, a Yushin Maru 3-ra.
A Brigitte Bardot kapitánya, Jean Yves Terlain közölte, “a Yushin Maru 3 nyugatra tartott, ami arra utal, hogy a flotta az elmúlt napokat viharos térségben töltötte. A szélességi fok, amelyen rátaláltunk, jóval északabbra van, mint ahol a magas koncentrációjú krilltelepek alakultak ki – melyek az arra tömegesen vonuló bálnák táplálékát jelentik, délen – közel az Antarktiszi kontinenshez. Ez pedig azt jelenti, a japán bálna-orvvadászok még nem kezdték meg a mészárlást.”
A japán bálnavadász-flotta elindulását övező megannyi találgatás után – a japán média végül megerősítette, miszerint azok 2012. december végén elhagyták a kikötőt, hogy megkezdjék a 2012/13-as bálnamészárlási tevékenységüket.
Nemsokkal ezután, 2013. január 6-án, a Steve Irwin, a Bob Barker és a Brigitte Bardot találkozott Új Zéland partjainál, és a három hajónk elindult délre, hogy ott szétszóródva álljunk őrséget a Déli-óceáni Bálnavédelmi Terület peremén. A tavalyi évben a Steve Irwin ezen a napon indult Fremantle-ból (Nyugat-Ausztrália), ahova az egy hatalmas hullám által súlyosan megsérült, Brigitte Bardot-ot kellett biztonságosan visszakísérnünk. Érthetően nagyon felemelő érzés volt épen, kiváló kondicióban magunk körül látni trimaránunkat.
Pöttyös delfin-család próbál menekülni a horror-öböl hálóiból
Nem meglepő, hogy a japán kormány retteg az igazságtól. Kevés olyan ország létezik a világon, melynek kormánya teljesen nyitott lenne az igazságra, vagy megosztaná azt, de az a fajta mélységesen mély megvetés, amellyel a japán kormány viszonyul az igazsághoz, nos az egyedülálló a világon! Ez különösen rémisztő, ismervén a japán igényt a nyitott és demokratikus kormány iránt.
14 békés nap után (ünnepi időszak), a tajii delfingyilkosok igyekeznek bepótolni az elvesztegetett idejüket.
Janur 7-én a delfingyilkosok egy nagy, Csendes-óceáni fehér oldalú delfincsaládra bukkantak, Taijitól északra. Kilenc gyilkos hajó űzte be az áldozatokat a gyilkos öblbe, mig három hajójuk visszatért a halászati unióhoz. A gyilkosok búvárruhában gyorsan kivetették hálóikat, de a család többségének, három áldozat kivételével sikerült elmenekülnie. A könnyű csónakokkal és hálókkal körbevették őket, két fiatal és egy anya esett fogságukba. A szerencsétlen delfinek küzdöttek minden erejükkel, de a gyilkosok kiragadták őket a vízből, a csónakokba dobálták és már deportálták is a taijii kikötői parcellákba.
Janur 8-án a delfingyilkosok egy kis Risso delfin-családot hajtottak a horror-öböl felé, majd vélhetően értesítést kaptak egy másik delfincsaládról, otthagyták a Risso delfin-családot és irányt változtatva eltűntek a horizonton. Hamarosan Fehér oldalú delfincsaládot űzve bukkantak fel, hosszadalmas, több mint 2 órás hajtóvadászat volt, melynek eredményeként 12 delfint sikerült a taijii horror-öböl hálói mögé kényszeríteniük. A procedúra véres és brutális volt, egy delfint olyannyira megsebesítettek, hogy azonnal a mészárszékre szállitották. 11 ártatlan Fehér oldalú delfin vált rabszolgvá és került a taijii kikötői parcellákba a kegyetlen, 8 órás eljárással.
„A legnagyonbb ajándék – amit valaha kaptam, és amely egyben az én örök átkom.”
1975. júniusában a Greenpeace első bálnavédelmi kampányában vettem részt, Kalifornia északi partjaitól 60 tengeri mérföldre. Ellenfelünk a teljes szovjet bálnavadász-flotta volt. A szürke és fekete hajóik vöröslöttek a rozsdától. A legnagyobb járművükről, a Dalni Vostok bálnatest-feldolgozó hajóról gőzölögve ömlött a bálnavér a tengerbe.
Meglehetősen aprónak éreztük magunkat a 85 láb hosszú {1 láb kb. 31 cm} Phyllis Cormack fedélzetén, melyet kapitányostól béreltünk Brit Columbiában.
Képtelenség, hogy bárki, aki ismeri ennek a véres delfinrabszolga-kereskedelmi iparágnak a valódi szennyét és történelmét, valaha is támogatna hasonló kegyetlenséget!
Palackorrú delfin deportálása a Dolphin Resortba
Mialatt az emberek világszerte családjuk és barátaik körében töltötték a karácsonyi és újévi ünnepeket, felelevenítve az ünnepi hagyományokat, a tengeri emlősökkel továbbra is kegyetlenül bánnak Taijiban és a tengeri vadvilággal a világ számos területén. Azok a delfinek, akiket elraboltak családtagjaik köréből, elzárva, éheztetve, kiszáradva, rettegésben töltötték napjaikat, majd megkezdték értelmetlen és szükségtelenül borzalmas vegetálásukat valamely apró tartály szűkreszabott falai között.
Titkos cápauszony-száritó raktárak – hongkongi épületek tetején
Az új év lelepleződéssel kezdődött Hongkong számára. Egy aggódó állampolgár felfedezett egy cápauszonnyal borított tetőt Hongkong nyugalmas, “Kennedy Town” negyedében. Így aztán egy kamerával a kézben, mindössze néhány órás alvással az újévköszöntő mulatozás után, elindultunk, hogy megkeressük a város egyik leghírhedtebb termékének – a cápauszonynak – a rejtekét!
Tavaly is kaptam hasonló felkérést, hogy vizsgáljak meg egy cápauszonnyal borított hongkongi utcát, a felvételek itt láthatók. A kereskedők, amint rájöttek jövetelünk céljára, azonnal megpróbáltak elrejtőzni. Akárcsak a taijii horrorisztikus delfingyilkosok, ezek a cápauszonykereskedők is rettegnek a fényképezőgépektől és kameráktól, megpróbálják elrejteni szennyes üzletüket a világ nyilvánossága elől. Legnagyobb sajnálatukra és minden igyekezetük ellenére, az elkövetkező napokban a világ látni fogja barbár tevékenységüket, és azt ezek a bűnözők nem akadályozhatják meg.
Mióta 35 éve megalapítottam a Sea Shepherd Conservation Society-t, törekszem erőszakmentesen és a törvényes keretek között cselekedni.
A Sea Shepherd soha nem volt tiltakozó szervezet és soha nem vettünk részt polgári engedetlenségben. Mi egy orvvadászat-ellenes szervezet vagyunk, mely a nemzetközi környezetvédelmi törvények betartatása céljából jött létre. Az ENSZ – United Nations World Charter for Nature – környezetvédelmi irányelvei alapján avatkozunk be, mely engedélyezi non-profit és nem kormányzati szervezeteknek, továbbá egyéneknek, a nemzetközi környezetvédelmi törvények betartatását.
Az ámbráscet oldalára fordulva tekint a helikopterünkre
Ahogy a Déli-óceán Antarktiszi Bálnavédelmi Területe felé haladunk, tegnap alkalmunk volt találkozni egy csodálatos ámbárscet csapattal.
A szívemet öröm töltötte be, amint láttam ezeket a fenséges és gyengéd óriásokat szabadon, háborítatlanul úszni az óceánban.
Mintegy negyven évvel ezelőtt, amikor belenéztem egy haldokló ámbráscet szemébe, éreztem – az a bálna egész életemre meghatározta az utamat. És a bálnák iránti szenvedélyem azóta is töretlen. Türelem és kitartás segít kordában tartani a haragomat, amit a tengeri emlősök ellen elkövetett bűncselekmények miatt érzek.
Egy haldokló ámbráscet tekintete késztetett, hogy életemet a bálnák és a tengeri élővilág védelmének szenteljem. 1975-ben történt. Azóta végzem, és életem hátralévő éveiben is folytatni fogom.
A Feröer-szigeteken évente zajló, a gömbölyűfejű delfinek ellen irányuló, rituális és brutális vérontás – melynek elnevezése “grindagrap” vagy röviden a “grind” – miatt a Sea Shepherd keresetet nyújtott be Dánia ellen, három egyezmény megszegésének vádjával. A dán felségterületű Feröer-szigeteki vérengzéssel Dánia megsértette a Berni Konvenciót, a Bonni Konvenciót és az ASCOBANS-t (az európai felségterületekre vonatkozó, kistestű cetek védelmét deklarált egyezmény). A Sea Shepherd azért viszi az ügyet az Európai Bizottság elé, hogy kényszerítse Dániát azoknak a kötelezettségeknek és elveknek a betartására, amelyeket ezekben az egyezményekben fogalmaztak meg és fogadtak el.
